10.Be Alright

-Igen kislányom,nem is emlékszel?-Kérdezte mosolyogva.
-Nem...
-A hajóutazásunk után 1 hét múlva lett volna az esküvőd.
-És,és mégis kivel?-Kezdtem hisztérikus lenni.Nem éppen a legjobb megtudni a szinte már nem is ismert szüleidtől hogy férjhez akartál menni,mielőtt hajótörött lettél.
-Hát Alexanderhez!Békét akartunk kötni velük,és ennek a legkiválóbb módja megmutatni,hogy komolyan gondoljuk,a esküvő!Szívecském,holnapra pakolj össze,és jövünk érted holnap délután négyre!
-Nem szükséges!Majd én kiviszem a reptérre.-Szólt közbe Justin is.
-Rendben fiatalúr.Szia kislányom!-Köszöntek el egy-egy öleléssel.
-Sziasztok...-Mondtam,és felmentem szótlanul a szobámba.Nem telt bele 10 mp,Justin jött be.
-Jól vagy?-Mondta halkan.
-Igen...A szüleim megtaláltak,vissza mehetek az otthonomba,Franciaországba,és hozzámegyek egy Alexander nevű fiúhoz,akit nem is ismerek!-Kezdtek folyni a könnyeim,amint belegondoltam az egészbe.
-Semmi baj,minden rendben lesz.-Ölelt magához,és elkezdte dúdolni a Be Alright c. számát.Ettől lenyugodtam,jobban mondva megnyugtató hangjától,de a mozdulatain látszott az idegesség,amitől rosszul éreztem magam,mert miattam idegeskedik.
-Megyek pakolni.-Mondtam határozottan,és kibújva öleléséből,előhúztam az ágyam alól a 2 nagy bőröndömet,és a szekrényemhez menve beleraktam az összes ruhámat.Hajtogatni nem kellett,mert az összes ruhám össze volt pakolva.Justin nem segített be,mert nem pártolja az én utazásomat.Neki könnyebb,neki nem kell összekötni az életét  egy vad idegennel.


Eljött az  utolsó itt töltött reggelem,a második családommal. Pattie egész nap  könnyezett,Justin lemondta a randiját Selenaval,és Jeremy is ide jön a picikkel.

-Tetszik?-Mondta Justin,de én csak akkor néztem szét a tájon,és fogtam fel hogy hol is vagyunk.
-Csodálatos.-Elhozott egy hatalmas virágokkal teli rétre.Talán ez a legszebb amit életemben láttam.Kicsit beljebb mentünk,én pedig voltam olyan ügyetlen,hogy elestem egy kisebb mélyedésben.
Szerencsém volt,mert a virágokra estem.Justin ezen jót mosolygott,miután látta a mosolygós arckifejezésemet,és ő is 'elesett',és véletlenül épp mellém.
-Annyira rossz lesz nélküled.-Mondta halkan.
-Igen,eltűnik a kishugi.-Forgattam meg  a szemeimet,közben visszagondoltam azokra a pillanatokra,amikor húginak nevezett.
-De...Te  is hiányozni fogsz..Nagyon!-Adtam egy puszit az arcára.

Még elmulattunk azzal,hogy visszaemlékeztünk mindenre.Attól kezdve hogy Jus megtalált,egészen a szüleim érkezéséig.
-Már 14 óra..-Nézett az órájára.
-Akkor induljunk.-Keltem  fel a virágok közül.
-Virágos fészek lett a hajadból...-Mosolygott Justin,és segített kiszedni a hajamból a virágokat.
-Kira.....Én már,rég oda akartam neked adni valamit...-kotort a zsebében.
-Mégis mit?-Néztem rá kíváncsian.
-Ezt.-Mutatott fel nekem egy gyönyörű nyakláncot,amit egy szívecske díszített,és abban egy J betű volt.
-Oh..Justin!-Hatódtam meg.
-Tetszik?
-Nagyon!
-Azért készítettem ezt,hogy örökre emlékezz rám.Nekem is van ilyenem.-Mutatta meg,csak az övé már a nyakában lógott.
-Megengeded?
Én csak bólintottam,és a nyaklánc hamar a nyakamban termett.
Egész úton a nyakláncomat kémleltem,és megesküdtem,hogy soha nem fogom levenni.

-Sziasztok!-Adtam 1-1 cuppanóst Jazzy és Jaxo arcára.-Vigyázz magadra Pat!-Öleltem át.Jeremyvel is így tettem,majd a könnyes búcsú után elindultunk Justinnal a reptérre.30 perc múlva ott voltunk 45 perc helyett.


-Nekem mindjárt mennem kell...
-Igen..
-Vigyázz te is magadra!És Selenára.Soha ne hagyd el,ha szereted!Ja,és persze szurkolok neked a díj miatt!-Mondtam neki,közben könnyeim,mint a patakok úgy folytak.
-Jó,de ne foglalkozz velem.Nagyon-de nagyon vigyázz magadra,és soha ne felejts el,jó?-mondta ő is könnyezve.
-Soha!-Mondtam,és utoljára megöleltem.
-Kira!-Szólt anya.
-Megígérem,meglátogatlak!-Mondta.
-Várlak!-Csak ennyit mondtam,és a szüleim után  mentem.



-Látod?Ez a szobád.
-Csodálatos...-Festettem egy hamis mosolyt az arcomra,miközben anyám mutogatta a kastély részeit.Már beugrott minden,hogy mi hol van,de ez anyámnak nem ért semmit,mert akkor is mindent megmutat.
-Anya,én inkább most bemegyek a szobámba.
-Rendben kincsem!Pihend csak ki magad,és holnap pedig elkezdjük az esküvő előkészületeit!-Mondta majd kicsattanó örömmel.
-Anya...Nem lehetne,hogy találkozzak Alexanderrel az esküvő előtt?Mondjuk,már holnap?
-De!Megyek,és elhívom őket.-Sietett.