9.Hogy mit?Az esküvőt?

*Kira sz.sz*

Pattie mondta hogy van egy barátnője,akit Alicianak hívnak,és ő éppen most Párizsban van,ami közel van az állítólagos szüleimhez,ezét ő elfog majd oda menni.Hogy mi fog ott ki sülni,azt nem tudom,de egy kicsit félek,sőt!
De ezen nem akarok idegeskedni,csak reménykedek benne,hogy minden jó lesz.

*2 nap múlva*

-Kira!Merre vagy?-Szólt ki Pattie a konyha ablakon,ami egyenesen a kertbe mutatott.
-A medence körül!-Szóltam vissza.
-Be tudnál jönni,kérlek?
Befejeztem a gyönyörű virágok tanulmányozását,és bementem a házba,pontosabban a nappaliba,ahol Pat telefonált.
-Rendben,köszönöm Alicia!Szia!-Rakta le.
-Képzeld,most hívott Alicia,és beszélt Nicolassal és Zsaklinnal,a szüleiddel,és ideutaznak New Yorkba.2 nap múlva érkeznek.-Újságolta izgatottan.
-Értem.Ez szuper!-Mondtam,mintha majd kicsattannék az örömtől,de nem.Talán úgy lenne,ha nem félnék attól a bizonyos első találkozótól.
Mivel Justin nincs itthon,nem tudom kinek kiönteni a lelkem,ezért maradt a naplóm.Naplót azóta vezetek,mióta Justin úgy mondva 'felfedezett engem'.

*2 nap múlva*

Hát,elérkezett a nagy nap.Ma érkeznek meg a szüleim,vagyis a feltételezett szüleim.Miközben mindenki izgulva készülődik,én figyelem a többieket.Pattie egész nap mosolygott,de ő is ideges volt,mert találkozhat ilyen nagy emberekkel,mint Zsaklin és Nicolas Lavigne.Justin egész nap flegmáskodott,én pedig egész nap néztem a többiek reakcióit.

Most tűkön ülve várjuk a szüleimet.Justin házához jönnek,ahol én is lakom.Csengettek...Pattie a körmét rágva rohant az ajtóhoz.
-Üdvözlöm Önöket!Pattie Malette vagyok.Jöjjönek beljebb!-Tárta ki az ajtót.-Ő a fiam,Justin.Ő találta meg Kirat a tengerben.
-Örvendek.-Mosolygott Justin,de ahogyan nekem is,neki sem volt őszinte mosolya a mai nap.
-Kira?!-Szólalt meg anya.-Kira drágám!Hát élsz!-Ölelt át  rögtön,amint meglátott.Arcára  nézve ismerős volt-
-Anyám?-Kérdeztem félénken.És nekünk ezt mindet végig kellett hallgatni Justinnal.Már mindketten untuk,amikor a nevemen szólítottak.
-Kira,mi most megyünk.Tudod,holnap vissza kell mennünk Franciaországba,a kastélyba,és arra gondoltunk hogy te is jöhetnél velünk.
-Ilyen hamar?Mármint ilyen hamar vissza kell mennetek?
-Igen Drágám,de te is velünk tartasz.Képzeld el,hogy újra otthon leszel,és tervezgetjük az esküvőt!-Mondta meghatottan Anyám.
-Hogy mit?Az esküvőt?