2.évad 3.rész (23.rész)

Sziasztok!3.rész megérkezett :) Rövidke lett,de most ennyire futotta.
Viszont,szeretnék kérdezni valamit:
Szeretnétek velem blogot írni?

Egy másik blogomról lenne szó,ahol csak a szereplők vannak kint.Nem olyanra gondoltam,hogy én kitalálom a történetet,ő meg mint csak írná.Ketten vezetnénk a Believe in Me blogomat,ketten írnánk.Aki benne lenne,az írja kommiba,a többit pedig megbeszéljük! :)
Jó olvasást!
Xoxo:Lili




A szórakozóklubban hirtelen hatalmas ricsaj keletkezett.De ez most más  volt.Nem a zene szólt,hanem az emberek fütyülése,ordítozása,és éjjenezése.Fejemet abba az irányba fordítottam,ahova minden szempár szegeződött.
AZ a fiú és egy másik férfi álltak egymással szemben.Kezük ökölbe volt szorítva.Készen álltak egymásnak neki esni,de nem tették.A levegő csak úgy izzott a két férfi között.Kézzel fogható volt a feszültség,annak ellenére hogy most egy lassú szám szólt.
Jobb oldalon állt,a csokoládé  barna szemű fiú,aki számomra ismerős,mégis ismeretlen,és bal oldalon a teljesen ismeretlen férfi.Az utóbbi személy hirtelen neki esett az égig meredő hajú fiúnak,aki szépen kivédte az ütését.
Új szám kezdődött,ami sokkal hangosabb volt,ami egy pillanatra megrezzentett,ezzel elvonva figyelmemet a kisebb kakaspárbajról.Már csak annyit láttam,hogy a csokoládébarna hajú fiú gúnyosan mosolyog a nála kb 15 évvel idősebb férfire,és faképnél hagyja.Ekkor a bárpultosok és a nagy darabnyi őrök a férfi köré sereglettek.A telefonomban sokszor előforduló fiút kivezették,vagyis kidobták.

*Justin szemszöge*

Azt hitte ez az Orlando,hogy megússza szárazon.Heteken át fenyegető Sms-ekkel bombázott engem,mert párszor beszéltem az exével,Miranda Kerrel.Nagyon megkönnyebbültem,amikor a neki szánt ütésem elérte az arccsontját,aminek pár hétig nyoma marad biztosan.

Győztes mosollyal távoztam a szórakozóhelyről.Ez egy szép este volt,nem csak Orlando pofába verése miatt.Láttam Őt.Biztos vagyok benne,hogy ő volt az.Gyönyörű alakját a fények megvilágították.Ebben a ruhája is segített,ami épphogy takarta gyönyörű dekoltázsát.
Arca nőiesebb lett,amióta utoljára láttam.Szinte mindene nőiesebb lett.Tekintetét pár percig magamon éreztem,ahogyan ő is az enyémet magán.Szememet nehezen tudtam róla levenni.
Viszont a ruháján kívül az jobban megdöbbentett,hogy egy fiúval volt.Azzal a fiúval,akit minap az újságban láttam Sophie oldalán.Ez egy kicsit megdöbbentett,bár tudom,hogy nincs esélyem.Egykor volt,de azt elbasztam,most meg azt sem tudja hogy ki vagyok.


-De Ryan,biztos vagyok benne,hogy ő volt az.
-Mert úgy nézett ki,mint az emlékeidben?-Vigyorgott ki a telefonja mögül.
-Nagyon vicces.
-De most mit teszel?Megkeresed és beszélsz vele,vagy....
-Megőrültél?Azt sem tudja hogy ki vagyok.
-...vagy hagyod a fenébe.-Fejezte be a mondatát,ami én félbeszakítottam.
-Szerinted?
-Ha igazán szereted,akkor megkeresed,de ha megint nem bírsz magaddal,és össze töröd a szívét,akkor inkább hagyd. 
-Kösz Bro,ezzel nagyon sokat segítettél...-Mondtam unott hanggal,majd megszakítottam a vonalt.

Sophie igen is sokat jelent nekem.És hogy elmondjam neki az érzéseimet,3 dolog akadályozza meg:
1.Megcsaltam,mikor még együtt voltunk.
2.Elvesztette az emlékezetét,-szintén miattam-és biztosan nem hinne nekem.
3.Ha mégis hinne nekem,nem történne semmi sem.

Talált egy másik férfit,aki boldoggá teszi,aki mindig meg tudja mosolyogtatni,minden reggel egy jó reggelt csókkal ébreszti,és aki tiszta szívvel szereti.Ezt az életet én nem tudtam neki biztosítani.Megbántottam,megaláztam,és még ártottam is neki.

De,a buliban teljesen mást tükrözött.Nem látszott a szemében az,hogy annyira szerelmes lenne,amikor arra a bájgúnárra nézett.Szívesen hazudnám magamnak,hogy ők biztosan csak barátok,de ezt megcáfolja az a sok csókolózós kép,amit szinte minden héttel az újságba raknak.

A gitáromat óvatosan felemeltem az ágyról,és ölembe vettem,majd húrjait pengettem.Ismeretlen dallamokat játszottam.Egy idő után lehunytam szemeimet,és úgy játszottam.Kezeim autómatikusan pengették a húrokat,ez alkalommal már ismerős dallamokat megszólaltatva.

Cause you're not here with me
You're my everything
And I can't stand to see another man making you smile, your smile, your
Cause you're not here with me
You're my everything

Te vagy a mindenem,de elvesztettelek...



*Sophie szemszöge*

Idegesen rontottam be a közös hálószobánk ajtaján,és támadtam a sörét iszogató fiúra,ki látszólag jól elvolt a tévében szereplő félig meztelen modellek nézegetésével.
-Beszélnünk kell!Azonnal!-Mondtam ellentmondást nem tűrő hanggal.Mark szem forgatva felállt a kanapéról,és miután kidobta a sörös üveget,helyet foglalt mellettem a kanapén
.
Kezét a csupasz combomra rakta,és kíváncsian várta az okot,amiről beszélnék vele.
-Arra gondoltam,hogy beszélhetnénk a múltról  egy kicsit.-Löktem le kezét,ami a combomról felfelé vándorolt volna.
-Mire gondolsz?
-Nekem tényleg nem volt barátom előtted?
-Nem,miért?
-Csak úgy kérdeztem.De akkor ki ez a fiú?-Emeltem fel az Iphone-mat,hogy ő is lássa azt a fiút,akit tegnap a klubban láttam.Teljesen megvagyok róla győződve,hogy ő volt az a fiú,aki a telefonomban szerepel,és aki a telefonomban szerepel,az nem más mint egy énekes,Justin Bieber,a tinik bálványa.
-Fúj,vidd a képem elől ezt a kis...
-Ne mert folytatni!-Szóltam rá erélyesen.-Eddig én miért nem tudtam erről a fiúról?Helyesbítek,miért nem tudtam arról,hogy hajótörött voltam,majd összejöttem egy pasival,de majdnem összeházasodtam egy Nicolas nevű spanyol királyi sarjjal?

Marknak erre a mondataimra kikerekedett a szeme.Hirtelen nem tudott semmit sem mondani.Sokszor belekezdett abba,hogy kinyögjön pár szót,de sosem tudott.
-Azt hittem,hogy legalább benned megbízhatok,ha már a saját szüleimben nem!-Ordítottam rá,és sírva zárkóztam be a fürdőszobába.

Ezelőtt 10 perccel tudtam kiszedni Gabiból mindent.Mindent,ami a szörnyű múltban történt.Még most sem hiszem el,hogy ezt tették velem a saját szüleim.Akkor,és most is hazudtak nekem.Hülyét csináltam belőlem,de persze én nem tudtam semmit sem.Még most sem minden tiszta.
Muszáj találkoznom  azzal a fiúval.Ő a kulcs ahhoz,hogy mindent megtudjak,hogy pontosabban mi történt köztünk.