A szereplők ugyan azok,a történet eleje is,úgyhogy senki sem maradt le semmiről.:)
A kinézet új lett.Nem mondom,hogy hű de jó,de ahhoz képest,hogy ez az első fejlécem,amit én készítettem,tűrhető,már amennyire...:P
És,lenne pár kérdésem,és ötletem.
Az előző évadban Justin és Sophie megismerték egymást,fény derült a titokra.Úgy gondoltam hogy...Lehetne harmadik évad is.xd már előre elterveztem mindent...De,ez még nem biztos.Arra kérlek benneteket,hogy hozzászólásban írjátok meg a véleményeiteket.
U.I.:A következő részt 3 nap múlva,kedden hozom! :)
Jó olvasást!
Xoxo:Lili
~ ~ ~
*Sophie Szemszöge*
A zene hangosan dübörög,a fények az emberek között cikáznak át,ezzel egy jó hangulatot adva az egész lakásnak.Sokan a konyhapultnál iszogatnak,sokan egymáshoz simulva táncolnak,és sokan a szobákban vannak.
Én éppen a barátommal iszogatok puncsot.Akármennyire nagy bátorság kellett nekem ahhoz,hogy eljöjjek ide,arra már nem maradt,hogy még alkoholt is fogyasszak.
-Megyünk táncolni?-Nézett rám reménykedve Mark.
-Benne vagyok.-Mosolyogtam magabiztosan.
Mivel az én családom tinédzser korukban nem a diszkókban nőtt fel,hanem bálban voltak,és tervezték az életüket,ezért nekem sincs óriási tehetségem a mostani táncokhoz.Ehhez híven,amint a táncparkettre értünk tanácstalan lettem.
Ahogyan jobbra-balra tekintgettem,hogy esetleg más táncosoktól tudnék lopni pár tánclépést,barátom megfogta a kezemet,és mosolyogva közelebb húzott magához,és megcsókolt.Én is mosolyogva csókoltam vissza.
Aztán táncoltunk,de biztosan amit én ott leprodukáltam,az inkább nevezhető rángatózásnak.Szerencse,hogy nem láttam magam.
Nevetgélve kísért haza Mark,majd elköszöntünk egymástól.Ez a búcsúzás könnyebb volt mint a többi.
Holnap megyünk Ibizába,megünnepelni a 3 hónapos együttlétünket.Már nagyon izgulok,ezelőtt 2 nappal már összepakoltam minden ruhámat,kivéve párat,amit még az itt tartózkodásom alatt fel fogok venni.
*Másnap*
-Nem lesz semmi baj,Mark velem lesz.-Mondtam egy arcomra festett mosollyal az arcomon anyámnak,aki éppen a sírógörcse közepén volt.Ez a bizonyos síró görcs engem még nem kapott el,de már a határán vagyok.
-Érezd jól magad,ha valami baj van hívj,mindig elérhetőek vagyunk telefonon.Mark,nagyon vigyázz az én pici lányomra...-Anyám a mondókája végét már apám vállán mondta.Apu fancsali képpel nézett rám,ami azt jelentette,hogy ő is most szívesen sírna,de nem teheti a minket körbe vevő újságírók miatt.
-Vigyázzatok magatokra...És,1 hét múlva találkozunk.-Ölelt át apám is.Itt tört el nálam a mécses is.
Utoljára átöleltem őket egyszerre,és hátraléptem.Az arcomra festettem egy mosolyt,majd barátom kezét megfogva szálltunk fel a repülőre.
Kerek 3 óra alatt elértük az úti célunkat:Ibizát.A hotelunkhoz egy fehér limuzin vitt minket,aminek hatására minden szempár ránk szegeződött.
A hotel gyönyörű,a hotelekhez képest,de az otthonomhoz nem fogható.
-Gabi!
-Igen,kisasszony?-Teremt rögtön a szemem előtt a keresett lány.Egyedül ő jött velünk Loire-ból.Ő itt a cseléd lány,de én a barátnőmként szeretem.Mindig meghallgat,tanácsokat ad,és amit a legjobban szeretek benne,az az hogy nem úgy bánik velem,mint egy királyi család sarja.
-Sophie,csak Sophie.-Mosolyogtam rá.
-Igen,Sophie?-Kérdezett rá most már a kisasszony helyett Sophie-val.
-Nem láttad Markot?
-Azt hiszem hogy ezelőtt 20 perccel ment le a partra.Rámosolyogtam egy olyan "Köszönöm" mosollyal.
Annak ellenére,hogy azért erőszakoskodtam Anyámékkal,hogy Gabriella is eljöhessen,úgy mint egy barát,ugyan úgy mint a kastélyban törölget,mosogat.Nem éppen így terveztem vele kapcsolatban,de azt is tudom,hogy ameddig nem végez mindennel,úgysem fogja annyiban hagyni a takarítást.
Mivel a hotel pont a tengerpart előtt van,az erkélyünk a partra néz.Ott rögtön kiszúrtam az éppen az izmait mutogató fiút,aki történetesen a barátom.
Szem forgatva,szótlanul hagytam el a közös lakosztályunkat,és mentem le a partra.Természetesen az én barátom a lányokkal folytatott kisebb flörtölést.Néha nem is értem,hogy hogyan tudok én együtt lenni ezzel az egoista fiúval.Mert az,és ezt ő sem tagadja.Talán mert a szüleim így akarják,vagy pedig szerelmes vagyok,vagy mindkettő?Fogalmam sincs,de szerintem inkább az első.
-Khm...-Hangosan tettem ezt a cselekedetemet.Erre minden szempár rám szegeződött.-Nos,lányok,ha kigyönyörködtétek magatokat a pasimban,akkor kölcsönvenném.De nyugalom,ha így folytatja,akár még nálatok és töltheti az éjszakát.-A mondatom második részét már mérgesen mondtam a barátomnak.
A karjánál fogva ráncigáltam el a lányoktól,akik hangosan kinyilvánították nem tetszésüket velem szemben.Magasról le vannak ejtve.
-Mégis hogy a fenében képzeled,hogy pont a 3 hónapos hónapfordulónkon teszed ezt?Nem volt elég megmutatni magadat Párizsban?Sőt,még Rómában is ezt csinálod.-Kérdeztem,jobban mondva letámadtam,és kiabáltam vele.-Még egy ilyen,és mehetsz azokhoz a lányokhoz.-Mutattam ki az erkélyen az említett személyekre.
-Oké bocs.De,ismerhetnél.Én egy izmos srác vagyok,és ezt nem félek kinyilvánítani.-Kezdett bele az átlagos monológjába.Szememet egy pillanatra lehunytam.Ennyi elég volt nekem arra,hogy az ajtóhoz lépjek,kinyissam azt,és jól bevágjam azt,amennyire csak lehetett.
Mark mindig is ilyen volt.Az autó balesetem után ismertem meg 2 hétre,és megkérte hogy legyek a barátnője.Sohasem éreztem iránta különösebb vonzalmat,de a szüleim mindig csak azt hajtogatták hogy nagyon jó származású,elegáns,és illedelmes.Én azt hiszem,hogy pont az ellentéte.Nem valami romantikusra sikeredett az első randevúnk sem.Azt hiszem,hogy nekem már volt ennél jobb kapcsolatom is.
Anyuék és Mark szerint még sohasem volt kapcsolatom,de a telefonom nem ezt árulja el nekem.Tele van olyan képekkel,amilyenekkel nem kellene.A legtöbbön egy fiú van,akinek az égig mered a haja,csokoládé barna a haja,és édesen mosolyog.Fogalmam sincs,hogy régen kik voltunk,és mi közünk volt egymáshoz,de egyszer szeretném kideríteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése