Epilógus

Ide is elérkeztünk.Epilógus,és vége.Mármint az első évadnak.Most nagyon sírhatnékom van.Vége az első évadnak,és jön a második,amit iszonyúan várok.Remélem addigra is velem maradtok,mert egy kis "szabadságot veszek ki",legalább is ebben a blogban.
A második évadot egy kicsit jobban ki szeretném dolgozni,ezért időt kérek.Előre fogok dolgozni,és így mindig fogom tudni hozni majd a részeket akadozás nélkül.A 2.évadban nem lesz prológus,mert mindenki tudja már az előzményeket.Szóval az első rész Augusztus 10.-én fog megjelenni.Addig nézzetek be a mások blogomba,amit mostanság szerkesztek:
http://stay-with-me-forever-jb.blogspot.hu/
Remélem addigra is velem maradtok! 
♥

Szeretlek titeket! 

*Sophie szemszöge*

Mosolyogva nyugtáztam hogy a külsőm tökéletes.Koktélruhámat utoljára megigazítottam,majd belebújtam a tűsarkú  cipőmbe,és amilyen gyorsan elhagytam a szobámat,úgy a kastélyt is.A kapunál intettem az őröknek,és kiléptem a kastély falain kívülre.Amikor körbenéztem a mellettem elhaladó,tökéletes tájon,megint az a furcsa érzés tört rám,ami már napok óta kínoz engem.
Nemrég balesetem volt.Nem emlékszem pontosan,de a szüleim azt mondták,hogy a limuzinunkba,ami éppen az ország másik felére tartott volna beleütközött egy személygépkocsi.Nekem lettek a legnagyobb sérüléseim,legalább is szerintük.A külsőmön semmi horzsolás,és ehhez hasonlók nem voltak,amik balesetre utaltak volna,viszont elvesztettem az emlékeimet.Mindent,ami eddig velem történt.Az orvosok azt mondták,hogy soha nem fogok emlékezni semmire,ami régen történt.Már megbékéltem a tudattal,de valami hiányzik.
Amikor hazaértünk a kórházból,és elővettem a telefonomat,a háttere egy furcsa kép volt,vagy inkább az volt furcsa akivel azon a képen voltam?Nem tudom,de az egész telefonom ilyen képekkel volt tele.

A szülők nem voltak bőbeszédűek:Azt mondták hogy ő egy énekes,és igen jóban lettünk,bár szerintem ez nem igaz.Akkor nem lennének olyan képeim,ahol egymást puszilgatjuk,és ehhez hasonlók.Fogalmam sincs,hogy mi történt anno,de úgy érzem,hogy ez a fiú számomra több volt,mint barát,és attól,hogy egy kicsit ismerős,még helyes is.

*Justin szemszöge*

Eltelt pár nap Sophie "balesete" után,ami valójában nem is baleset volt,ahogyan azt ország-világ tudja.Az én hibám miatt összeomlott a szervezete.Azóta ebbe már belenyugodtam,és próbálom őt elfeledni más nőkkel és drogokkal,amiket bulikon fogyasztok.Azt hiszem visszatértem a régi életmódomhoz,amit még akkor folytattam,mielőtt még egy hercegnőt nem sodort hozzám a sors.
Azóta,amióta otthagytam a kórházat,vele együtt egykori barátnőmet,Malibuban vagyok.Először nagyon nehéz volt más nőkre néznem,de lassan az összes sebem be fog gyógyulni,remélem.
Ő nem tud rólam,azt sem talán hogy ismertük egymást,de én még mindig rá gondolok,gyönyörű,telt ajkaira,megigéző szemeire.Hiányzik.