12.Különbségek

-Kira!-Suttogott a kertben lévő alak.A sejtésem beigazolódott,ezért majd ki ugrottam a bőrömből örömömben.
-Justin,te mit keresel itt?-Próbáltam szigorúan suttogni ezt,de nem lehetett ezt észre venni a hangomon,mert örültem,nagyon.
-Téged!-Suttogta,de azét meghallottam.
Hátra pillantva megláttam az órát,amin 2 perc múlva 10 óra lenne.
-Menny el!Menny!-Mondtam neki.
-Mi,miért?Nem is örülsz?-Kérdezte hisztérikusan.
-Bújj el!-Mutattam a szobám erkély alatti bokrokra.Hangokat hallott éppen akkor,ahogyan én is.Mindig,amikor pontos időt üt az óra,mint most 10-et,az őrök körülmennem a kastélyon.Justin gyorsan a mutatott bokrokhoz ment,és elbújt.
Nagyon izgultam,hogy észreveszik.A szívem a torkomban dobogott,de mikor más úgy látszott hogy elmennek,egy ág megreccsent a bokorból.A két őr rögtön oda kapta a tekintetét.Közeledtek a bokorhoz,amiben Juss rejtőzködött,ezért kénytelen voltam közbeszólni.
-Őrök!Hahó!-Na jó,fura megszólítás ez tőlem is.Az említettek rögtön felkapták a fejüket,és vigyázzba álltak,vagyis kihúzták magukat,és úgy tekintettek fel rám.
-Kisasszony,maga még mindig fent van ilyen késői órán?-Kérdezte az egyik.
-Öm...Nos,már éppen a lefekvéshez készülődtem,amikor megláttam magukat...-Dadogtam.-És,azt kellett hogy észre vegyem,maguk tényleg pontosak.
-Köszönjük,kisasszony! 
-Oh,ugyan!Nos,nem akarok magukat tényleg feltartani,menyjenek  csak!-Mondtam már megkönnyebbülve,hogy ezek mindjárt elmennek.
Bólintottak,és elmentek.Ezután Justin is előbújt.A szobámból kiszűrődő fény most megvilágította őt,ezért rálátásom nyílt az egész alakjára.
-Ne mozdulj!-Mondtam neki halkan,és választ nem várva kiszaladtam a szobámból,le a sok lépcsőfokon,és a főbejárathoz,ami jelenleg zárva volt.Ekkor eszembe jutott,hogy a hátsó ajtó is jó lesz.A kastély másik oldalába rohantam át,majd levettem a falra felakasztott kulcsot,és kinyitottam a hatalmas ajtót.
Innentől szabad utam volt.Egyenesen az erkélyemhez futottam,ahol aztán  Juss állt.
-Justin!
-Kira!Te hogyhogy itt lent?-Célzott arra,hogy miért nem a szobámban vagyok fent.
Szorosan ölelt.Úgy tartott a karjaiban,mintha sohasem akart volna elengedni.Mintha az életem múlna rajta,vagy az övé.Mintha ha egy törékeny porcelán lennék.
-Hiányoztál....-Kezdtek folyni a könnyeim.Először csak egy,majd 2 könnycsepp,és végül folyót megszégyenítve.
-Te is!És,milyen itt neked?-Engedett el,de csak annyira,hogy szemembe nézhessen.
-Jó,de...Nem akarok hozzá menni senkihez,csak veled akarok lenni,mint régen....
-Ne sírj!Én is veled akarok lenni,de nem lehet. -Nézett a szemembe.
-Miért?-Szipogtam.
-Muszáj itt maradnod,de a közeledben leszek.Párizsban vettem egy házat.-Mosolygott biztatóan.
-Holnap a szüleid elé "kerülök" és talán találkozhatunk.Ha nem,akkor marad az éjszakai találkozó.-Vakarta a tarkóját.
-Szuper!De vigyázz,mert mindig amikor pontosan 9-et,10-et,11-et stb... üt az óra,az őrök körbe járják a kastélyt. 
-Ne félts engem.Most mennem kell.
-Rendben...Küldessek neked is meghívót?-Kérdeztem,de miután láttam rajta hogy nem érti hogy hova folytattam-az esküvőmre.
-Természetesen.Bár,meghívó nélkül is eljönnék.-Nézett a szemeimbe,én pedig az ő szemeit néztem.Annyira gyönyörűek.Mint a csillagok.
Elbúcsúztunk,majd elment.

*Másnap*
-Öm,anya!Tudnánk beszélni egy kicsit?-Kérdeztem tőle.
-Persze.-Abbahagyta az olvasást,és letette a könyvét.
-Tudod....Nos,arra gondoltam,hogy meghívhatnánk valakit,jobban mondva valakiket az esküvőmre.
-Kicsim,örülök hogy gondolsz erre.Kik lennének azok?
-Justin,Pattie,Jeremy,Jaxon,Jazmyn,és Selena.Akikkel éltem együtt,amikor..Tudod.
-Igen,de biztos vagy ebben?
-Miben?-Néztem rá értetlenül.
-Abba,hogy azt akarod hogy itt legyenek.
-Miért ne?
-Kicsim,értsd,meg,ők nem a mi köreinkbe tartoznak.
-Ezt hogy érted?-Néztem a padlót,miközben a nyakláncomat szorongattam,amit még anno Justintól kaptam.
-Ők más kategóriába sorolhatók.
-Anya!Ugye ezt nem mondod komolyan?Ha arra célzol,hogy nincs pénzük,akkor nagyot tévedsz.
-Nem,nem arra.De ők akkor sem hozzánk valók.
-Akkor meg nem vagyok hajlandó elmenni a saját esküvőmre!-Mondtam fennhangon,és felfutottam a szobámba.

Nem hiszem el,hogy anyám ezt csinálja.

Sziasztok!Remélem tetszett!
A rész elmaradása miatt bocsi,de megint rossz a billentyűzetem,és a laptopon tudok lenni korlátozott időben korlátozott ideig.Ennyi lenne,tényleg bocsi..
Egyébként nagyon-nagyon örültem az előző részhez írt 2 kommentnek!Köszönöm!

11.Vissza akarok menni hozzá!

Dühöngve vágódtam le a hatalmas,csipkés francia ágyamra.Nem hiszem el,hogy a szüleim hozzá akarnak adni 1 hét múlva egy olyan fiúhoz,aki azt sem tudom hogy hol lakik.Nem tudom,és még az aggaszt a legjobban,hogy milyen ő,nem külsőleg,hanem milyen a viselkedése,és ehhez hasonlók.Nem akarok összeházasodni senkivel.Nem akarok hozzámenni.Vissza akarok menni Justinhoz!
Miután meguntam a semmit tevést,és már este volt,ezért körül néztem kint,a saját tempómban.A falon sok-sok kép volt felakasztva.Mindegyik keretének az alsó végébe egy név volt vésve.Eléggé ijesztő volt,hogy Lavigne volt a vezetéknevük.Ebből ki tudtam következtetni,hogy ők az én őseim lehettek.Miután szinte az összes képet végig néztem ezen a emeleten,bátorkodtam lemenni a lépcsőn,amit egy sötétkék szőnyeg fedett.Lentről hangokat hallottam.
-Sziasztok..-Köszöntem,amikor végre eltaláltam a nappaliba,ami egy átlagos nappalinak az ötszöröse,minimum.
-Kislányom!Képzeld felhívtam Alexanderéket,és már holnap jönnének,de a repülőjük csak holnaputánra fog ideérni,ezzel itt is maradnak az esküvőig egészen.
-Az mikor is lesz?-Kezdtem ideges lenni.
-1 hét múlva.Pontosan 7 nap múlva már hivatalosan is férjhez mész.Ahj,Istenem,mióta vártam mert ezt a napot!-Örvendezett anya.Én csak behunytam a szemeimet,és próbáltam semmit sem mondani,amivel esetleg megbánthatnám.Anya elment megkérdezni hogy mikor lesz kész a vacsora,addig apa mellett foglaltam helyet,aki csak nagyot nézett az arckifejezésemen,miután belegondoltam ebbe az egész esküvődologba.
-Mi a  baj,Csillagom?-Kérdezte.
-Semmi gond,minden rendben van..-Hazudtam neki,de csak azért,hogy ne aggódjon.
-Nincs semmi rendben.
-Na jó,az hogy nem akarok hozzá menni senkihez..-Adtam meg magam,és elmondtam az én hatalmas problémámat.
-Azt gondoltam.-Mosolygott.
-Mégis honnan?
-Azért mentünk a hajóútra,hogy ne legyél olyan feszült,mert szinte beleőrültél abba,hogy egy idegenhez kell hozzámenned,és még csak ne is láttad.De látom,most is ez a probléma.
-Jól látod...Egyébként hova valósi?-Érdeklődtem a leendő férjem iránt,ha már így fog alakulni,legnagyobb örömömre..-.-'
-Spanyolországban lakik.-Mondta apa.
-Spanyolország?-Szóval nem is francia.Még jobb!
-Én azt hiszem hogy megyek aludni.Jó éjt apa!-Adtam egy puszit az arcára,és visszavonultam a szinte már toronynak nevezhető szobámba.Hogy miért?Mert szinte ez a legmagasabb pontja a kastélynak..

*2 nap múlva*
Ma érkezik meg a jövendőbeli férjem,Alexander Spanyolországból.A reptérről limuzinnal hozzák őt,és családját.A szüleim előtt tettetem hogy mennyire várom,de nem.Irtózok attól,hogy hozzámenjek valakihez.Nagyon.

-Kisasszony!Alexander úr és családja közeledik!-Szólt be az ajtón az egyik szolgálólány.
-Rendben,köszönöm hogy szólt!-Mondtam normál hangerőn,de persze ő hallotta az ajtón kívül is.
Belenéztem utoljára az egész alakos tükörbe,és megigazítottam a ruhámat.

Egy utolsó sóhajtás után elhagytam a szobámat,majd a megbeszéltek szerint az 'előtérben maradtam' aminek a mérete óriási.A falak aranyozottak voltak,ahogyan a képek kerete is.Gyönyörű volt minden,de én nem ilyen aranyozott otthonra vágyom.
Miután hallottam hogy megérkezik a limuzin,megigazítottam a hajam,és lassú léptekkel hagytam el az egész kastélyt is.Kint a szüleim,és 3,számomra idegen személy beszélgetett.
-Oh,és itt is jön a lányunk,Kira Szofia Armandina Lavigne.-Mutatott be anyám,a teljes nevemen.
-Örülök,hogy megismerhetem önöket.Már vártam a találkozást.-Szóltam először a két idősebb nőhöz és férfihoz.
-Mi is örülünk,hogy az esküvő előtt meg ismerhettünk téged.-Fogták meg a kezemet könnyes szemmel.Láthatólag már idősebbek jóval,mint a szüleim,és az egyetlen fiuk Alexandernek eddig nem sikerült házasodnia.
-Magának is örülök,Alexander úr.-Pukedliztem.
-Szintén,kisasszony.-Csókolt kezet.Mindkettőnk szülei hatalmas,könnyes szemekkel néztek minket.
-Nos,mennyünk be a kastélyba.Körbevezetem magukat.-Mondta apám.Alexander szülei mentek,viszont mi ketten ott maradtunk.
-Meséljen magáról,kisasszony.-Mondta Alexander.
-Rendben.Az alapokat tudja,nemde?-Motyogtam mosolyogva,hogy ne legyek komor kinézetű.
-Igen.
-Kiskorom óta hiszek a csodákban.Próbálom mindennek a pozitív oldalát nézni,de ez mostanság nem jön össze.
-A hajótörés óta?-Kérdezett rá.
-Igen.Felforgatta az életemet az a hajótörés.Hirtelen nem volt családom,aztán pár nap múlva kaptam egy szerető bátyát és anyát.Nehéz volt az elválás.-Hajtottam le a fejemet,visszaemlékezve arra a bizonyos napra.
Alexander nagyon rendes,és nem erőltet semmit sem rám.Beszéltünk az esküvőről a legfőbbképpen.Láthatóan már várta,ezért nem szakítottam félbe azzal,hogy én nem rajongok a korai esküvőért.Felhozott olyan témákat,amiben megállapíthattam,hogy már találkoztunk.De erre én nem emlékszem.

Már a Nap is nyugovóra tért,ezért elbúcsúztam Alexandertől,és bezárkóztam a szobámba.Hiába próbálok megbékélni ezzel az egész esküvővel,nem megy.Érzem,hogy valami hiányzik az életemből,vagy valaki.
Amikor minden nap láttam,sokkal jobb volt.Meg voltam győződve róla,hogy jól van,és semmi baja.Annyira hiányzik.Ha most tehetném,vissza mennék hozzá,és soha nem engedném el,de lehet hogy ő ezt nem akarná.

Már javában beszürkült minden kint,amikor az ablakomnak valamik neki ütköztek.Rögtön oda kaptam magam,és rájöttem,hogy valaki kis kavicsokat dobál az ablakomhoz.Csendesen kinyitottam az üvegajtókat,amiket ablaknak nevezek mindig,és elmentem egészen a korlátig.Lenézve megpillantottam egy alakot,ami nagyon ismerős volt.A fény nem világította meg,ezért nem tudtam hogy ki az.
Barna haja az ég felé nézett,ahogyan láttam Supra cipő volt rajta.Volt egy tippem,hogy ki az,de az nem lehet.Miért jött volna  ő ide?Már rég elfelejthetett.

10.Be Alright

-Igen kislányom,nem is emlékszel?-Kérdezte mosolyogva.
-Nem...
-A hajóutazásunk után 1 hét múlva lett volna az esküvőd.
-És,és mégis kivel?-Kezdtem hisztérikus lenni.Nem éppen a legjobb megtudni a szinte már nem is ismert szüleidtől hogy férjhez akartál menni,mielőtt hajótörött lettél.
-Hát Alexanderhez!Békét akartunk kötni velük,és ennek a legkiválóbb módja megmutatni,hogy komolyan gondoljuk,a esküvő!Szívecském,holnapra pakolj össze,és jövünk érted holnap délután négyre!
-Nem szükséges!Majd én kiviszem a reptérre.-Szólt közbe Justin is.
-Rendben fiatalúr.Szia kislányom!-Köszöntek el egy-egy öleléssel.
-Sziasztok...-Mondtam,és felmentem szótlanul a szobámba.Nem telt bele 10 mp,Justin jött be.
-Jól vagy?-Mondta halkan.
-Igen...A szüleim megtaláltak,vissza mehetek az otthonomba,Franciaországba,és hozzámegyek egy Alexander nevű fiúhoz,akit nem is ismerek!-Kezdtek folyni a könnyeim,amint belegondoltam az egészbe.
-Semmi baj,minden rendben lesz.-Ölelt magához,és elkezdte dúdolni a Be Alright c. számát.Ettől lenyugodtam,jobban mondva megnyugtató hangjától,de a mozdulatain látszott az idegesség,amitől rosszul éreztem magam,mert miattam idegeskedik.
-Megyek pakolni.-Mondtam határozottan,és kibújva öleléséből,előhúztam az ágyam alól a 2 nagy bőröndömet,és a szekrényemhez menve beleraktam az összes ruhámat.Hajtogatni nem kellett,mert az összes ruhám össze volt pakolva.Justin nem segített be,mert nem pártolja az én utazásomat.Neki könnyebb,neki nem kell összekötni az életét  egy vad idegennel.


Eljött az  utolsó itt töltött reggelem,a második családommal. Pattie egész nap  könnyezett,Justin lemondta a randiját Selenaval,és Jeremy is ide jön a picikkel.

-Tetszik?-Mondta Justin,de én csak akkor néztem szét a tájon,és fogtam fel hogy hol is vagyunk.
-Csodálatos.-Elhozott egy hatalmas virágokkal teli rétre.Talán ez a legszebb amit életemben láttam.Kicsit beljebb mentünk,én pedig voltam olyan ügyetlen,hogy elestem egy kisebb mélyedésben.
Szerencsém volt,mert a virágokra estem.Justin ezen jót mosolygott,miután látta a mosolygós arckifejezésemet,és ő is 'elesett',és véletlenül épp mellém.
-Annyira rossz lesz nélküled.-Mondta halkan.
-Igen,eltűnik a kishugi.-Forgattam meg  a szemeimet,közben visszagondoltam azokra a pillanatokra,amikor húginak nevezett.
-De...Te  is hiányozni fogsz..Nagyon!-Adtam egy puszit az arcára.

Még elmulattunk azzal,hogy visszaemlékeztünk mindenre.Attól kezdve hogy Jus megtalált,egészen a szüleim érkezéséig.
-Már 14 óra..-Nézett az órájára.
-Akkor induljunk.-Keltem  fel a virágok közül.
-Virágos fészek lett a hajadból...-Mosolygott Justin,és segített kiszedni a hajamból a virágokat.
-Kira.....Én már,rég oda akartam neked adni valamit...-kotort a zsebében.
-Mégis mit?-Néztem rá kíváncsian.
-Ezt.-Mutatott fel nekem egy gyönyörű nyakláncot,amit egy szívecske díszített,és abban egy J betű volt.
-Oh..Justin!-Hatódtam meg.
-Tetszik?
-Nagyon!
-Azért készítettem ezt,hogy örökre emlékezz rám.Nekem is van ilyenem.-Mutatta meg,csak az övé már a nyakában lógott.
-Megengeded?
Én csak bólintottam,és a nyaklánc hamar a nyakamban termett.
Egész úton a nyakláncomat kémleltem,és megesküdtem,hogy soha nem fogom levenni.

-Sziasztok!-Adtam 1-1 cuppanóst Jazzy és Jaxo arcára.-Vigyázz magadra Pat!-Öleltem át.Jeremyvel is így tettem,majd a könnyes búcsú után elindultunk Justinnal a reptérre.30 perc múlva ott voltunk 45 perc helyett.


-Nekem mindjárt mennem kell...
-Igen..
-Vigyázz te is magadra!És Selenára.Soha ne hagyd el,ha szereted!Ja,és persze szurkolok neked a díj miatt!-Mondtam neki,közben könnyeim,mint a patakok úgy folytak.
-Jó,de ne foglalkozz velem.Nagyon-de nagyon vigyázz magadra,és soha ne felejts el,jó?-mondta ő is könnyezve.
-Soha!-Mondtam,és utoljára megöleltem.
-Kira!-Szólt anya.
-Megígérem,meglátogatlak!-Mondta.
-Várlak!-Csak ennyit mondtam,és a szüleim után  mentem.



-Látod?Ez a szobád.
-Csodálatos...-Festettem egy hamis mosolyt az arcomra,miközben anyám mutogatta a kastély részeit.Már beugrott minden,hogy mi hol van,de ez anyámnak nem ért semmit,mert akkor is mindent megmutat.
-Anya,én inkább most bemegyek a szobámba.
-Rendben kincsem!Pihend csak ki magad,és holnap pedig elkezdjük az esküvő előkészületeit!-Mondta majd kicsattanó örömmel.
-Anya...Nem lehetne,hogy találkozzak Alexanderrel az esküvő előtt?Mondjuk,már holnap?
-De!Megyek,és elhívom őket.-Sietett.