8.Látod,ezért nem akarlak elengedni

-És most?-Nézett ránk kétségbeesetten Justin.
-Valahogyan le kell szervezni egy találkozót velük....
-És ha nem akar visszamenni?-Pattant fel justin,és mellém ült,persze át ölelt.
-Justin,szívem.Tudod hogy neki is jár az a szeretet,amit a szülei adhatnak neki.-Oktatta ki fiát.
-De nem akarlak elengedni!-Temette fejét a hajam közé.
-Ma jó gyerekek.Ez túl sok volt,mennyetek aludni,holnap reggelre csak valamit kitalálunk...-Mondta Pattie.Mi szótlanul felmentünk az Én szobámba.
-És most?-Tette fel a már nemrég feltett kérdését.
-Nem tudom...
-Bármi és történni fog,szeretni foglak örökre Hugicám!-Ölelt át,és egy puszit nyomott a fejemre.
-Én is Bátyus.-Öleltem át szorosabban.
Félek egy kicsit,hogy kik is a szüleim,biztos hogy ők azok,és hogy hiányozni fognak-e az itteniek.Biztosan hiányozni fognak,ebben biztos vagyok.Főleg Justin...
-Mi lenne,ha beraknánk valami filmet?Ere a hangulatra inkább vígjátékot?-Ajánlotta fel.
-Benne vagyok-Kuncogtam.
-Mindjárt jövök.-Mondta,és átszaladt az ő szobájába.Egy perc múlva  a laptopjával tért vissza.

*Justin sz.sz.*

Megdöbbentett az,ami a híradóban volt,és az interneten.Nem akarom elengedni Kirat,nagyon hozzám nőtt,mint a húgom.De tudom,hogy szüksége lesz a családjára,és hogy velem sem maradhat örökké..

*Másnap reggel*

-Justin,gyere egy pillanatra!-Hívott ki anya a szobámból.
-Mi az?-Mondtam unottan.
-Hogy hogy mi az?Tessék?
-Tessék anyu...?-Támaszkodtam meg a pulton.
-Felhívtam Alicia-t,aki éppen most Franciaországban van,és megkértem rá,hogy szervezzen le egy találkozót Nicolas Lavigne-val.
-Anya!Muszáj ezt?!
-Igen,kisfiam!Kiranak mindenképpen a családjához kell kerülnie,mert így szenved.
-És mi van ha én nem akarom elengedni?!
-Szívem,ezt már  megbeszéltük.
-Ja,persze....-Mentem vissza a szobámba puffogva.Amikor leültem az ágyamra,hangokat hallottam a másik szobából,vagyis Kira szobájából.
-Minden rendben?-Rohantam át,és kopogás nélkül "betörtem".
-Igen,persze,csak véletlenül elejtettem ezt a könyvet...-Magyarázta.
-Francia Királyok?-Néztem a könyv címét.
-Igen.Valamikor tanulni is kell.-Rántotta meg a vállát.
-Egy pillanat.-Mondtam,amikor elkezdett csörögni a telefonom,és kimentem a szobájából.
-Selena?-Szóltam rögtön bele.Semmi kedvem vele fecsegni,ő úgyis csak egy valamire játszik.
-Szia szívem!Képzeld,gondoltam meglátogatlak,épp a házatok előtt vagyok.-Leraktam a telefonomat,mielőtt bármit is szóltam volna,és az ajtóhoz siettem,majd kinyitottam azt.
-Szívem!Hiányoztál!-Ölelt át.
-Te is Selena...-Mondtam unottan,és bekísértem.Köszönt anyának,és felcibált a szobámba.
-Hé,Sel,mit csinálsz?-Mondtam neki,amikor a pólómat cibálta le.
-Na,tudom hogy te is akarod!
-Hé,nyugodj már le!Semmi kedvem most ehhez,érted?-Löktem el magamtól.
-De szívem!Édesem!-Kiáltott utánam amikor a szobámban hagytam.Kimentem a hátsó ajtón,és leültem a medence széléhez.Amikor hallottam hogy egy kocsi hajt el a háztól,megkönnyebbültem.
-Mi történt?-Szólt egy angyali hang kis idő múlva.
-Semmi,csak unom  már őt.
-De hiszen a barátnőd!-Lepődött meg.
-Igen,de nekem is szükségem van egy kis térre.Egy kis időre,amikor nem mászik mindig rám.
-Értem.De ugye tudod,hogy ez neki rosszul esik?Szinte sírva ment el.
-Tudom,és sajnálom.
-Justin...Mi bánt?Nem szoktál így viselkedni...-Tért a lényegre.
-Már annyira megszoktam,hogy itt vagy mellettem,és...Segítesz mindenben.Támogatsz.Mielőtt még nem érkeztél egy gödörben voltam.De te példát mutattál nekem.
-Ahj,Justin.Tudod hogy szeretlek.De ne félts ennyire.
-Jó,tudom.De már rossz belegondolni,hogy én itt leszek Amerikában,te meg Franciaországban.
-Ne törődj ezzel,és semmi féle képen ne add ki a dühöd Selenán. Tiszteld őt,mert ő is tisztel téged-Mondta bölcsen,de a végére elkuncogta magát,majd ledőlt mellém a fűbe.
-Látod,ezért nem akarlak elengedni.-Ő csak mosolyogva megforgatta a szemét.