2.Nem emlékszem

Sziasztok!Ez a rész eléggé rövidre sikeredett,de a kövi reményeim szerint hosszabb lesz,és tartalmasabb.Köszi:)
Xoxo:Lili

*Kira Bell Szemszöge*

Fogalmam sincs mi van velem.Nem érzem a testrészeimet.Egyáltalán,miért nem tudom kinyitni a szememet?Nem érzem a testrészeimet,de az egyik kezemet valami szorítja,érzem.Hol lehetek?Élek még?Szememet hiába próbáltam kinyitni,nem ment.A kezemmel sikerrel jártam,ugyanis ami szorítva volt,egy kicsit sikerült megmozdítani,és pár másodperc múlva már a szememet is sikerült.A hirtelen ért fény miatt nem láttam tisztán.Csak 2 alakot véltem felfedezni,de őket is homályosan.Miután kitisztult a fény,egy nőt és egy fiút véltem felfedezni.Hol vagyok?Lehet hogy elraboltak.Hirtelen ért mindez,ezért ahogyan hátráltam,leestem arról,amin feküdtem,egyenesen a padlón landoltam.
-Aú!-Kiáltottam fel.
-Jól vagy?-Szólalt meg az ismeretlen nő,és közeledni kezdett.
-Ne!Kérem!-Húzódtam meg a sarokban.
-Ne félj tőlem,segíteni akarok!
-Azt sem tudom ki maga,akkor miért bíznék meg magában?-Néztem bele szemeibe.
-Megértem hogy nem bízol bennem,gyere vissza az ágyra,mindjárt jön a doktor úr.
-Hogy mi?-Erre furcsán néztek rám.
-A doktor úr.
-Az mi?
Mielőtt még válaszolni tudtak volna,valami hang szólalt fel,ami az egész házat bezengette.
-Mindjárt jövök,addig vigyázz rá.-Nézett a nő a fiúra.Ahogy kiment a nő,a fiú végig engem bámult.Tekintetével égetett.Eddig azt hittem hogy valami tárgyal ölnek meg,vagy már megöltek,de most rájöttem,hogyha engem néz,akkor el tudnék olvadni.Nagyon rosszul éreztem magam.Ez az egész szituáció...Fél perc múlva hangokat hallottam.
-Üdv kisasszony!Dr Scott vagyok.Lenne pár kérdésem.-Jött be egy középkorú férfi.
-Első:Mi a neve?-Mi ez,egy kihallgatás?Tényleg,még a nevemet sem tudom.
-Ne-nem tudom...-Hajtottam le a fejem.
-Hány éves?
-Nem tudom.
-Honnan jött?
-Nem tudom...Semmit sem tudok.
-Nos,akkor ez egy emlékezet kiesés.
-És ez az ő helyzetében súlyos,vagy emlékezni fog?-Állt fel a fiú.
-Ezt még nem lehet megállapítani.Van rá esélye,de több lehetne ha tudnák a nevét,és egyéb adatát.Ez ellen nem tudok mit tenni,lehetséges hogy olyan kiesései is vannak,mint például számolás,olvasás,ezt nem tudhatom,de minél hamarabb állapítsák meg,és ha ezek nincsenek meg neki,újra meg kell tanítani olvasásra,vagy éppen ami nincs meg neki.
-Értem...-A nő és a férfi elment,innentől nem értettem amit beszélnek.
-Tényleg nem emlékszel a múltadra?-Nézett rám a fiú.Láttam rajta hogy közeledne,de fél a reakciómtól.
-Nem..Semmire..
Nem emlékszem semmire.Sem a családomra,sem a nevemre,sem az életkoromra,semmire.Ez olyan,mintha megőrültem volna.
Mélyen a szemembe nézett.Gyönyörű barna szemeiben megértést,fájdalmat,és sajnálatot láttam.Felállt,és közelíteni kezdett.Megtorpantam,de a szeme megnyugtatott.Láttam benne hogy nem akar bántani,nincs mitől félnek.Letérdelt mellém,és egyik kezemet kezdte szorongatni.Ezen elmosolyodtam.Ő lehetett az amikor ébredeztem.Ahogy én mosolyogtam,ő is.Lassan felállt,de kezemet nem engedte el.Kérdőn néztem rá.Intett,hogy én is álljak fel.A hirtelen vett lendülettől elvesztettem az egyensúlyom,és majdnem a padlón landoltam,ha meg nem fogott volna most már mind két kezével.Segített rendesen megállni,közben egy szót sem szóltunk egymáshoz.