1.Az ismeretlen lány

Sziasztok!Újabb bloggal érkeztem,persze a Maybe Just Maybe-t sem hanyagolom.Itt kevesebbszer lesz rész mint ott,de próbálkozom.Remélem hogy ezt is legalább annyian olvassátok mint a másikat.Itt a főszereplő lány eléggé furcsa lesz,de próbálok minden fantáziát belevinni!Remélem,hogy ez nem akadályozza meg hogy olvassátok!:)Még annyit hogy ezt a blogot már nagyon régóta tervezem,már ősz óta,és volt egy jó ötletem ,beleépítettem,vagyis próbálkozom beleépíteni..Remélem egy kicsit izgalmasabb lesz.Jó olvasást!
Xoxo:Lili

                                                                 ~   ~   ~

*Justin Szemszöge*

Ez a nap valamiért különlegesebb mint a többi,érzem.Pedig úgy indult mint az összes,de most valami más érzésem van.Valami szokatlan.A szívem kalapál mint még soha ennyire oktalanul.Olyanok fordulnak meg a fejemben reggel óta,mint még soha.Még Scooter sem hívott hogy be kéne menni stúdiózni,pedig a telefonom be van kapcsolva.Fogalmam sincs,de ez egy különös nap lesz,érzem.

-Justin,szívem,mi van veled,mi ez a sok kérdés?-Nézett rám furán.
-Biztos hogy nem vagy lázas?-Jött közelebb és kezét a homlokomra rakta,ezzel állapította meg a lázamat,ami nincs.
-Anya,nyár van...-Mondtam unottan,ugyanis az emberek nem mindig szoktak nyáron lázasak lenni.
-Jó,de furcsa tőled ezek a kérdések.Inkább menny levegőzni egy kicsit,félek hogy megbetegedtél.-Küldött ki.
Nagyos sóhajtva mentem ki a Malibu partjainál álló házamból,egyenesen a homokba,ahol aztán leültem és nézni kezdtem az óceánt.Olyan volt mint az életem.A nap megvilágította,akár csak az életemet a népszerűség.Néhol nagyobb hullámok voltak,akár csak az életemben,néhol pedig kisebbek.
A nagy hullámok az életemben a botrányaimat,a kis hullámok a jó tetteimet 'mutatják'.Ha valami rosszat teszek,akkor ezernyi fotós,paparazzi és utálók vesznek körül,ha valami jót,akkor jó ha legalább egy fotós ott van.Persze 1 óra és megjelenik a világhálón a botrányaim,ha adakozom,akkor sohasem jelenik meg.Hiába próbálom a "jó fiút" játszani,nem tudom.Nekem,az ami más tinédzsereknek a tinédzser éveiket jelenti,az kiesett.Hiszen más 16 évesen buliba jár,én pedig a helyett stúdióban voltam,és építettem a karrieremet.Fontosabb volt,és lesz is a karrierem,mert tudom hogy több tízezernyi ember bízik bennem,és ez biztat engem,de most jön ki rajtam valójában a tinédzser éveim,mert én nem tudtam azokat megélni,és én erről nem tehetek.Örülök a mostani helyzetemnek,ugyanis most egy kis pihenőn vagyok a Believe turnén,és ez idő alatt tudok a családommal törődni,anyuval,Jaxonnal,Jazzyval,Apuval,és persze a barátnőmmel,Selenaval.Nagyon szeretem őket,ők az én első családom,a második pedig a Beliebereim.
Gondolkodásomat megzavarta egy lány,akit élettelenül sodortak a part felé a hullámok.Gyorsan felálltam,és befelé futottam.1-12 méterre lehettem tőle,amikor már talajt nem éreztem a lábam alatt.Mikor odaúsztam hozzá,láttam élettelen testét,ahogyan barna haját víz össze-vissza söpri.Amilyen gyorsan csak tudtam visszaúsztam a partra,és közben kiabáltam,hogy segítsenek.
-Justin,mi a baj?-Rohant ki anya a házból.
-Segíts!Itt egy lány!-Kiáltottam vissza,miközben úsztam minél gyorsabban.
-Egy lány?Ugye nincs semmi baja?-Mondta anya amikor már teljesen a parton voltunk.
-Nem tudom,egyszerűen megláttam miközben a víz sodorta őt a part felé élettelenül.
-Gyorsan,hívd Dr.Scott-ot!-Mondta anya.Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam a telefonomért be a szobámba,és tárcsáztam az orvosomat.
-Mindjárt itt lesz!-Mentem ki anyuhoz,aki a lány pulzusát nézte.
-Rendben!Még életben van.-Nyugodott meg egy kicsit.
-Biztosan?-Mentem közelebb.
-Igen,nagy szerencse.
10 perc múlva megérkezett Dr.Scott.
-Mi a baja a hölgynek?-Nézte meg még mindig a parton.
-A hullámok sodorták a part közelébe,én meg kihoztam őt,ennyit tudunk.-Mondtam.
-Igen,még életben van.Vigyük be a házba!
Bevittük a lány élettelen testét,és lefektettük az egyik vendégszobába,ami a legközelebb van a lépcsőhöz,és egyben az én szobámhoz is.
-A hölgy nemsokára ébredezni fog,ha minden igaz.Ha pedig nem ébred fel 24 órán belül,akkor kómában van,és be kell vinni egy magánklinikára.-Tájékoztatott minket.
-Kérem,doktor út,addig itt maradna,ha felébred akkor tudná hogy mit tegyen.-Kérlelte az említett személyt anya.
-Persze,köszönöm.Reményeim szerint még ma felébred,addig hagyjuk magára.
Kimentünk a  vendégszobából,a konyhába.Miközben anya  a doktor urat kínálta,kocsizúgást hallottunk.
-Selena,hát te?-Mentem ki.
-Hát jöttem,miért már a pasimat sem lehet meglátogatnom?-Csókolt meg rögvest.
-De,de szólhattál volna.
-Miért?Úgyis tudom hogy milyen rendetlen vagy.-Nevetett fel.
Bementünk a házba kézen fogva.Anya nagyot nézett,amikor meglátta Sellt,Sell is amikor meglátta a doktor úrt.
-Jó napot,esetleg valaki beteg?-Kérdezte barátnőm.
-Üdv Selena,nem,csak egy furcsa eset történt.-Itt ránk nézett,gondolom nem akarta ő megmondani,vagy csak szimplán nem tudta hogy meg-e mondja.
-Tudod,Selena,nemrég egy nagyon furcsa dolog történt.Egy lányt sodort a víz a partra,és most Dr.Scott azért van itt.
-Ó,értem,nos megesik az ilyen,de megnézhetném?-Nézett szépen anyára.Tudom megint mire készül.Nem is sajnálja szegény lányt,csak most megnézi,és kinézet alapján eldönti hogy a közelemben maradhat-e vagy sem.De ahogyan ismerem,ezer százalék hogy most is ellenségeskedni fog vele,pedig még nincs is magánál.
-Persze,Justin felkísér!-Intett nekem anya.
Selenaval felmentünk az emeletre,ahol kérdőn nézett rám,hogy melyik szoba az.Fejemmel intettem az én szobám mellett lévőre.Selly kitágult szemekkel nézte az ajtót,majd dühösen rám nézett.Betörtetett a szobába,vagyis kitépte az ajtó,majd egyenesen az ágyhoz ment.
-Ez a kis fruska mit keres itt az én ágyamban?-Kiabált velem.
-Selena,ne kiabálj!-Mondtam egy kicsit hangosan,de nem kiabáltam mint ő.
-Kérdeztem valamit!
-Ide hoztuk,ugyanis az én szobám után ez a szoba van legközelebb a lépcsőhöz.
-Igen,de ez az én szobám!
-Selena,ne butáskodj,a te szobád a te házadban van!-Akadtam ki már én is.
-Na jó,tudod mit?Ha neked fontosabb egy olyan kis...ismeretlen akármi mint én,a barátnőd,akkor szia!Nem szeretném hogy hívj,illetve keress ameddig ez a partra vetett hal el nem tűnik innen!-Húza fel az orrát,mintha ez az ő háza lenne.
-Szerintem is menny el!-Küldtem el,majd el is ment.A kis jelenetünk után lebattyogtam a lépcsőn,de előtte egy utolsó pillantást vetettem a lányra.
-Mi történt fiam?-Nézett rám ijedten Anya
-Semmi,csak Selena megint lenyomta a szokásos hisztijét.-Ráztam a fejem.Anya nagyot sóhajtott.
-Most meg szegény kislánykára féltékeny?
-Igen,de most megyek a szobámba.
-Rendben,ha éhes vagy majd gyere le,nemsokára kész a kedvenced,spagetti.
-Oké.
A szobámban laptopoztam egy kicsit,válaszoltam rajongói levelekre,és bekövettem pár fant.Nem igazán gondolkodtam Selenan,most inkább a fejem az ismeretlen lányon járt.Vajon honnan jött?Lehet hogy egy hajótörött,sőt biztos is.
Addig nem nyugodtam ameddig át nem lopóztam az ő szobájába.Leültem az ágyra,ahol még mindig ugyan úgy feküdt.Ahogy ránéztem,előtört bennem egy olyan érzés,mintha már ismerném valahonnan,nagyon régről.Nagyon sok mindent át élhetett szegény,sajnálom.Kezét a kezeim közé fogtam.Gyönyörű barna haja már száraz volt,ami most a párnáját fedte be.
Ahogy arcát feltérképeztem,hirtelen keze,amit az én kezem körbe fogott,megmozdult.Nem nagyon,csak egy picit,de mégis érezhető volt.Szívem hirtelen gyorsan kezdett dobogni.
-Anya!-Kiáltottam le a földszintre.
-Mi a baj kisfi...-Szaladt fel az emeletre anya,de amint meglátta ahogyan őt nézem,sejtette hogy történt valami.
-Megmozdította a kezét.-Néztem rá.Anya rögvest tárcsázta a nemrég elment orvost,és ő is szemügyre vette a lányt.Újra megmozdította a kezét,és kis idő múlva már szemeit is próbálta kinyitni.