3.Nyaklánc&Fülbevaló

A fiú segített visszafeküdni az ágyba,majd a nő visszajött.

-Drágám,én Pattie vagyok,ő a fiam Justin.És kérlek,tegezz!-Mosolygott rám a kedves nő,ezek szerint Pattie.

-Rendben Pattie,örülök.Nem szeretnék tolakodó lenni,de megkérdezhetem,hogy most mi lesz velem?

-Természetesen velünk maradsz,nem tudjuk hogy hol a családod,ezért.

-Ez biztos?Nem szeretnék senki terhére lenni,és én egy idegen is vagyok.

-Jaj,de kis édes vagy Kincsem!Nem,dehogy baj!Örülünk neki!

-Rendben.

-Mindjárt jövök,hozok neked valami innivalót,addig Justin itt marad veled.

-Rendben.-Nagyon mosolygós nő,az egyszer biztos,és kedves is.Szerintem vele jóban leszek.

-Szia,Justin vagyok,de már Anya ezt említette.-Vakarta meg a tarkóját.

-Igen,neked is örvendek.

-Am...Ha jobban leszel arra gondoltam hogy bemutatom a házat,és a környéket is.-Kedveskedett.

-Benne vagyok.-Mosolyogtam rá.

-Itt is vagyok drágaságaim,mindkettőtöknek hoztam narancslevet.-Hozott be egy tálcán 2 pohár narancslevet.

Ahogy a számhoz emeltem a poharat,és megízleltem a narancslé ízét,mintha egy kis emlék tört volna elő bennem,és pont ugyan ekkor egy hatalmas fájdalmat éreztem a fejemben.

-Mi a baj drága?-Ijedt meg Pattie.

-A fejem....Hirtelen egy kép ugrott be,mintha...Nem is tudom.-Hirtelen mintha egy kis emlék darabka tört volna elő bennem,ahogyan ittam a narancsléből.

-Az nagyon jó Drágám!Tudod hogy mi volt az?

-Nem,de mintha valami...Áh,nem tudom...

-Na,készen állsz?-Kérdezte izgatottan Justin.

-Igeeen!-Kiáltottam mint egy kislány.
-Ez itt a tengerpart,ahol nemrég találtalak!-Vette el szemem elől kezeit,ezzel elém tárult a talán leggyönyörűbb hely a világon.
-Ez...Egyszerűen csodálatos!
-Igen,szeretek itt lenni én is,gyönyörű hely.
-Szerintem  annyira gyönyörű,hogy ennél gyönyörűségesebb nincs is a világon!-Mutogattam a kezemmel egy nagy kört,amivel a Földet mutattam.
-Tényleg?Kíváncsi vagyok hogy akkor mit szólsz a szobámhoz!
-A szobádhoz?
-Igen!Gyere,megmutatom,aztán ha akarod,be mehetünk egy kicsit a vízbe.-Mentünk vissza Justin házába.
-Az csodás lenne.-Még nem mutatta meg a szobáját,de nagyon kíváncsi vagyok hogy milyen lehet.Talán lehetséges hogy bézs színű,az ablakainak a szegélye aranyra van festve,és lehetséges hogy a függönyök is aranyozottak,mint ha arany cseppek hullanának.Fogalmam sincs velem,de hirtelen ezek ugrottak be,talán ez is valami emlék lehet,de nem biztos.
-És tádámm!Ez az én szobám!-Nyitotta ki ünnepélyesen a szobája ajtaját.
-Hát....Ez,csodálatos...-Elállt a szavam.Nem a gyönyörűségtől,hanem a rendetlenségtől.A szoba mérete nagy,akárcsak az enyém,de itt tényleg nagy a rendetlenség.
-Itt mindig ilyen....Ilyen kirakodó vásár szerűség van?-Próbáltam a lényegre törni,miközben nem megbántani.
-Ömm....Ja,hogy arra érted!Igen,mindig kupi van,ez jellemző rám,de ha rend is van,akkor azt anya csinálta.Nekem tetszik a rendetlenség,jó így a közérzetem és a komfortom is.-Húzta ki magát.A kis büszke...
-Tényleg?Szóval röviden a kupit szereted.Nos,nem ezt néztem ki belőled!-Mondtam,mintha sértegetni szeretném,de a szám sarkában a mosoly ott bujkált.
-Ó tényleg?Még én vagyok rendetlen?Akkor szeri...-Nem bírta befejezni,mert éppen csengettek.-Gyere,nyissuk ki az ajtót!-Húzott magával engem is.
-Miért kell ahhoz két ember?-Ezt nem értettem,szerintem az ajtó mögött álló személy nem sértődne meg ha egy valaki nyitná ki az ajtót.
-Caitlin!Szia!De örülök hogy látlak!-Ölelkezett egy lánnyal.Fejemet lehajtva néztem a földet.Eléggé rosszul éreztem magam,jobban mondva idegennek.
-Szia!Én is!Mi újság?És mielőtt megkérdeznéd mindjárt Chris is itt lesz,csak...Egy ici-picit össze vesztünk,és a tengerben kötött ki.
-Haha,minek mindig bántani szegényt?Képzeld,ő itt....-Húzott elő engem a háta mögül.

-Ő..Nos,nemrég a parton a vízben találtam rá,azóta nagyon jóban lettünk,és a nevét nem tudja,de kit is érdekel?Jó fej és kész!És képzeld,tudja hogyan kell kosarazni!-Áradozott Justin.
-Szia!Caitlin Beadles vagyok,örülök.-Nyújtott kezet mosolyogva.
-Én is!-Fogadtam el a kézfogást.Kedves lánynak tűnik.
-Gyertek,mennyünk a szobámba.-Mentünk fel az emeletre.
-Szerintem mennyünk egy másik szobába,mert a te szobád az általában botrányos!-Mondta Caitlin.
-Mennyünk akkor az én szobámba.-Ajánlottam fel,miközben Justin szúrós tekintettel nézett Caitlinre.
-Benne vagyok.-Bementünk a szobámba,majd letelepedtünk az ágyon.
-Azt tervezgettük ketten,hogy bemegyünk a vízbe,de mivel nincs szegénykének fürdő ruhája,ezért Caitlin elkísérhetne.-Mondta ezt az értelmetlen mondatot,ami azért lett ennyire értelmetlen,mert egyszer Caitlinre,egyszer rám nézett.
-Én benne vagyok!-Pattant fel Caitlin.
-Hová is kellene menni?-Kérdeztem.
-A közelben van egy hatalmas bevásárló központ,ott jó lesz.Ott van a legújabb kollekciómból is.
-Öm...Nem is tudom..
-Na,Hugi,légyszii-Bámult kutyus szemekkel Justin.
-Na jó,de honnan jött ez a Hugi?-Kezdtem nevetni.
-Hát...Valahogyan kell hívni.
-Igaz igaz,de van nálam pár ruha,azokból válogathatsz.-Ment le a lépcsőn Caitlin.
-Miért?-Nem értettem.
-Azért ebben a szakadt ruhában nem mehetünk a nyilvánosság elé.-Rázta a fejét kuncogva.Ekkor vettem csak észre,hogy valójában miben is vagyok.Amióta felébredtem ebben a ruhában voltam,biztosan ebben sodort a partra a hullámok.
-Igazad van.
-Nos,itt is vannak a ruháim,nyugodtan válogass.
-Rendben,de segítsz!-Kérleltem.
-Benne vagyok!-Látszólag Caitlin értette a dolgát,ezért rá hagytam ezt a ruha választást.
-Na jó,én mentem,nem szeretnék bele avatkozni ebbe a csajos ruhaválasztásba,megvárom Christ,de mielőtt elindultok szóljatok!
-Oké!-Kiáltotta neki Caitlen,ezzel jelezve hogy elhagyhatja a szobát.
-Nos ez jó is lesz.-Mondta,majd előhúzta a választott szettet.

-Nos,hát én...Caitlin,és nem is tudom...Ez valahogy nem az én ízlésem.-Próbáltam enyhén visszautasítani.

-Ó,dehogy is nem!Menny átöltözni,aztán felrakom ezt a gyönyörű nyakláncot,és kisminkellek.

Gyorsan átöltöztem  a fürdőszobában,majd a tükörbe nézve nagyot sóhajtottam.Elégedett voltam,de mégsem annyira mint kéne.Nekem ez tényleg nem az én stílusom.

-Á!Gyönyörű vagy!Gyere!Ó,neked van már nyakláncod!És fülbevalód!És egyformák!-Lepődött meg.Engem is meglepett,ugyanis eddig nem vettem észre,hogy lenne nyakláncom és fülbevalóm is.

-Akkor hadjuk a a nyakláncot,jöjjön a smink!Narancs lesz,egy kis élénk pink szájfénnyel.A rúzs szerintem nem nagyon illik ehhez a szetthez.Kész is!-Pikk pakk Caitlin lerendezte a sminket,ami szerintem nem túlzás,de azért narancssárga?

-Fiúk,mi mentünk!-Kiáltott a nappaliba Caitlin.

-Oké,siessetek!-Hangzott a válasz.

-Gyere szépség.

Hamar a plázához értünk,ahol aztán vásároltunk.Én leginkább a ruhákat vettem meg,ellentétben Caittal,de persze  mást is vettem.

2.Nem emlékszem

Sziasztok!Ez a rész eléggé rövidre sikeredett,de a kövi reményeim szerint hosszabb lesz,és tartalmasabb.Köszi:)
Xoxo:Lili

*Kira Bell Szemszöge*

Fogalmam sincs mi van velem.Nem érzem a testrészeimet.Egyáltalán,miért nem tudom kinyitni a szememet?Nem érzem a testrészeimet,de az egyik kezemet valami szorítja,érzem.Hol lehetek?Élek még?Szememet hiába próbáltam kinyitni,nem ment.A kezemmel sikerrel jártam,ugyanis ami szorítva volt,egy kicsit sikerült megmozdítani,és pár másodperc múlva már a szememet is sikerült.A hirtelen ért fény miatt nem láttam tisztán.Csak 2 alakot véltem felfedezni,de őket is homályosan.Miután kitisztult a fény,egy nőt és egy fiút véltem felfedezni.Hol vagyok?Lehet hogy elraboltak.Hirtelen ért mindez,ezért ahogyan hátráltam,leestem arról,amin feküdtem,egyenesen a padlón landoltam.
-Aú!-Kiáltottam fel.
-Jól vagy?-Szólalt meg az ismeretlen nő,és közeledni kezdett.
-Ne!Kérem!-Húzódtam meg a sarokban.
-Ne félj tőlem,segíteni akarok!
-Azt sem tudom ki maga,akkor miért bíznék meg magában?-Néztem bele szemeibe.
-Megértem hogy nem bízol bennem,gyere vissza az ágyra,mindjárt jön a doktor úr.
-Hogy mi?-Erre furcsán néztek rám.
-A doktor úr.
-Az mi?
Mielőtt még válaszolni tudtak volna,valami hang szólalt fel,ami az egész házat bezengette.
-Mindjárt jövök,addig vigyázz rá.-Nézett a nő a fiúra.Ahogy kiment a nő,a fiú végig engem bámult.Tekintetével égetett.Eddig azt hittem hogy valami tárgyal ölnek meg,vagy már megöltek,de most rájöttem,hogyha engem néz,akkor el tudnék olvadni.Nagyon rosszul éreztem magam.Ez az egész szituáció...Fél perc múlva hangokat hallottam.
-Üdv kisasszony!Dr Scott vagyok.Lenne pár kérdésem.-Jött be egy középkorú férfi.
-Első:Mi a neve?-Mi ez,egy kihallgatás?Tényleg,még a nevemet sem tudom.
-Ne-nem tudom...-Hajtottam le a fejem.
-Hány éves?
-Nem tudom.
-Honnan jött?
-Nem tudom...Semmit sem tudok.
-Nos,akkor ez egy emlékezet kiesés.
-És ez az ő helyzetében súlyos,vagy emlékezni fog?-Állt fel a fiú.
-Ezt még nem lehet megállapítani.Van rá esélye,de több lehetne ha tudnák a nevét,és egyéb adatát.Ez ellen nem tudok mit tenni,lehetséges hogy olyan kiesései is vannak,mint például számolás,olvasás,ezt nem tudhatom,de minél hamarabb állapítsák meg,és ha ezek nincsenek meg neki,újra meg kell tanítani olvasásra,vagy éppen ami nincs meg neki.
-Értem...-A nő és a férfi elment,innentől nem értettem amit beszélnek.
-Tényleg nem emlékszel a múltadra?-Nézett rám a fiú.Láttam rajta hogy közeledne,de fél a reakciómtól.
-Nem..Semmire..
Nem emlékszem semmire.Sem a családomra,sem a nevemre,sem az életkoromra,semmire.Ez olyan,mintha megőrültem volna.
Mélyen a szemembe nézett.Gyönyörű barna szemeiben megértést,fájdalmat,és sajnálatot láttam.Felállt,és közelíteni kezdett.Megtorpantam,de a szeme megnyugtatott.Láttam benne hogy nem akar bántani,nincs mitől félnek.Letérdelt mellém,és egyik kezemet kezdte szorongatni.Ezen elmosolyodtam.Ő lehetett az amikor ébredeztem.Ahogy én mosolyogtam,ő is.Lassan felállt,de kezemet nem engedte el.Kérdőn néztem rá.Intett,hogy én is álljak fel.A hirtelen vett lendülettől elvesztettem az egyensúlyom,és majdnem a padlón landoltam,ha meg nem fogott volna most már mind két kezével.Segített rendesen megállni,közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. 

1.Az ismeretlen lány

Sziasztok!Újabb bloggal érkeztem,persze a Maybe Just Maybe-t sem hanyagolom.Itt kevesebbszer lesz rész mint ott,de próbálkozom.Remélem hogy ezt is legalább annyian olvassátok mint a másikat.Itt a főszereplő lány eléggé furcsa lesz,de próbálok minden fantáziát belevinni!Remélem,hogy ez nem akadályozza meg hogy olvassátok!:)Még annyit hogy ezt a blogot már nagyon régóta tervezem,már ősz óta,és volt egy jó ötletem ,beleépítettem,vagyis próbálkozom beleépíteni..Remélem egy kicsit izgalmasabb lesz.Jó olvasást!
Xoxo:Lili

                                                                 ~   ~   ~

*Justin Szemszöge*

Ez a nap valamiért különlegesebb mint a többi,érzem.Pedig úgy indult mint az összes,de most valami más érzésem van.Valami szokatlan.A szívem kalapál mint még soha ennyire oktalanul.Olyanok fordulnak meg a fejemben reggel óta,mint még soha.Még Scooter sem hívott hogy be kéne menni stúdiózni,pedig a telefonom be van kapcsolva.Fogalmam sincs,de ez egy különös nap lesz,érzem.

-Justin,szívem,mi van veled,mi ez a sok kérdés?-Nézett rám furán.
-Biztos hogy nem vagy lázas?-Jött közelebb és kezét a homlokomra rakta,ezzel állapította meg a lázamat,ami nincs.
-Anya,nyár van...-Mondtam unottan,ugyanis az emberek nem mindig szoktak nyáron lázasak lenni.
-Jó,de furcsa tőled ezek a kérdések.Inkább menny levegőzni egy kicsit,félek hogy megbetegedtél.-Küldött ki.
Nagyos sóhajtva mentem ki a Malibu partjainál álló házamból,egyenesen a homokba,ahol aztán leültem és nézni kezdtem az óceánt.Olyan volt mint az életem.A nap megvilágította,akár csak az életemet a népszerűség.Néhol nagyobb hullámok voltak,akár csak az életemben,néhol pedig kisebbek.
A nagy hullámok az életemben a botrányaimat,a kis hullámok a jó tetteimet 'mutatják'.Ha valami rosszat teszek,akkor ezernyi fotós,paparazzi és utálók vesznek körül,ha valami jót,akkor jó ha legalább egy fotós ott van.Persze 1 óra és megjelenik a világhálón a botrányaim,ha adakozom,akkor sohasem jelenik meg.Hiába próbálom a "jó fiút" játszani,nem tudom.Nekem,az ami más tinédzsereknek a tinédzser éveiket jelenti,az kiesett.Hiszen más 16 évesen buliba jár,én pedig a helyett stúdióban voltam,és építettem a karrieremet.Fontosabb volt,és lesz is a karrierem,mert tudom hogy több tízezernyi ember bízik bennem,és ez biztat engem,de most jön ki rajtam valójában a tinédzser éveim,mert én nem tudtam azokat megélni,és én erről nem tehetek.Örülök a mostani helyzetemnek,ugyanis most egy kis pihenőn vagyok a Believe turnén,és ez idő alatt tudok a családommal törődni,anyuval,Jaxonnal,Jazzyval,Apuval,és persze a barátnőmmel,Selenaval.Nagyon szeretem őket,ők az én első családom,a második pedig a Beliebereim.
Gondolkodásomat megzavarta egy lány,akit élettelenül sodortak a part felé a hullámok.Gyorsan felálltam,és befelé futottam.1-12 méterre lehettem tőle,amikor már talajt nem éreztem a lábam alatt.Mikor odaúsztam hozzá,láttam élettelen testét,ahogyan barna haját víz össze-vissza söpri.Amilyen gyorsan csak tudtam visszaúsztam a partra,és közben kiabáltam,hogy segítsenek.
-Justin,mi a baj?-Rohant ki anya a házból.
-Segíts!Itt egy lány!-Kiáltottam vissza,miközben úsztam minél gyorsabban.
-Egy lány?Ugye nincs semmi baja?-Mondta anya amikor már teljesen a parton voltunk.
-Nem tudom,egyszerűen megláttam miközben a víz sodorta őt a part felé élettelenül.
-Gyorsan,hívd Dr.Scott-ot!-Mondta anya.Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam a telefonomért be a szobámba,és tárcsáztam az orvosomat.
-Mindjárt itt lesz!-Mentem ki anyuhoz,aki a lány pulzusát nézte.
-Rendben!Még életben van.-Nyugodott meg egy kicsit.
-Biztosan?-Mentem közelebb.
-Igen,nagy szerencse.
10 perc múlva megérkezett Dr.Scott.
-Mi a baja a hölgynek?-Nézte meg még mindig a parton.
-A hullámok sodorták a part közelébe,én meg kihoztam őt,ennyit tudunk.-Mondtam.
-Igen,még életben van.Vigyük be a házba!
Bevittük a lány élettelen testét,és lefektettük az egyik vendégszobába,ami a legközelebb van a lépcsőhöz,és egyben az én szobámhoz is.
-A hölgy nemsokára ébredezni fog,ha minden igaz.Ha pedig nem ébred fel 24 órán belül,akkor kómában van,és be kell vinni egy magánklinikára.-Tájékoztatott minket.
-Kérem,doktor út,addig itt maradna,ha felébred akkor tudná hogy mit tegyen.-Kérlelte az említett személyt anya.
-Persze,köszönöm.Reményeim szerint még ma felébred,addig hagyjuk magára.
Kimentünk a  vendégszobából,a konyhába.Miközben anya  a doktor urat kínálta,kocsizúgást hallottunk.
-Selena,hát te?-Mentem ki.
-Hát jöttem,miért már a pasimat sem lehet meglátogatnom?-Csókolt meg rögvest.
-De,de szólhattál volna.
-Miért?Úgyis tudom hogy milyen rendetlen vagy.-Nevetett fel.
Bementünk a házba kézen fogva.Anya nagyot nézett,amikor meglátta Sellt,Sell is amikor meglátta a doktor úrt.
-Jó napot,esetleg valaki beteg?-Kérdezte barátnőm.
-Üdv Selena,nem,csak egy furcsa eset történt.-Itt ránk nézett,gondolom nem akarta ő megmondani,vagy csak szimplán nem tudta hogy meg-e mondja.
-Tudod,Selena,nemrég egy nagyon furcsa dolog történt.Egy lányt sodort a víz a partra,és most Dr.Scott azért van itt.
-Ó,értem,nos megesik az ilyen,de megnézhetném?-Nézett szépen anyára.Tudom megint mire készül.Nem is sajnálja szegény lányt,csak most megnézi,és kinézet alapján eldönti hogy a közelemben maradhat-e vagy sem.De ahogyan ismerem,ezer százalék hogy most is ellenségeskedni fog vele,pedig még nincs is magánál.
-Persze,Justin felkísér!-Intett nekem anya.
Selenaval felmentünk az emeletre,ahol kérdőn nézett rám,hogy melyik szoba az.Fejemmel intettem az én szobám mellett lévőre.Selly kitágult szemekkel nézte az ajtót,majd dühösen rám nézett.Betörtetett a szobába,vagyis kitépte az ajtó,majd egyenesen az ágyhoz ment.
-Ez a kis fruska mit keres itt az én ágyamban?-Kiabált velem.
-Selena,ne kiabálj!-Mondtam egy kicsit hangosan,de nem kiabáltam mint ő.
-Kérdeztem valamit!
-Ide hoztuk,ugyanis az én szobám után ez a szoba van legközelebb a lépcsőhöz.
-Igen,de ez az én szobám!
-Selena,ne butáskodj,a te szobád a te házadban van!-Akadtam ki már én is.
-Na jó,tudod mit?Ha neked fontosabb egy olyan kis...ismeretlen akármi mint én,a barátnőd,akkor szia!Nem szeretném hogy hívj,illetve keress ameddig ez a partra vetett hal el nem tűnik innen!-Húza fel az orrát,mintha ez az ő háza lenne.
-Szerintem is menny el!-Küldtem el,majd el is ment.A kis jelenetünk után lebattyogtam a lépcsőn,de előtte egy utolsó pillantást vetettem a lányra.
-Mi történt fiam?-Nézett rám ijedten Anya
-Semmi,csak Selena megint lenyomta a szokásos hisztijét.-Ráztam a fejem.Anya nagyot sóhajtott.
-Most meg szegény kislánykára féltékeny?
-Igen,de most megyek a szobámba.
-Rendben,ha éhes vagy majd gyere le,nemsokára kész a kedvenced,spagetti.
-Oké.
A szobámban laptopoztam egy kicsit,válaszoltam rajongói levelekre,és bekövettem pár fant.Nem igazán gondolkodtam Selenan,most inkább a fejem az ismeretlen lányon járt.Vajon honnan jött?Lehet hogy egy hajótörött,sőt biztos is.
Addig nem nyugodtam ameddig át nem lopóztam az ő szobájába.Leültem az ágyra,ahol még mindig ugyan úgy feküdt.Ahogy ránéztem,előtört bennem egy olyan érzés,mintha már ismerném valahonnan,nagyon régről.Nagyon sok mindent át élhetett szegény,sajnálom.Kezét a kezeim közé fogtam.Gyönyörű barna haja már száraz volt,ami most a párnáját fedte be.
Ahogy arcát feltérképeztem,hirtelen keze,amit az én kezem körbe fogott,megmozdult.Nem nagyon,csak egy picit,de mégis érezhető volt.Szívem hirtelen gyorsan kezdett dobogni.
-Anya!-Kiáltottam le a földszintre.
-Mi a baj kisfi...-Szaladt fel az emeletre anya,de amint meglátta ahogyan őt nézem,sejtette hogy történt valami.
-Megmozdította a kezét.-Néztem rá.Anya rögvest tárcsázta a nemrég elment orvost,és ő is szemügyre vette a lányt.Újra megmozdította a kezét,és kis idő múlva már szemeit is próbálta kinyitni.