2.évad 5.rész (25.rész)

Sziasztok!

A hosszú szüneteltetés és ihlet hiány után sikerült nehezen megírnom ezt a részt is.Azt ígértem az előző bejegyzésemben,hogy csak itt lesz szünet,de sajnos pár hétig sehol sem voltam aktív.Nem szeretnék mentegetőzni,ahogyan mindig szoktam.Sajnálom,hogy így alakult.De most térjünk a lényegre:5 drága feliratkozóm van,ezért kimondottan hálás vagyok.A részről annyit,hogy a következő még a héten érkezik,akár 2 nap múlva.Nem tudom,hogy hányan vagytok még itt nekem,de igazán jól esne pár  visszajelzés erről az írásomról,akár hideg-meleg.

"..ne gondolkozz,cselekedj!"

  

  Sophia Lavigne

-Pattie,Justin hova tűnt?-Slattyogtam át a nappaliból a konyhába fejemet fogva.
-A szobájában van,valaki hívta és nem akart felébreszteni.
-Ja,értem.Segítsek valamit?-Leültem az egyik bárszékre,és onnan figyeltem,ahogyan Pattie a szakácskönyvébe meredve veri fel a tojásokat.
-Tudsz olyan desszertet,amiben nincs cukor?-A kezében lévő könyvet elrakta,majd egy másikat vett elő.
-Ömm..
-Az a nyavalyás telefon..Sosem,itt van.-Pattie előhúzta a telefonját a táskájából,majd gyorsan elfogadta a hívást.
-Oh,szia Drágám.Tessék?De nem..Értem,akkor máris indulok.-Arcára fancsali mosoly ült ki.
-Mi a baj?
-A barátnőm ma jön látogatóba,és hamarabb érkezett a gépe.Elmegyek érte.Kérlek,szólnál Justin-nak?-Nézett rám kérlelő szemekkel.
-Ez csak természetes.-Mire ezt mondtam,már a kabátját vette.-Siess vissza!-Az ajtó becsapódott Pattie gyors távozása után.Mosolyogva ráztam a fejem.


-Justin!Pattie elme..Bocsánat,nem tudtam,hogy gyakorolsz.-Bűnbánó arccal néztem a gitárját szorongató fiúra,bár nem igazán bántam,hogy kopogás nélkül berontottam.
-Ugyan.Mi van Anyával?
-Elment egy barátnőjéért,mert a gépe hamarabb landolt.
-Ez már megszokott Anyától.Vagy félreért valamit,vagy le késik valamit.-Mosolygott.
-Ez most nem az ő hibája volt.
-Ne védd.A barátnője egy bányarém.-A gitárját elrakta,majd felém közeledett.
-Mert te aztán annyira ismered.
-Eltaláltad.
-Akkor nem szóltam.-Fejemet lehajtottam.Szemei csillognak,lehelete szinte perzseli a bőrömet.Attól félek,ha túl sokáig vagyok ilyen helyzetben,akkor lábaim a remegéstől felmondják a szolgálatot.


-Cukor,liszt,tojás,körte.Oké,minden megvan.-Soroltam fel hangosan a cukormentes desszert legfontosabb hozzávalóit.
-Te mit ügyködsz itt?-Trappolt le a lépcsőről Justin.
-Tarte Bourdaloue.-Juss először furcsán nézett,de aztán rájött,hogy ez egy pitének a neve.
-Ja,oké.Amúgy nemsokára vihar.-Nézett rám sunyi szemekkel,miközben gyümölcslét öntött magának.
-Akkor majd rohanok hozzád.
-Gondoltam.Majd várlak.-Kacsintott,és a szobájába igyekezett,de visszafordult.-Amúgy Jazzy és Jaxo vacsira érkezik.
-Mintha nem tudnám..-forgattam meg szemeimet,és nekikezdtem a pitének.
-Csak figyelmeztettelek.-Visszajött a konyhába,kezeit maga előtt tartva védekezés képen.
-Tudod Édes,utálom ha hülyének néznek,ha figyelmeztetnek,és mindezt mosolyogva csinálják.-Karjánál fogva visszarántottam magam felé,és édesen néztem rá.
-Tetszik a szöveged.-Bólogatott elismerően,mert ezt ő mondta még ezelőtt pár órával.
-Ezt egy igazán "bölcs" fiú mondta nekem.-Megforgattam a szemeimet,és újra a sütire koncentráltam.
-"Ha valamit igazán el szeretnél érni,ne gondolkozz,cselekedj!˝Nekem ezt egy csinos lány monda,aki épp itt áll előttem.
Mogyoróbarna szemeibe néztem,amiben a vágy ragyogott.Vágyom a csókjára,az ölelésére.Vágyom rá.
"..ne gondolkozz,cselekedj!"-lábujjhegyre álltam,és amilyen gyorsan csak tudtam,ajkaimat övéire tapasztottam.Mosolyogva csókolt vissza.Térdem alá nyúlva felemelt,én pedig lábaimat dereka köré fontam.
Felcipelt a lépcső,majd be a szobájába,eközben csókunk egy pillanat erejéig sem szakadt meg.Az ajtóban megállt,és az említett tárgynak préselt.
Kezeimet mellkasára tettem,és óvatosan hátrálásra késztettem,egyenesen az ágyig.Ott az ágyra löktem,majd fölé másztam.Egy pillanatra elszakadtam ajkaitól,de csak levegő hiány miatt.
Pólója végéhez nyúltam,és felfelé kezdtem húzni a textildarabot,ami izmos felsőtestét fedi.