16.Tom

Sziasztok!A mai nap már a második részt hoztam:)Egy kicsit kifogytam az ötletekből jelenleg,de ez nem akadályoz meg engem abban,hogy  holnap is hozzak 1 részt:)
Nagyon köszönöm a 15.részhez írt kommentet!
Ez a rész is rövid,amit sajnálok.Viszont a következővel próbálok igyekezni.
Jó olvasást!Xoxo:Lili

                                                                     ~  ~  ~  






Szorosan szorítom a párnámat,mintha ezzel nem meg történté tudnám tenni az eseményeket.És most megint hol tartok?Justin Bieber,az énekes nyakán élek,mint ezelőtt.A saját lábamra akarok állni.Nem akarok függni másokon,nem akarok másokat terhelni.

*Justin szemszöge*

Tudom,hogy most Kira haragszik rám.Nem hiába.Az biztos,hogy a mai napi terv nem fog sikerülni.Sajnálom,hogy úgy viselkedtem az Édesanyjával,de azért nála is legyenek határok.
Miután meguntam a siránkozásomat,és beletörődtem abba,hogy javíthatatlan vagyok,Kira ajtaján kopogtattam,remélve hogy elhangzik egy "gyere" válasz,vagy esetleg egy "nyitva".
-Kira,én vagyok az,Justin.Létszíves engedj be,beszéljük meg!-Semmi válasz.Tovább kopogtattam,és miután semmi válasz nem jött,benyitottam.
Ami ott fogadott,meglepett.Sehol senki.Az éjjeliszekrényen egy lap volt.

                                                                   "Kedves Justin!

Azt hiszem,hogy elváltak az útjaink.Köszönöm az eddigieket,amit tettél értem.Sokat jelentett/jelent ez nekem.Köszönöm az eddigi csodás emlékeket,amiket megélhettem veled.

Ne aggódj miattam.Tudd,hogy örökre emlékezni fogok rád,rád,aki megmentette az életemet,talán kétszer is.Köszönöm neked mindent!

Ölel:Kira"

A levelet olvasva a szemem szúrni kezdett a könnyek miatt.Mégis miért ment el?És mi lesz,ha valami baja esik?Vagy ha esetleg behúzzák egy sikátorba?Nem hagyhatom,hogy valami baja legyen.

Mint még talán soha,úgy száguldottam a kocsimmal Párizs utcáin.Fejemet jobbra-balra kapkodtam,hátha meglátom valahol,de reménytelen volt.

*Kira szemszöge*

Eljöttem Justintól.Igen,eljöttem.Nem bírtam ott maradni.Fogtam pár ruhát,és bár búslakodva,de elhagytam a hotelt,észrevétlenül.Első utam rögtön az Eiffel-toronyhoz vezetett.Egy kicsit messze a csodálatos építménytől leültem egy padra,és tovább gyönyörködtem Párizs gyöngyszemében.

-Foglalt ez a hely?-Szólalt meg egy mély hang.Tekintetemet rögtön a hang tulajdonosára emeltem.

 -Nem,dehogy.-Viszonoztam mosolyát a fiúnak.Igen kényelmetlenül éreztem magam,már épp azon voltam,hogy felállok,és elmegyek innen a lehető leghamarabb,mert az ismeretlen fiú-számomra-végig engem mért fel.
-Esetleg ismerlek?Nagyon ismerősnek tűnsz.-Vakarta a tarkóját.
-Nem hinném.-Mondtam igen "bő szavúan".
-Ez esetben Tom Montgomery vagyok.Örülök.
-Kira Lavigne,szintén.-Mondtam egyhangúan.
-Lavigne?Akkor azért voltál olyan ismerős,hát persze!Napok óta te lettél az internet és az újságok sztárja.
-Oh,ezt nem tudtam.Azt hiszem hogy nekem mennem kell.-Álltam rögtön fel,és köszönés nélkül távozni akartam,ha nem kapta volna el a karomat,és rántott volna vissza.
-Ugyan,ne siess ennyire.
-Bocsáss meg,de halaszthatatlan dolgot kell elintéznem.
-Az még tud várni,mennyünk inkább fel hozzám.-Kezdte a hajamat birizgálni.
-Hagyj békén!-Próbáltam ellökni,de lehetetlen volt,olyan erősen szorított.
-Csak szeretnéd!
-Segítség!-Kezdtem kiabálni.

Hirtelen egy ököl fúródott Tom arcába,ezzel megmentve engem.A fiú a földön végezte,ahogyan én is,mert magával rántott.Rá sem nézve pattantam rögtön fel,és megmentőm arcára néztem hálásan.Ám ez a mosoly,amit arcomra festettem hamar lemosódott,amikor tudatosult bennem,hogy ki mentett már meg megint.
-Justin...-Mondtam nevét halkan.