14.Kiss in the Rain

14.rész*-*
Az előzőhöz jött 1 kommi,aminek nagyon örültem,főleg a tartalmának:))Lesz 2.évad*-*Már én is várom,mert annyi ötletem van.Nem húzom az időt,csak ennyi még:Ez a blog,ha minden jól megy 20 részes lesz+epilógus.Aztán 2.évaad*-*a második évad itt fog fojtatódni:)
Köszönöm hogy itt vagytok velem!Jó olvasást,remélem tetszeni fog!*-* <3
Kiss:Lili

                                                            ~  ~  ~


-Nem megy...
A gyönyörű,gyöngyökkel díszített csokrom kiesett a kezemből.Szememet szúrni kezdték a könnyeim,amik hamar kibuggyantak a szememből,és folyókat megszégyenítő sebességgel folytak le az arcomon.
Hátrálni kezdtem,miközben végig néztem a sok emberen,akik mind engem bámultak.Már nem bírtam tovább,futni kezdtem.Fogalmam sincs,hogy merre,de csak futottam és futottam.Nem érdekelt a méregdrága ruhám,a cipőm,a hajam,a sminkem,ami már lefolyt a könnyeim miatt az arcomon.

Senki sem jött utánam,senki.A szüleimet csak az érdekli,hogy minden tökéletesen sikeredjen az esküvőm,legalább is anyámat  ez jobban érdekelte,mint apámat.Hát,a tervük befuccsolt,nem sikerült.Nekem is vannak jogaim,és van egy életem.Ezt az egy életemet úgy akarom élni,ahogyan én akarom.
Álmodozva a szebb,és jobb jövőről,szabadon.Nem pedig elvárásoknak élni,és azt csinálni,amit nekem mondanak.Nem.
Úgy érzem,hogy most van annyi erőm,hogy ezt kikiáltsam a világnak,a szüleimnek.Végre az leszek,aki akarok.Azt csinálok,amit akarok.Azokkal lehetek,akikkel akarok.Élhetem az életemet.Nem érdekel hogy most ki mit gondolhat rólam,milyen őrült vagyok,vagy mennyire hálátlan.Nem érdekel.A magam ura  vagyok mától kezdve.Nem számítanak a rangok,a családfák.

Már nem sírtam,és nem is futottam.Arcomra hatalmas mosoly kerekedett,amit semmiképpen senki sem tudott volna eltüntetni onnan.Lassan sétáltam.Egy tisztáson voltam,ahol madarak hangja hallatszott.Jobban  végig nézve a helyen,nem is olyan rossz ötlet volt ide jönni.Valójában azt sem tudom hogy hol vagyok,de érzem,hogy itt senki sem talál rám.
-Kira....-Mondta valaki fáradt hangon.A hang mögöttem hallatszott.Lassan,és óvatosan megfordultam.
-Justin??-Nagyon meglepődtem.-Te mit keresel itt?
-Mit csinálsz?Ott hagytad a saját esküvődet.
-Tudok róla.-Fontam össze karjaimat a mellem alatt.
-Azonnal vissza kell menned.
-Miért tenném?Senki sem akarja ezt az esküvőt,legalább is én és Alexander sem.-Elmosolyodott,és lassú léptekkel közeledett felém.
Az eső lassacskán cseperegni kezdett,és hirtelen úgy ömlött,mintha dézsából öntötték volna.
Justin elkapta a derekamat,és megpörgetett,miközben én erősen fogtam a nyakát.

Vissza engedett a földre,és mélyen a szemembe nézett.Szemei az én szemeim és az ajkam között cikázott.Tudtam,hogy most mi jár a fejében.Hátrálni kezdtem,mert féltem.Féltem,hogy talán ez neki csak egy játék lenne.Nem a szavak embere az ilyesfajta dolgokban,és igen félénk is,ezért nem tett semmit.Én tőle egy méterre megálltam,és onnan  bámultam.Szomorúan pislogott a földre.

Az igazság az,hogy én is szeretem.Igenis szeretem,csak ezt eddig én sem vallottam be magamnak.Féltem,de most már nem.

Gyorsan közeledtem felé,átöleltem és mosolyogva ajkaira tapadtam.

Mosolyogva visszacsókolt.Egy percet sem hezitáltam a csókkal kapcsolatban.
Hogy milyen is volt?Fogalmam sincs.A világ megszűnt körülöttem,az idő lelassult,és a  gyomromban mintha 1000-1000 pillangó csapkodott volna.A fejemben minden lejátszódott,amikor együtt voltunk.Például amikor magamhoz tértem,rögtön miután partra vetett a tenger.Amikor táncolni tanított,vagy amikor épp a medencében bohóckodtunk.
Miután elváltunk,hatalmas bűntudat kerített hatalmába.Mintha valaki megsuttogta volna,olyan hamar ötlött az eszembe egy név:Selena.
Selenáék még együtt vannak,én meg...Nem,az lehetetlen.Nem csak én hibáztam akkor,hanem Justin is.
-Én,nagyon sajnálom.-Mondtam ki lehajtott fejjel ezt a pár szót a zuhogó esőben.
-Mégis mit?
-Te és Selena...
-Már nem vagyunk együtt.
-Tessék?De,de miért?
-Megcsalt,és dobtam.De ez már régen volt,mint ahogyan az is régen volt,amikor rájöttem,hogy te kellesz nekem.-Ezen elmosolyodtam,és egy hatalmas kő esett le a szívemről.Ekkor egy hatalmasat villámlott,aminek a fénye bevilágította gyönyörű,hibátlan arcát,és telt ajkait.
-Azt hiszem,hogy mennünk kéne.
-Jó ötlet.-Kézen fogott,és vezetett.Kivezetett az erdőből,a tisztásról,és elvitt egy luxushotelba,ahol ő szállt meg.