*Kira sz.sz*
Pattie mondta hogy van egy barátnője,akit Alicianak hívnak,és ő éppen most Párizsban van,ami közel van az állítólagos szüleimhez,ezét ő elfog majd oda menni.Hogy mi fog ott ki sülni,azt nem tudom,de egy kicsit félek,sőt!
De ezen nem akarok idegeskedni,csak reménykedek benne,hogy minden jó lesz.
*2 nap múlva*
-Kira!Merre vagy?-Szólt ki Pattie a konyha ablakon,ami egyenesen a kertbe mutatott.
-A medence körül!-Szóltam vissza.
-Be tudnál jönni,kérlek?
Befejeztem a gyönyörű virágok tanulmányozását,és bementem a házba,pontosabban a nappaliba,ahol Pat telefonált.
-Rendben,köszönöm Alicia!Szia!-Rakta le.
-Képzeld,most hívott Alicia,és beszélt Nicolassal és Zsaklinnal,a szüleiddel,és ideutaznak New Yorkba.2 nap múlva érkeznek.-Újságolta izgatottan.
-Értem.Ez szuper!-Mondtam,mintha majd kicsattannék az örömtől,de nem.Talán úgy lenne,ha nem félnék attól a bizonyos első találkozótól.
Mivel Justin nincs itthon,nem tudom kinek kiönteni a lelkem,ezért maradt a naplóm.Naplót azóta vezetek,mióta Justin úgy mondva 'felfedezett engem'.
*2 nap múlva*
Hát,elérkezett a nagy nap.Ma érkeznek meg a szüleim,vagyis a feltételezett szüleim.Miközben mindenki izgulva készülődik,én figyelem a többieket.Pattie egész nap mosolygott,de ő is ideges volt,mert találkozhat ilyen nagy emberekkel,mint Zsaklin és Nicolas Lavigne.Justin egész nap flegmáskodott,én pedig egész nap néztem a többiek reakcióit.
Most tűkön ülve várjuk a szüleimet.Justin házához jönnek,ahol én is lakom.Csengettek...Pattie a körmét rágva rohant az ajtóhoz.
-Üdvözlöm Önöket!Pattie Malette vagyok.Jöjjönek beljebb!-Tárta ki az ajtót.-Ő a fiam,Justin.Ő találta meg Kirat a tengerben.
-Örvendek.-Mosolygott Justin,de ahogyan nekem is,neki sem volt őszinte mosolya a mai nap.
-Kira?!-Szólalt meg anya.-Kira drágám!Hát élsz!-Ölelt át rögtön,amint meglátott.Arcára nézve ismerős volt-
-Anyám?-Kérdeztem félénken.És nekünk ezt mindet végig kellett hallgatni Justinnal.Már mindketten untuk,amikor a nevemen szólítottak.
-Kira,mi most megyünk.Tudod,holnap vissza kell mennünk Franciaországba,a kastélyba,és arra gondoltunk hogy te is jöhetnél velünk.
-Ilyen hamar?Mármint ilyen hamar vissza kell mennetek?
-Igen Drágám,de te is velünk tartasz.Képzeld el,hogy újra otthon leszel,és tervezgetjük az esküvőt!-Mondta meghatottan Anyám.
-Hogy mit?Az esküvőt?
2014. május 31., szombat
2014. május 24., szombat
8.Látod,ezért nem akarlak elengedni
-És most?-Nézett ránk kétségbeesetten Justin.
-Valahogyan le kell szervezni egy találkozót velük....
-És ha nem akar visszamenni?-Pattant fel justin,és mellém ült,persze át ölelt.
-Justin,szívem.Tudod hogy neki is jár az a szeretet,amit a szülei adhatnak neki.-Oktatta ki fiát.
-De nem akarlak elengedni!-Temette fejét a hajam közé.
-Ma jó gyerekek.Ez túl sok volt,mennyetek aludni,holnap reggelre csak valamit kitalálunk...-Mondta Pattie.Mi szótlanul felmentünk az Én szobámba.
-És most?-Tette fel a már nemrég feltett kérdését.
-Nem tudom...
-Bármi és történni fog,szeretni foglak örökre Hugicám!-Ölelt át,és egy puszit nyomott a fejemre.
-Én is Bátyus.-Öleltem át szorosabban.
Félek egy kicsit,hogy kik is a szüleim,biztos hogy ők azok,és hogy hiányozni fognak-e az itteniek.Biztosan hiányozni fognak,ebben biztos vagyok.Főleg Justin...
-Mi lenne,ha beraknánk valami filmet?Ere a hangulatra inkább vígjátékot?-Ajánlotta fel.
-Benne vagyok-Kuncogtam.
-Mindjárt jövök.-Mondta,és átszaladt az ő szobájába.Egy perc múlva a laptopjával tért vissza.
*Justin sz.sz.*
Megdöbbentett az,ami a híradóban volt,és az interneten.Nem akarom elengedni Kirat,nagyon hozzám nőtt,mint a húgom.De tudom,hogy szüksége lesz a családjára,és hogy velem sem maradhat örökké..
*Másnap reggel*
-Justin,gyere egy pillanatra!-Hívott ki anya a szobámból.
-Mi az?-Mondtam unottan.
-Hogy hogy mi az?Tessék?
-Tessék anyu...?-Támaszkodtam meg a pulton.
-Felhívtam Alicia-t,aki éppen most Franciaországban van,és megkértem rá,hogy szervezzen le egy találkozót Nicolas Lavigne-val.
-Anya!Muszáj ezt?!
-Igen,kisfiam!Kiranak mindenképpen a családjához kell kerülnie,mert így szenved.
-És mi van ha én nem akarom elengedni?!
-Szívem,ezt már megbeszéltük.
-Ja,persze....-Mentem vissza a szobámba puffogva.Amikor leültem az ágyamra,hangokat hallottam a másik szobából,vagyis Kira szobájából.
-Minden rendben?-Rohantam át,és kopogás nélkül "betörtem".
-Igen,persze,csak véletlenül elejtettem ezt a könyvet...-Magyarázta.
-Francia Királyok?-Néztem a könyv címét.
-Igen.Valamikor tanulni is kell.-Rántotta meg a vállát.
-Egy pillanat.-Mondtam,amikor elkezdett csörögni a telefonom,és kimentem a szobájából.
-Selena?-Szóltam rögtön bele.Semmi kedvem vele fecsegni,ő úgyis csak egy valamire játszik.
-Szia szívem!Képzeld,gondoltam meglátogatlak,épp a házatok előtt vagyok.-Leraktam a telefonomat,mielőtt bármit is szóltam volna,és az ajtóhoz siettem,majd kinyitottam azt.
-Szívem!Hiányoztál!-Ölelt át.
-Te is Selena...-Mondtam unottan,és bekísértem.Köszönt anyának,és felcibált a szobámba.
-Hé,Sel,mit csinálsz?-Mondtam neki,amikor a pólómat cibálta le.
-Na,tudom hogy te is akarod!
-Hé,nyugodj már le!Semmi kedvem most ehhez,érted?-Löktem el magamtól.
-De szívem!Édesem!-Kiáltott utánam amikor a szobámban hagytam.Kimentem a hátsó ajtón,és leültem a medence széléhez.Amikor hallottam hogy egy kocsi hajt el a háztól,megkönnyebbültem.
-Mi történt?-Szólt egy angyali hang kis idő múlva.
-Semmi,csak unom már őt.
-De hiszen a barátnőd!-Lepődött meg.
-Igen,de nekem is szükségem van egy kis térre.Egy kis időre,amikor nem mászik mindig rám.
-Értem.De ugye tudod,hogy ez neki rosszul esik?Szinte sírva ment el.
-Tudom,és sajnálom.
-Justin...Mi bánt?Nem szoktál így viselkedni...-Tért a lényegre.
-Már annyira megszoktam,hogy itt vagy mellettem,és...Segítesz mindenben.Támogatsz.Mielőtt még nem érkeztél egy gödörben voltam.De te példát mutattál nekem.
-Ahj,Justin.Tudod hogy szeretlek.De ne félts ennyire.
-Jó,tudom.De már rossz belegondolni,hogy én itt leszek Amerikában,te meg Franciaországban.
-Ne törődj ezzel,és semmi féle képen ne add ki a dühöd Selenán. Tiszteld őt,mert ő is tisztel téged-Mondta bölcsen,de a végére elkuncogta magát,majd ledőlt mellém a fűbe.
-Látod,ezért nem akarlak elengedni.-Ő csak mosolyogva megforgatta a szemét.
-Valahogyan le kell szervezni egy találkozót velük....
-És ha nem akar visszamenni?-Pattant fel justin,és mellém ült,persze át ölelt.
-Justin,szívem.Tudod hogy neki is jár az a szeretet,amit a szülei adhatnak neki.-Oktatta ki fiát.
-De nem akarlak elengedni!-Temette fejét a hajam közé.
-Ma jó gyerekek.Ez túl sok volt,mennyetek aludni,holnap reggelre csak valamit kitalálunk...-Mondta Pattie.Mi szótlanul felmentünk az Én szobámba.
-És most?-Tette fel a már nemrég feltett kérdését.
-Nem tudom...
-Bármi és történni fog,szeretni foglak örökre Hugicám!-Ölelt át,és egy puszit nyomott a fejemre.
-Én is Bátyus.-Öleltem át szorosabban.
Félek egy kicsit,hogy kik is a szüleim,biztos hogy ők azok,és hogy hiányozni fognak-e az itteniek.Biztosan hiányozni fognak,ebben biztos vagyok.Főleg Justin...
-Mi lenne,ha beraknánk valami filmet?Ere a hangulatra inkább vígjátékot?-Ajánlotta fel.
-Benne vagyok-Kuncogtam.
-Mindjárt jövök.-Mondta,és átszaladt az ő szobájába.Egy perc múlva a laptopjával tért vissza.
*Justin sz.sz.*
Megdöbbentett az,ami a híradóban volt,és az interneten.Nem akarom elengedni Kirat,nagyon hozzám nőtt,mint a húgom.De tudom,hogy szüksége lesz a családjára,és hogy velem sem maradhat örökké..
*Másnap reggel*
-Justin,gyere egy pillanatra!-Hívott ki anya a szobámból.
-Mi az?-Mondtam unottan.
-Hogy hogy mi az?Tessék?
-Tessék anyu...?-Támaszkodtam meg a pulton.
-Felhívtam Alicia-t,aki éppen most Franciaországban van,és megkértem rá,hogy szervezzen le egy találkozót Nicolas Lavigne-val.
-Anya!Muszáj ezt?!
-Igen,kisfiam!Kiranak mindenképpen a családjához kell kerülnie,mert így szenved.
-És mi van ha én nem akarom elengedni?!
-Szívem,ezt már megbeszéltük.
-Ja,persze....-Mentem vissza a szobámba puffogva.Amikor leültem az ágyamra,hangokat hallottam a másik szobából,vagyis Kira szobájából.
-Minden rendben?-Rohantam át,és kopogás nélkül "betörtem".
-Igen,persze,csak véletlenül elejtettem ezt a könyvet...-Magyarázta.
-Francia Királyok?-Néztem a könyv címét.
-Igen.Valamikor tanulni is kell.-Rántotta meg a vállát.
-Egy pillanat.-Mondtam,amikor elkezdett csörögni a telefonom,és kimentem a szobájából.
-Selena?-Szóltam rögtön bele.Semmi kedvem vele fecsegni,ő úgyis csak egy valamire játszik.
-Szia szívem!Képzeld,gondoltam meglátogatlak,épp a házatok előtt vagyok.-Leraktam a telefonomat,mielőtt bármit is szóltam volna,és az ajtóhoz siettem,majd kinyitottam azt.
-Szívem!Hiányoztál!-Ölelt át.
-Te is Selena...-Mondtam unottan,és bekísértem.Köszönt anyának,és felcibált a szobámba.
-Hé,Sel,mit csinálsz?-Mondtam neki,amikor a pólómat cibálta le.
-Na,tudom hogy te is akarod!
-Hé,nyugodj már le!Semmi kedvem most ehhez,érted?-Löktem el magamtól.
-De szívem!Édesem!-Kiáltott utánam amikor a szobámban hagytam.Kimentem a hátsó ajtón,és leültem a medence széléhez.Amikor hallottam hogy egy kocsi hajt el a háztól,megkönnyebbültem.
-Mi történt?-Szólt egy angyali hang kis idő múlva.
-Semmi,csak unom már őt.
-De hiszen a barátnőd!-Lepődött meg.
-Igen,de nekem is szükségem van egy kis térre.Egy kis időre,amikor nem mászik mindig rám.
-Értem.De ugye tudod,hogy ez neki rosszul esik?Szinte sírva ment el.
-Tudom,és sajnálom.
-Justin...Mi bánt?Nem szoktál így viselkedni...-Tért a lényegre.
-Már annyira megszoktam,hogy itt vagy mellettem,és...Segítesz mindenben.Támogatsz.Mielőtt még nem érkeztél egy gödörben voltam.De te példát mutattál nekem.
-Ahj,Justin.Tudod hogy szeretlek.De ne félts ennyire.
-Jó,tudom.De már rossz belegondolni,hogy én itt leszek Amerikában,te meg Franciaországban.
-Ne törődj ezzel,és semmi féle képen ne add ki a dühöd Selenán. Tiszteld őt,mert ő is tisztel téged-Mondta bölcsen,de a végére elkuncogta magát,majd ledőlt mellém a fűbe.
-Látod,ezért nem akarlak elengedni.-Ő csak mosolyogva megforgatta a szemét.
2014. május 6., kedd
7.A "király" lánya vagyok?
Nem csak lassúztunk.Justin tanított nekem olyan táncokat,amiket a partykon szoktak.Hát..nem éppen a kedvenceim.Inkább maradok a lassúzásnál és az ahhoz hasonlóaknál.
-Nagyon kifáradtál?-Ültünk le most már mindketten.
-Igen,miért te nem?
-Nem.-Mondta,csodálkozva rajtam.
-De te neked ez az életed,ellentétben velem....-Mondtam.
-És mi van akkor,ha az előző életedben táncos voltál?
-Előző életemben?Nem is tudtam hogy volt egy előző életem is.
-De,úgy bizony.Egy régi,és egy Justinos.-Mosolygott,majd megölelt.
-Oké Justin,de jobb lenne igyekezni,mert Pattie leszedi a fejed.
-Igazad van.-Mosolygott.
*Kevesebb mint fél évvel később*
Majdnem fél év telt el azóta,amióta Justinékkal vagyok.
Igen,még mindig velük vagyok.Nemrég lett vége a több mint egy éves Believe turnénak.
Justin gőz erővel dolgozik az új albumom.
Igaz,hogy még csak pár szám van kint a Journals albumból,de azok mind csodálatosak.
A családomról semmi fejlemény,de nem is bánom,hiszen itt van nekem Pattie,a második anyukám,Jeremy,akit nevezhetek apámnak-hozzáteszem hogy úgy szólit hogy lányom-és egy mindig életvidám,de mostanság igez rossz útra térő testvérem,Justin.
Justin együtt van Selenaval,aminek kimondhatatlanul örülök.
Bár adódnak vitáik,de mindig megoldják.
A nyilvánosság egyáltalán nem tud róluk,mert ez egy úgynevezett titkos kapcsolat.
-Kira!-Rontott be a szobába Selena.
-Igen,Sel?-Kérdeztem,miközben egy könyvet olvastam.
-Se-segíts nekem!-Sietett hozzám,és kutyus szemekkel nézett.
-Miben?-Kérdeztem,és elraktam a könyvemet.
-Justin elhívott egy randira estére,és nem tudom hogy miben menjek!-Mondta kétségbeesetten.
-Hova mentek?-Kérdeztem.
-Először vacsorázni,majd moziba.Gyere megmutatom,hogy miket gondoltam ki!-Húzott fel az ágyról,és átrángatott az ő szobájába,amelyik Justin szobájának a másik oldalán van.
-Ez,vagy ez?-Vett elő két,szinte egyforma ruhát.
-De Selena,ezek majdnem egyformák....
-Nem!Ez egy kicsit jobban csillog,ez pedig hosszabb.-Mondta.
-Szerintem egyik se.....-Mondtam,miközben beletúrtam a hajamba.
-Akkor kérlek keress nekem egyet!-Mondta,és ellökdösött a gardróbjához. Ott rögvest kiszúrtam egy gyönyörű ruhát,ami biztosan neki is tetszik.
-Ez?-Emeltem fel?
-Ez gyönyörű!Nem is tudtam hogy van ilyenem!-Nevetett.-Köszi a segítséget.-Mondta,és mivel nekem már ott nem volt dolgom elhagytam a szobát.
A szobámba visszaérve elővettem a nemrég olvasott könyvemet,és újra olvasni kezdtem ahol abbahagytam.
*Másnap este*
-Akkor legalább tévézzünk!-Nyafogott Justin.Pattie el akarta őt küldeni aludni,de ezt Justin nem akarja.
-Jó,de csak max 1 órát.-Ezen felkuncogtam.
Pattie elvette a távkapcsolót Jusstól,és nyomkodni kezdte,amíg el nem ért egy olyan csatornához,ahol éppen az esti hírek mentek.
-Fogalmam sincs,hogy hol lehet a mi kislányunk,de nagyon hiányzik.Már lemondtunk arról,hogy a 6 hónapja eltűnt lányunk él,de azért még él bennünk a remény,és hiszünk benne,hogy egy nap,újra velünk lehet.-Így nyilatkozott a megtört apuka.
Mi csak csendben néztük,amiket éppen hallottunk.
-És itt egy kép a fél éve eltűnt lányról.
Az álla mindenkinek a földet súrolta.Justin,majd Pattie is rám kapta a fejét,majd vissza a tévére.
-Ez.....Te...?Vagyis.......-Justin ezeket a kis szavakat tudta kinyögni.Pattie még ennyit sem,csak felpattant,és a laptopjával tért vissza.Valamit beírt a keresőbe,kattintott párat,és egy cikket kezdett el olvasni.
-Az éppen Santa Monicahoz közel hajókázó Nicolas Lavigne és felesége,Zsaklin Lavigne már régóta egy párt alkotnak.A kapcsolatuk kiegyensúlyozott,tökéletes.Franciaországban élnek,Párizshoz igen közel,a Loire-völgy legszebb kastélyában,a Chambord kastélyban.
Miután megszületett egyetlen gyermekük,Kira Szofia Armandina Lavigne,kapcsolatuk még kiegyensúlyozottabb lett.
Bár ez a tündérmese megszakadt.A jól nevelt,gyönyörű lány is a hajón tartózkodott Június 23..A Loire-völgy és ennek vonzáskörzetében igen királyként kezelt Nicolas és felesége nagyon megrémült,miután látták a hajó fedélzetéről lezuhanó lányt.
A lány nyomára azóta nem bukkantak,viszont naponta megy bejelentés a Lavigne családhoz,hogy megtalálták a lányukat,bár ezek mind alaptalanok.-Olvasta fel hangosan Pattie.
-Ez egy kép...rólad....-Mondta Justin.
-Nagyon kifáradtál?-Ültünk le most már mindketten.
-Igen,miért te nem?
-Nem.-Mondta,csodálkozva rajtam.
-De te neked ez az életed,ellentétben velem....-Mondtam.
-És mi van akkor,ha az előző életedben táncos voltál?
-Előző életemben?Nem is tudtam hogy volt egy előző életem is.
-De,úgy bizony.Egy régi,és egy Justinos.-Mosolygott,majd megölelt.
-Oké Justin,de jobb lenne igyekezni,mert Pattie leszedi a fejed.
-Igazad van.-Mosolygott.
*Kevesebb mint fél évvel később*
Majdnem fél év telt el azóta,amióta Justinékkal vagyok.
Igen,még mindig velük vagyok.Nemrég lett vége a több mint egy éves Believe turnénak.
Justin gőz erővel dolgozik az új albumom.
Igaz,hogy még csak pár szám van kint a Journals albumból,de azok mind csodálatosak.
A családomról semmi fejlemény,de nem is bánom,hiszen itt van nekem Pattie,a második anyukám,Jeremy,akit nevezhetek apámnak-hozzáteszem hogy úgy szólit hogy lányom-és egy mindig életvidám,de mostanság igez rossz útra térő testvérem,Justin.
Justin együtt van Selenaval,aminek kimondhatatlanul örülök.
Bár adódnak vitáik,de mindig megoldják.
A nyilvánosság egyáltalán nem tud róluk,mert ez egy úgynevezett titkos kapcsolat.
-Kira!-Rontott be a szobába Selena.
-Igen,Sel?-Kérdeztem,miközben egy könyvet olvastam.
-Se-segíts nekem!-Sietett hozzám,és kutyus szemekkel nézett.
-Miben?-Kérdeztem,és elraktam a könyvemet.
-Justin elhívott egy randira estére,és nem tudom hogy miben menjek!-Mondta kétségbeesetten.
-Hova mentek?-Kérdeztem.
-Először vacsorázni,majd moziba.Gyere megmutatom,hogy miket gondoltam ki!-Húzott fel az ágyról,és átrángatott az ő szobájába,amelyik Justin szobájának a másik oldalán van.
-Ez,vagy ez?-Vett elő két,szinte egyforma ruhát.
-De Selena,ezek majdnem egyformák....
-Nem!Ez egy kicsit jobban csillog,ez pedig hosszabb.-Mondta.
-Szerintem egyik se.....-Mondtam,miközben beletúrtam a hajamba.
-Akkor kérlek keress nekem egyet!-Mondta,és ellökdösött a gardróbjához. Ott rögvest kiszúrtam egy gyönyörű ruhát,ami biztosan neki is tetszik.
-Ez?-Emeltem fel?
-Ez gyönyörű!Nem is tudtam hogy van ilyenem!-Nevetett.-Köszi a segítséget.-Mondta,és mivel nekem már ott nem volt dolgom elhagytam a szobát.
A szobámba visszaérve elővettem a nemrég olvasott könyvemet,és újra olvasni kezdtem ahol abbahagytam.
*Másnap este*
-Akkor legalább tévézzünk!-Nyafogott Justin.Pattie el akarta őt küldeni aludni,de ezt Justin nem akarja.
-Jó,de csak max 1 órát.-Ezen felkuncogtam.
Pattie elvette a távkapcsolót Jusstól,és nyomkodni kezdte,amíg el nem ért egy olyan csatornához,ahol éppen az esti hírek mentek.
-Fogalmam sincs,hogy hol lehet a mi kislányunk,de nagyon hiányzik.Már lemondtunk arról,hogy a 6 hónapja eltűnt lányunk él,de azért még él bennünk a remény,és hiszünk benne,hogy egy nap,újra velünk lehet.-Így nyilatkozott a megtört apuka.
Mi csak csendben néztük,amiket éppen hallottunk.
-És itt egy kép a fél éve eltűnt lányról.
Az álla mindenkinek a földet súrolta.Justin,majd Pattie is rám kapta a fejét,majd vissza a tévére.
-Ez.....Te...?Vagyis.......-Justin ezeket a kis szavakat tudta kinyögni.Pattie még ennyit sem,csak felpattant,és a laptopjával tért vissza.Valamit beírt a keresőbe,kattintott párat,és egy cikket kezdett el olvasni.
-Az éppen Santa Monicahoz közel hajókázó Nicolas Lavigne és felesége,Zsaklin Lavigne már régóta egy párt alkotnak.A kapcsolatuk kiegyensúlyozott,tökéletes.Franciaországban élnek,Párizshoz igen közel,a Loire-völgy legszebb kastélyában,a Chambord kastélyban.
Miután megszületett egyetlen gyermekük,Kira Szofia Armandina Lavigne,kapcsolatuk még kiegyensúlyozottabb lett.
Bár ez a tündérmese megszakadt.A jól nevelt,gyönyörű lány is a hajón tartózkodott Június 23..A Loire-völgy és ennek vonzáskörzetében igen királyként kezelt Nicolas és felesége nagyon megrémült,miután látták a hajó fedélzetéről lezuhanó lányt.
A lány nyomára azóta nem bukkantak,viszont naponta megy bejelentés a Lavigne családhoz,hogy megtalálták a lányukat,bár ezek mind alaptalanok.-Olvasta fel hangosan Pattie.
-Ez egy kép...rólad....-Mondta Justin.
A képen tényleg én vagyok.Te-Jó-Ég-!Én az úgynevezett "király" lánya vagyok?
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)