2.évad 5.rész (25.rész)

Sziasztok!

A hosszú szüneteltetés és ihlet hiány után sikerült nehezen megírnom ezt a részt is.Azt ígértem az előző bejegyzésemben,hogy csak itt lesz szünet,de sajnos pár hétig sehol sem voltam aktív.Nem szeretnék mentegetőzni,ahogyan mindig szoktam.Sajnálom,hogy így alakult.De most térjünk a lényegre:5 drága feliratkozóm van,ezért kimondottan hálás vagyok.A részről annyit,hogy a következő még a héten érkezik,akár 2 nap múlva.Nem tudom,hogy hányan vagytok még itt nekem,de igazán jól esne pár  visszajelzés erről az írásomról,akár hideg-meleg.

"..ne gondolkozz,cselekedj!"

  

  Sophia Lavigne

-Pattie,Justin hova tűnt?-Slattyogtam át a nappaliból a konyhába fejemet fogva.
-A szobájában van,valaki hívta és nem akart felébreszteni.
-Ja,értem.Segítsek valamit?-Leültem az egyik bárszékre,és onnan figyeltem,ahogyan Pattie a szakácskönyvébe meredve veri fel a tojásokat.
-Tudsz olyan desszertet,amiben nincs cukor?-A kezében lévő könyvet elrakta,majd egy másikat vett elő.
-Ömm..
-Az a nyavalyás telefon..Sosem,itt van.-Pattie előhúzta a telefonját a táskájából,majd gyorsan elfogadta a hívást.
-Oh,szia Drágám.Tessék?De nem..Értem,akkor máris indulok.-Arcára fancsali mosoly ült ki.
-Mi a baj?
-A barátnőm ma jön látogatóba,és hamarabb érkezett a gépe.Elmegyek érte.Kérlek,szólnál Justin-nak?-Nézett rám kérlelő szemekkel.
-Ez csak természetes.-Mire ezt mondtam,már a kabátját vette.-Siess vissza!-Az ajtó becsapódott Pattie gyors távozása után.Mosolyogva ráztam a fejem.


-Justin!Pattie elme..Bocsánat,nem tudtam,hogy gyakorolsz.-Bűnbánó arccal néztem a gitárját szorongató fiúra,bár nem igazán bántam,hogy kopogás nélkül berontottam.
-Ugyan.Mi van Anyával?
-Elment egy barátnőjéért,mert a gépe hamarabb landolt.
-Ez már megszokott Anyától.Vagy félreért valamit,vagy le késik valamit.-Mosolygott.
-Ez most nem az ő hibája volt.
-Ne védd.A barátnője egy bányarém.-A gitárját elrakta,majd felém közeledett.
-Mert te aztán annyira ismered.
-Eltaláltad.
-Akkor nem szóltam.-Fejemet lehajtottam.Szemei csillognak,lehelete szinte perzseli a bőrömet.Attól félek,ha túl sokáig vagyok ilyen helyzetben,akkor lábaim a remegéstől felmondják a szolgálatot.


-Cukor,liszt,tojás,körte.Oké,minden megvan.-Soroltam fel hangosan a cukormentes desszert legfontosabb hozzávalóit.
-Te mit ügyködsz itt?-Trappolt le a lépcsőről Justin.
-Tarte Bourdaloue.-Juss először furcsán nézett,de aztán rájött,hogy ez egy pitének a neve.
-Ja,oké.Amúgy nemsokára vihar.-Nézett rám sunyi szemekkel,miközben gyümölcslét öntött magának.
-Akkor majd rohanok hozzád.
-Gondoltam.Majd várlak.-Kacsintott,és a szobájába igyekezett,de visszafordult.-Amúgy Jazzy és Jaxo vacsira érkezik.
-Mintha nem tudnám..-forgattam meg szemeimet,és nekikezdtem a pitének.
-Csak figyelmeztettelek.-Visszajött a konyhába,kezeit maga előtt tartva védekezés képen.
-Tudod Édes,utálom ha hülyének néznek,ha figyelmeztetnek,és mindezt mosolyogva csinálják.-Karjánál fogva visszarántottam magam felé,és édesen néztem rá.
-Tetszik a szöveged.-Bólogatott elismerően,mert ezt ő mondta még ezelőtt pár órával.
-Ezt egy igazán "bölcs" fiú mondta nekem.-Megforgattam a szemeimet,és újra a sütire koncentráltam.
-"Ha valamit igazán el szeretnél érni,ne gondolkozz,cselekedj!˝Nekem ezt egy csinos lány monda,aki épp itt áll előttem.
Mogyoróbarna szemeibe néztem,amiben a vágy ragyogott.Vágyom a csókjára,az ölelésére.Vágyom rá.
"..ne gondolkozz,cselekedj!"-lábujjhegyre álltam,és amilyen gyorsan csak tudtam,ajkaimat övéire tapasztottam.Mosolyogva csókolt vissza.Térdem alá nyúlva felemelt,én pedig lábaimat dereka köré fontam.
Felcipelt a lépcső,majd be a szobájába,eközben csókunk egy pillanat erejéig sem szakadt meg.Az ajtóban megállt,és az említett tárgynak préselt.
Kezeimet mellkasára tettem,és óvatosan hátrálásra késztettem,egyenesen az ágyig.Ott az ágyra löktem,majd fölé másztam.Egy pillanatra elszakadtam ajkaitól,de csak levegő hiány miatt.
Pólója végéhez nyúltam,és felfelé kezdtem húzni a textildarabot,ami izmos felsőtestét fedi.

A blog szünetet tart!

Kedves Olvasók!

Nem is tudom hol kezdjem..De,tudom.Amint látjátok,szünetet tartok.Nem csak ezen a blogomon,hanem az összesen,kivéve a Six Degress Of Separation blogon,amit egy ötletekben gazdag lánnyal írok.

Nem szeretnék kifogásokat keresni,de szerintem egyértelmű az ok:Suli.

Ez az egyetlen dolog az életben,ami mindig kifog rajtam.Egyszerűen nincs szabad percem.Délután 4-kor hazaérek,tanulok este 9-ig,aztán már annyi erőm sincsen,hogy a laptopomat magamhoz vegyem.Pedig szívesen írnék,ahogyan most is,de nem szeretnék annyira összecsapott részeket,amilyeneket írtam eddig.

Pár változtatás lesz,de a lényeg:A következő fejezet érkezése még számomra is bizonytalan.

Remélem,hogy akik eddig olvasta Sophie(Kira) és Justin történetét,azok most sem hagyják el a blogot,mert fojtatódni fog <3

Köszönöm a megértést!

Xoxo:Lili <3

2.évad 4.rész (24.rész)

Kedves Olvasóim!

Mint észrevettétek,megváltozott a blog kinézete,amire már oly' rég óta várok.Szégyelltem mindig is azt a puszta sivárságot,ami mindig benneteket fogadott,amikor a blogomat látogattátok.

A fejléc nem az én munkám,de csodálatos!Rebeka Winkler készítette,amiért iszonyú hálás vagyok!Viszont a háttért én csináltam,ami nem valami fényes.Továbbá megváltozott az oldal betűstílusa.Azt hiszem,hogy mostanra normális blogkinézete van ennek a blognak.

A részről mindössze annyit,hogy próbálok arra törekedni,hogy minél jobban írjak.Ez alatt azt érteném,hogy ne legyenek szóismétlések,és jó munkát adjak  ki a kezem közül.Tudjátok,nemsokára iskola,ezért próbálom kiélvezni az utolsó napokat,amíg lehet.Ezért kevesebb rész lesz.Viszont,ez a második évad nem 20 részes lesz.Ezt nem fogom megtervezni.Ha 41 részes lesz,akkor annyi.Ebben a fejezetben nincs igazán sok Justin,sőt!Semmi sincs benne,ami róla szólna.Ezt a részt én inkább olyan kimenőnek nevezném.A következőben viszont ő fogja játszani a főszereplőt szinte,szóval legyetek résen!

Köszönöm a 4 feliratkozót,és azt hogy kommenteltek!Nem rizsázok tovább,jó olvasást!

Xoxo:Lili

                                                                           ~   ~   ~ 

*Sophie szemszöge*

A szobám,amit ezelőtt fél órával kaptam,hűvös volt,és rideg.Sötétség uralkodott,ahogyan kint is.A Nap utolsó sugarai világították meg az égboltot,ezzel szépítve a kinti látványon,és arany fényben úsztatva a tengert.
Felhúzott lábaimat körül öleltem karjaimmal,amit most hidegebbnek éreztem a jégnél,és nehezebbnek mint eddig még sosem.Talán  túlzásba viszem ezt az egészet,de egyszerűen nem akarok hazugságban élni.Eddig abban éltem,mostanra nem akarok.
A gondom a szüleimmel és a barátommal van.Akik felneveltek,végig hazudtak.Talán csak azzal,mert jót akartak nekem,de talán csak azért,mert mindig maguk mellett akartak tartani.A barátom,aki most részegre issza magát,és más lányokkal szemez.Nekem rájuk nincs szükségem.
Szeretem a szüleimet,de vége.Markra mindössze barátilag tekintek,nem úgy mint a szerelmemre.Vége.
Hogy most mit szeretnék kezdeni magammal?Természetesen van összegyűjtött pénzem.Ebből a pénzből bérelek egy lakást,dolgozni fogok,mint mindenki más.Magam mögött hagyom a múltam,és tiszta lappal kezdek Amerikában.Ezen a kontinensen már túlságosan is ismernek.
De mindezek előtt el szeretnék búcsúzni a szüleimtől.Szeretem őket,nem tagadom.A találkozásra terveim szerint holnap fog sor kerülni.Még egyáltalán nem járt le a két hét együtt töltött idő Markkal,de nem igazán izgat.
A ruháimat még ma összeszedtem,amikor ő dühösen távozott.Kitalált egy kevésbé igaz történetet,csak hogy kiverjem a fejemből ezt az egészet.De,ezzel nem ment semmire.Azzal,hogy alkoholba folytja a "bánatát" nem ér el semmit,sőt.

*Visszaemlékezés*

-És mégis mit vártál,hogy eléd tálalok mindent?-Kiabálta Mark.
-Igen.Elvártam volna.Mindent megtettem a kapcsolatunkért,de legalább neked lehetett volna annyi becsületed,hogy elmondasz mindent.
-Mindent tudni akarsz?Hát jó.Bieber szépen kihasznált,aztán miután megunt,szépen utánad ment Loire-ba,és a saját szobádba nekilökött az ágynak.Nagy gratuláció neki,ugye?-Nézett rám lenézően.
-Ez nem igaz!
-Nem érdekel,hogy te elhiszed vagy nem,az igazság akkor is ez!A te kis Biebered majdnem a sírba vitt!-Mondta foghegyről,és visszament a hotelba.
Szememet könnyfátyol fedte,de mégis éreztem,hogy minden tekintet ránk szegeződött.

*Másnap*

A gépem sikeresen landolt Párizsban,ami azt jelentette,hogy itthon vagyok.Magabiztosan érkeztem Loire-völgybe,de amikor a kastélyban szüleim meglepett arcát láttam,magabiztosságom elhagyott.
-Sophia?Lányom,miért nem Ibizán vagy?-Apám törte meg a csendet,amit ez a szituáció teremtett számunkra.
-Úgy döntöttem,hogy visszajövök ide..hozzátok.-Mosolyogtam,mert kínomban nem tudtam,hogy mit kéne tennem.
-És Mark?-Ez a kérdés úgy hatott rám,mintha hátulról szúrtak volna le.Mark,Mark...Úgy viselkedtek eddig vele,mintha a saját fiuk lett  volna.Mindent elmondtak a Lavigne családfáról,titkokról.Sosem hitték volna,hogy az ő kis Markjuk éjszakákat tölt egy kocsmában,részegen.
-Öm...-percek múlva jöttem rá,hogy még ma illene válaszolnom apám kérdésére.-Összekaptunk.-Mondtam röviden.
-De ugye nem komoly?-Pásztázott végig anya,miután agyon ölelgetett.
-Ha nem számít komolynak az,hogy pár hetet végighazudott,akkor nem.-Mosolyogtam bűbájosan.
Anyáék egymásra néztek.Nem tudhatták,hogy arról beszélek,amire gondoltak jelenleg.De én arról beszéltem.Arról hogy megint hazudtak.Nap  mint nap úgy néztek a szemembe,hogy még csak egy kis bűntudat sem gyötörte őket.
Akármennyire is rémisztettek el így maguktól,a szüleim.Szeretem őket,és nem fogok sehova sem menni.
-Szeretlek benneteket!De,szeretném,hogy ezt az egészet este megbeszélnénk.Rendben?-Mosolyogtam.Ők aprót bólintottak.
-Azt hiszem,hogy megyek,és átöltözöm.-Mondtam,miután végre behozták a bőröndjeimet is.Egy-egy puszit nyomtam az arcukra,majd felmentem.
A szobám egy kicsit sem változott,aminek kifejezetten örültem.Belevetettem magam a hatalmas francia ágyamba,amin az ágyneműk most orgona illatban csábítottak.
-Köszönöm Joseph!-Az egyik inas hozta fel a bőröndjeimet a sok lépcsőfok miatt.Jóban vagyunk,ezért nem szívesen nevezem inasnak,sem semminek.
-Szívesen,Kisasszony!-Meghajolt,majd elhagyta a  szobámat.Kuncogtam azon a meghajoláson.
A gardróbomhoz igyekeztem.Nem mindegyik ruhámat vittem el magammal.A hosszú estélyik itt maradtak,de én minden nap ilyeneket hordok a kastélyban.Mivel nemsokára vacsora,elkezdtem készülődni.

Nyugtáztam magam az egész alakos tükörben,majd lementem.Az asztalnál bekövetkezett az a bizonyos kínos csend,amit rühellek.Én vártam,hogy ők kezdjenek bele a témába,ők pedig azt,hogy én.Többször is szólásra nyitottam a számat,de egy hang sem jött ki a torkomon.
Végül egyet köhintettem,majd nehézkesen belekezdtem.
-Minden rendben itt,a kastélyban?-Rossz megközelítés,Sophie!-súgta egy kis hang a fejemben,aminek igaza volt.Ennél jobbat nem találhattam volna ki..Egy mínusz pont nekem.
-Igen,Drágám.A mi kis  birodalmink-ha szabad így neveznem-virágzik.
-Szuper.
Végül,rátértünk a lényegre.Ki önthettem nekik a szívemet.Éreztettem velük,hogy mennyire undorodok attól a fiútól,és hogy mennyire megbántottak.Megint.És,belekezdtek a történetbe,aminek a nagyobb részleteit már tudtam.Végül,bocsánatot kértek.Én ezt okosan kihasználtam:Nem tilthatják meg,hogy mikor beszélek Justinnal.
Talán kihasználtam a helyzetet,de belementek,aminek eszméletlenül örülök.Markkal felbontották a kapcsolatunkat,így újra szabad vagyok.



Este nem tudtam aludni.Tervezgettem azt,hogy mikor találkozok Justinnal.Találkozni szeretnék vele.Ha tényleg olyan,mint ahogyan azt Gabi leírta nekem ezelőtt 3 órával,akkor szerelmes lettem.Pedig még nem beszéltem vele,és lehet,hogy megváltozott.Minden esetre,nagyon helyes,és biztosan kedves is.
Holnap talán le tudok beszélni egy találkozót vele.Hogyan?Megvan a telefonszáma.Eddig is a telefonom legmélyén-ha van olyan-rejtőzött.Senki sem tudta,én pedig nem tudtam régen hogy ki az a Justin <3,de mostanra már igen.Nagyon de nagyon izgatott vagyok,mondtam már?Már csak a holnapot várom..



Reggel.Egy tökéletes reggel.A Nap hét ágra süt,a madarak bezengik az egész környéket,és a kastély körül ölelő folyó most csendes.Lehetne ennél szebb reggel egy bizonyos fiú hívásához?Nem hinném.Vártam délelőtt 11-ig,aztán gyorsan tárcsáztam azt a bizonyos számot,amit szinte megjegyeztem a mai reggel folyamán.Csörög,csörög,aztán egy ismeretlen hang szól bele...

Harmadik Díjam

Sziasztok!

Most nem résszel jelentkeznék,mint ahogyan azt látjátok a címből is.Új díjat kaptam.Valójában több gondolat is bolyong bennem jelenleg ezzel kapcsolatban.

•Szerintem nem igazán érdemeltem ki ezt a díjat,mert az utóbbi napokban próbáltam újraolvasni a blogot a Ti szemszögetekből,és egyszerűen borzalmas!Szóismétlés bőven volt,ahogyan helyesírási hibák is.Ez eléggé aggaszt.

•Viszont,nagyon örülök ennek a díjnak!Az előző szemponttal nem azt szerettem volna kifejezni,hogy nem örülök  a díjnak,sőt!

                                           Köszönöm a díjat a kedvenc Blog írómnak:K Alexandrának

Szabályok:

•11 gondolat a díjazottról.

•11 kérdésre válaszolni.

•11 kérdést írni.

•11 blognak tovább küldeni.

11 gondolat rólam:

•Nem tűröm meg a karkötőket magamon.

•Imádom az édességeket.

•Minden nap elmegyek futni,mert attól rettegek,hogy elhízom.

•Van egy kiskutyám,aki az életemnél is jobban szeretek.

•Nincs hobbim.

•Régóta szeretnék egy perzsa cicát.

•Szeretek sütni.

•Rossz szokásom,hogy válogatós vagyok.

•2 év múlva vörös ombre hajat szeretnék.

•Utálom a cola-t.

•Kedvenc színem a sötétkék.

A feltett kérdésekre a válaszok:

1. Van példaképed, Ha van ki az?
2. Hány évesen kezdtél el írni avagy történeteket kitalálni?
3. Szoktál verseket írni?
4. Mi a beceneved?
5. Szeretsz sportolni?
6. Szoknya vagy nadrág?
7.Mi a kedvenc számod?
8. Mi a kedvenc filmed?
9. Melyik városban/faluban laksz?
10. Milyen színű póló van most rajtad?
11. Ki az akivel életed során mindenképpen szeretnél találkozni? lehet Ő híres avagy csak egy átlagos ember, rég nem látott rokon.

1.Igen,Justin Bieber.

2.Azt hiszem hogy 12 éves körül voltam.

3.Nem igazán.

4.Mara

5.A kedvemtől függ.

6.Szoknya.

7.Justin Bieber-Confident.

8.A mostani gyerekes viselkedésem miatt és a hangulatom miatt:Los Angeles-i tündérmese..

9.Erre nem válaszolnék.

10.Világos rózsaszín.

11.Justin Bieber.

Általam feltett kérdések:

•Van állatod?

•Vannak testvéreid?

•Jelenleg szerelmes vagy?

•Mi a kedvenc számod?

•Mi a kedvenc színed?

•Hány éves vagy?

•Mióta blogolsz?

•Hova szeretnél elutazni?

•Ha tehetnéd,valamit újra csinálnál ebben a nyárban?

•Voltál már tengerparton?

•Hány barátod van,akire mindig számíthatsz?

Akiknek ezt küldeném:

http://justinandlindsaydobrev.blogspot.hu/

http://the-dark-love.blogspot.hu/

http://thecommondenominatorr.blogspot.hu/

http://justinesjenny.blogspot.hu/

http://meandthetruereality.blogspot.hu/

http://justin-bieber-confusion.blogspot.hu/

Sajnos jelenleg ennyi blogot olvasok,ezért nekik küldeném :/

2.évad 3.rész (23.rész)

Sziasztok!3.rész megérkezett :) Rövidke lett,de most ennyire futotta.
Viszont,szeretnék kérdezni valamit:
Szeretnétek velem blogot írni?

Egy másik blogomról lenne szó,ahol csak a szereplők vannak kint.Nem olyanra gondoltam,hogy én kitalálom a történetet,ő meg mint csak írná.Ketten vezetnénk a Believe in Me blogomat,ketten írnánk.Aki benne lenne,az írja kommiba,a többit pedig megbeszéljük! :)
Jó olvasást!
Xoxo:Lili




A szórakozóklubban hirtelen hatalmas ricsaj keletkezett.De ez most más  volt.Nem a zene szólt,hanem az emberek fütyülése,ordítozása,és éjjenezése.Fejemet abba az irányba fordítottam,ahova minden szempár szegeződött.
AZ a fiú és egy másik férfi álltak egymással szemben.Kezük ökölbe volt szorítva.Készen álltak egymásnak neki esni,de nem tették.A levegő csak úgy izzott a két férfi között.Kézzel fogható volt a feszültség,annak ellenére hogy most egy lassú szám szólt.
Jobb oldalon állt,a csokoládé  barna szemű fiú,aki számomra ismerős,mégis ismeretlen,és bal oldalon a teljesen ismeretlen férfi.Az utóbbi személy hirtelen neki esett az égig meredő hajú fiúnak,aki szépen kivédte az ütését.
Új szám kezdődött,ami sokkal hangosabb volt,ami egy pillanatra megrezzentett,ezzel elvonva figyelmemet a kisebb kakaspárbajról.Már csak annyit láttam,hogy a csokoládébarna hajú fiú gúnyosan mosolyog a nála kb 15 évvel idősebb férfire,és faképnél hagyja.Ekkor a bárpultosok és a nagy darabnyi őrök a férfi köré sereglettek.A telefonomban sokszor előforduló fiút kivezették,vagyis kidobták.

*Justin szemszöge*

Azt hitte ez az Orlando,hogy megússza szárazon.Heteken át fenyegető Sms-ekkel bombázott engem,mert párszor beszéltem az exével,Miranda Kerrel.Nagyon megkönnyebbültem,amikor a neki szánt ütésem elérte az arccsontját,aminek pár hétig nyoma marad biztosan.

Győztes mosollyal távoztam a szórakozóhelyről.Ez egy szép este volt,nem csak Orlando pofába verése miatt.Láttam Őt.Biztos vagyok benne,hogy ő volt az.Gyönyörű alakját a fények megvilágították.Ebben a ruhája is segített,ami épphogy takarta gyönyörű dekoltázsát.
Arca nőiesebb lett,amióta utoljára láttam.Szinte mindene nőiesebb lett.Tekintetét pár percig magamon éreztem,ahogyan ő is az enyémet magán.Szememet nehezen tudtam róla levenni.
Viszont a ruháján kívül az jobban megdöbbentett,hogy egy fiúval volt.Azzal a fiúval,akit minap az újságban láttam Sophie oldalán.Ez egy kicsit megdöbbentett,bár tudom,hogy nincs esélyem.Egykor volt,de azt elbasztam,most meg azt sem tudja hogy ki vagyok.


-De Ryan,biztos vagyok benne,hogy ő volt az.
-Mert úgy nézett ki,mint az emlékeidben?-Vigyorgott ki a telefonja mögül.
-Nagyon vicces.
-De most mit teszel?Megkeresed és beszélsz vele,vagy....
-Megőrültél?Azt sem tudja hogy ki vagyok.
-...vagy hagyod a fenébe.-Fejezte be a mondatát,ami én félbeszakítottam.
-Szerinted?
-Ha igazán szereted,akkor megkeresed,de ha megint nem bírsz magaddal,és össze töröd a szívét,akkor inkább hagyd. 
-Kösz Bro,ezzel nagyon sokat segítettél...-Mondtam unott hanggal,majd megszakítottam a vonalt.

Sophie igen is sokat jelent nekem.És hogy elmondjam neki az érzéseimet,3 dolog akadályozza meg:
1.Megcsaltam,mikor még együtt voltunk.
2.Elvesztette az emlékezetét,-szintén miattam-és biztosan nem hinne nekem.
3.Ha mégis hinne nekem,nem történne semmi sem.

Talált egy másik férfit,aki boldoggá teszi,aki mindig meg tudja mosolyogtatni,minden reggel egy jó reggelt csókkal ébreszti,és aki tiszta szívvel szereti.Ezt az életet én nem tudtam neki biztosítani.Megbántottam,megaláztam,és még ártottam is neki.

De,a buliban teljesen mást tükrözött.Nem látszott a szemében az,hogy annyira szerelmes lenne,amikor arra a bájgúnárra nézett.Szívesen hazudnám magamnak,hogy ők biztosan csak barátok,de ezt megcáfolja az a sok csókolózós kép,amit szinte minden héttel az újságba raknak.

A gitáromat óvatosan felemeltem az ágyról,és ölembe vettem,majd húrjait pengettem.Ismeretlen dallamokat játszottam.Egy idő után lehunytam szemeimet,és úgy játszottam.Kezeim autómatikusan pengették a húrokat,ez alkalommal már ismerős dallamokat megszólaltatva.

Cause you're not here with me
You're my everything
And I can't stand to see another man making you smile, your smile, your
Cause you're not here with me
You're my everything

Te vagy a mindenem,de elvesztettelek...



*Sophie szemszöge*

Idegesen rontottam be a közös hálószobánk ajtaján,és támadtam a sörét iszogató fiúra,ki látszólag jól elvolt a tévében szereplő félig meztelen modellek nézegetésével.
-Beszélnünk kell!Azonnal!-Mondtam ellentmondást nem tűrő hanggal.Mark szem forgatva felállt a kanapéról,és miután kidobta a sörös üveget,helyet foglalt mellettem a kanapén
.
Kezét a csupasz combomra rakta,és kíváncsian várta az okot,amiről beszélnék vele.
-Arra gondoltam,hogy beszélhetnénk a múltról  egy kicsit.-Löktem le kezét,ami a combomról felfelé vándorolt volna.
-Mire gondolsz?
-Nekem tényleg nem volt barátom előtted?
-Nem,miért?
-Csak úgy kérdeztem.De akkor ki ez a fiú?-Emeltem fel az Iphone-mat,hogy ő is lássa azt a fiút,akit tegnap a klubban láttam.Teljesen megvagyok róla győződve,hogy ő volt az a fiú,aki a telefonomban szerepel,és aki a telefonomban szerepel,az nem más mint egy énekes,Justin Bieber,a tinik bálványa.
-Fúj,vidd a képem elől ezt a kis...
-Ne mert folytatni!-Szóltam rá erélyesen.-Eddig én miért nem tudtam erről a fiúról?Helyesbítek,miért nem tudtam arról,hogy hajótörött voltam,majd összejöttem egy pasival,de majdnem összeházasodtam egy Nicolas nevű spanyol királyi sarjjal?

Marknak erre a mondataimra kikerekedett a szeme.Hirtelen nem tudott semmit sem mondani.Sokszor belekezdett abba,hogy kinyögjön pár szót,de sosem tudott.
-Azt hittem,hogy legalább benned megbízhatok,ha már a saját szüleimben nem!-Ordítottam rá,és sírva zárkóztam be a fürdőszobába.

Ezelőtt 10 perccel tudtam kiszedni Gabiból mindent.Mindent,ami a szörnyű múltban történt.Még most sem hiszem el,hogy ezt tették velem a saját szüleim.Akkor,és most is hazudtak nekem.Hülyét csináltam belőlem,de persze én nem tudtam semmit sem.Még most sem minden tiszta.
Muszáj találkoznom  azzal a fiúval.Ő a kulcs ahhoz,hogy mindent megtudjak,hogy pontosabban mi történt köztünk.  

2.évad 2.rész (22.rész)

Hello Everybody!2 rendszeres olvasóm  van*-* OMG köszönöm!
Nos,a részről semmit sem tudok mondani,remélem tetszeni fog nektek!Nagyon örültem az epilógushoz érkezett 3 hozzászóláshoz.Köszönöm mindenkinek!:)
Viszont igen elfancsalodtam,de Jus nem volt benne,és igazából engem sem igazán érdekelne az a arész,amiben nincs benne az,aki miatt olvasok. :)
Szeretlek titeket! <3
Jó olvasást!
Xoxo:Lili




-Sophia,jól van?-Jött oda hozzám Gabi.És most is neki kellett volna jönnie,neki kellett volna megváltoztatnia a jelenleg róla megalkotott véleményemet.
-Persze.-Töröltem le az egyik éppen akkor kibuggyanó könnyemet.-Ülj csak le,Gabi.-Paskoltam meg magam mellett a helyet a padon,miközben a hullámokat néztem.
-Szereti magát.-Biztatóan rám mosolygott.
-Nem hinném.Ez az érzés kölcsönös.Ő sem szeret,és én sem.Igaz,hogy a szüleim azt mondják,hogy sohasem voltam szerelmes,de én nem ezt érzem.Nem hiszem el.Tudom,hogy a köztem és Mark között többnek kéne lennie,de ez még egy sima barátságnak sem felel meg.-Kezdtem bele a szívem kiöntésének,mint mindig.
-A szülei nem tudom hogy miért tagadják.-Nézte ő is elgondolkozottan a tengert.
-Mégis mit?
-Ja,el-elnézést,nem tudom hogy miket csacsogok!-Rögtön felpattant,meghajolt,és máris menni készült.
-Gabi,várj!Kérlek,mondd el!Tudom,hogy tudsz valamit!-Néztem rá könyörgő szemekkel.Nehezen beadta a derekát.
-Nos...Az autó balesete előtt 14 hónappal volt egy hajó balesete Santa Monicahoz közel.Maga elsodródott Malibuig.Semmire sem emlékezett,sem a családjára,sem a származására.Egy fiatal ember fogadta be,de időközben...-Itt megállt,és a cipőjét kezdte pásztázni.
-Időközben..?Mi volt időközben?-Próbáltam szóra inteni,de amikor éppen beszédre nyitotta a száját,Mark jelent meg mögöttem.
Átölelte a derekamat,és csókokkal hintette be a nyakamat.Átfutott rajtam egy bizsergető érzés,aminek hamar véget akartam vetni.Azt akarom,hogy ne is gondoljon más lányra,csak én legyek egyedül neki az életében.Talán túl nagy kérés,de nekem erre van szükségem,amit neki már nem egyszer mondtam el.
-Engedj el!-Löktem le magamról kezeit,amik éppen az egész testemet járták be.
-Most mi bajod?-Kérdezte értetlenül meredve rám.
-Gondolkozz el egy kicsit,hogy vajon mi lehet,meg azon,hogy hol vannak a határok.-Kifejezéstelen arccal kerültem őt ki,és mentem be a hotelba,azon belül a lakosztályunkba.Gabi meglapulva követett engem.

*Pár nap múlva*

Semmit sem sikerül  kihúznom Gabiból.Egy szócskát sem,de tudom hogy valami nagyot titkol.Hiszen már az is nagy dolog,hogy nem tudtam a hajós balesetemről.Talán pontosabban meg tudhatnám az internetről,de nem vagyok kíváncsi a hazugságokra,mert amit a cikkekben leírtak 80%-uk hazugság.
Időközben "kibékültem" Markal,már ha lehet annak nevezni.Még csak egy bocsánat,vagy sajnálom nem hagyta el a száját,aminek kimondhatatlanul örülök-szarkazmus.

A parton napozgatok a napozóágyamban,amit pár órára béreltem ki.Úgy terveztem,hogy a magazinomat olvasgatva elleszek itt kint,csak hogy kerüljem kedves barátomat,de arra nem számítottam,hogy itt valami fiú miatt ilyen nagy hangzavar lesz.
Már a nap lassan lemenőben van,és én kiolvastam 3 újságot is,amikor megjelent Mark.
-Szia...-Mondtam rá sem nézve.
-Szia.Képzeld,ma nyílt meg egy irtó klassz szórakozó hely.-Tudtam hogy mire is akar kilyukadni,de én nem megyek el bulizgatni,akár tetszik neki,akár nem.
-És?Mit kéne hogy tegyek?
-Mondjuk felemelni a formás popsidat,fogni egy szexi ruhát,felvenned,és elindulni.
-Mi van akkor,ha én nem akarom felemelni a formás popsimat,fogni egy szexi ruhát,felvenni azt,és elindulni?-Néztem fel rá.Válasza az én igen kényes kis monológomra az volt,hogy felkapott a hátára,és egészen  a lakosztályig cipelt.
-Tegyél le,van nagyon meg fogod bánni Mark Adams!Mondtam valamit!-Ütögettem az izmos hátát,de őt ez nem hatotta meg,sőt,még nevetett is rajtam.
-Ugyan már.Neked is jót tenne az a buli.
-Mégis miben tenne jót számomra?
-Mondjuk mást is láthatnál a parton és a szállodán kívül.-Nézett a szemembe kutyus szemekkel,majd ajkaimra tapadt.Nem utasítottam vissza,engedélyt adtam,hogy beférkőzhessen,majd nyelveink vad táncba kezdtek.Talán túl vadba.Amikor el akartam válni,erőszakosan  fogta meg a tarkómar,és húzott magához.
A levegőm teljesen elfogyott.Ekkor szerencsére elengedett.
-Na nyomás öltözni.-Egyet rácsapott a fenekemre,ezzel én egy nagyot ugrottam.
Miközben ő a konyhában pakolt el maga után,én addig magamra húztam egy ruhát,amit még régen tőle kaptam.Hogy milyen?Csinos,elegáns.Mintha rám öntötték volna,úgy festettem benne.-Na persze.Az egész ruha combközépig ér,épphogy eltakarva a fontosabb testrészeimet.Dekoltázsánál igen kivágott,amit nem nagyon szíveltem a ruhában,sőt!Az egész ruhát nem szíveltem.
Nem akartam felvenni,de tudtam,hogy ebben akar látni,mivel még sosem volt rajtam.Az ágyamra volt kikészítve egy tűsarkúval.Innentől gondolható,hogy tényleg ebben szeretett volna látni a mai este folyamán.

Hajamat mindössze kivasaltam.Sminkként csak szempillaspirált és szájfényt tettem fel,majd késznek nyilvánítottam magam.Kiléptem a szobából,és a nappaliba mentem.
-De szexi itt valaki.-Ölelt át hátulról a barátom,Mark.
-Köszönöm.

*A szórakozó klubban*

Dübörög a zene,a fények cikáznak.Deja Vu-m van.Úgy érzem magam,mint még az elindulásunk estéjén,mielőtt Ibizába jöttünk.Bár most barátom tekinteténél többet érzek magamon.
Szorosan hozzábújva barátomhoz ringatom a csípőmet,ezzel biztonságban érezve magam.
Egy szempár különösen észrevehetően végigmért,tetőtől talpig.Ez a szempár egy fiúhoz tartozott,aki igen hasonlított a telefonomban lévő fiúhoz,akiről sok ezer képem van.
Fejemet oldalra fordítva jobban fel tudtam mérni.Ahogyan a fények megvilágították az arcát,meg tudtam állapítani,hogy hatalmas,csokoládé barna szemei vannak.Haja az ég felé mered,ami szintén csokoládé barna volt.
A tekintete szinte égette a testemet.Aprólékosan minden testrészemet felmérte.A helyzet számomra igen kényelmetlen volt.A barátom karjaiban,egy ribancos ruhában ringatom a testemet,miközben egy másik fiúval szemezek,akit talán ismerek,oly régről.De talán nem,talán csak beképzelem magamnak.
Fejemet a másik oldalra fordítom,ezzel elkerülve tekintetét.Eddig farkas szemet néztünk,ami,mint már említettem kényelmetlen volt számomra.

2.évad 1.rész (21.rész)

Sziasztok!Ahogyan ígértem,Augusztus tizedik napján érkezik a második évadból az első rész.Próbálom ezeket a részeket egy kicsit felturbózni,nem tudom hogy nektek mennyire fog tetszeni,mindenesetre köszönöm,hogy itt vagytok! :)
A szereplők ugyan azok,a történet eleje is,úgyhogy senki sem maradt le semmiről.:)
A kinézet új lett.Nem mondom,hogy hű de jó,de ahhoz képest,hogy ez az első fejlécem,amit én készítettem,tűrhető,már amennyire...:P
És,lenne pár kérdésem,és ötletem.
Az előző  évadban Justin és Sophie megismerték egymást,fény derült a titokra.Úgy gondoltam hogy...Lehetne harmadik évad is.xd már előre elterveztem mindent...De,ez még nem biztos.Arra kérlek benneteket,hogy hozzászólásban írjátok meg a véleményeiteket.
U.I.:A következő részt 3 nap múlva,kedden hozom! :)
Jó olvasást!
Xoxo:Lili

                                                                         ~  ~  ~ 


*Sophie Szemszöge*

A zene hangosan dübörög,a fények az emberek között cikáznak át,ezzel egy jó hangulatot adva az egész lakásnak.Sokan a konyhapultnál iszogatnak,sokan egymáshoz simulva táncolnak,és sokan a szobákban vannak.
Én éppen a barátommal iszogatok puncsot.Akármennyire nagy bátorság kellett nekem ahhoz,hogy eljöjjek ide,arra már nem maradt,hogy még alkoholt is fogyasszak.
-Megyünk táncolni?-Nézett rám reménykedve Mark.
-Benne vagyok.-Mosolyogtam magabiztosan.
Mivel az én családom tinédzser korukban nem a diszkókban nőtt fel,hanem bálban voltak,és tervezték az életüket,ezért nekem  sincs óriási tehetségem a  mostani táncokhoz.Ehhez híven,amint a táncparkettre értünk tanácstalan lettem.
Ahogyan jobbra-balra tekintgettem,hogy esetleg más táncosoktól tudnék lopni pár tánclépést,barátom megfogta a kezemet,és mosolyogva közelebb húzott magához,és megcsókolt.Én is mosolyogva csókoltam vissza.
Aztán táncoltunk,de biztosan amit én ott leprodukáltam,az inkább nevezhető rángatózásnak.Szerencse,hogy nem láttam magam.
Nevetgélve kísért haza Mark,majd elköszöntünk egymástól.Ez a búcsúzás könnyebb volt mint a többi.
Holnap  megyünk Ibizába,megünnepelni a  3 hónapos együttlétünket.Már nagyon izgulok,ezelőtt 2 nappal már összepakoltam minden ruhámat,kivéve párat,amit még az itt tartózkodásom alatt fel fogok venni.

*Másnap*

-Nem lesz semmi baj,Mark velem lesz.-Mondtam egy arcomra festett mosollyal az arcomon anyámnak,aki éppen a sírógörcse közepén volt.Ez a bizonyos síró görcs engem még nem kapott el,de már a határán vagyok.
-Érezd jól magad,ha valami baj van hívj,mindig elérhetőek vagyunk telefonon.Mark,nagyon vigyázz az  én pici lányomra...-Anyám a mondókája végét már apám vállán mondta.Apu fancsali képpel nézett rám,ami azt jelentette,hogy ő is most szívesen sírna,de nem teheti a minket körbe vevő újságírók miatt.
-Vigyázzatok magatokra...És,1 hét múlva találkozunk.-Ölelt át apám is.Itt tört el nálam a mécses is.
Utoljára átöleltem őket egyszerre,és hátraléptem.Az arcomra festettem egy mosolyt,majd barátom kezét megfogva szálltunk fel a repülőre.
Kerek 3 óra alatt elértük az úti célunkat:Ibizát.A hotelunkhoz egy fehér limuzin vitt minket,aminek hatására minden szempár ránk szegeződött.
A hotel gyönyörű,a hotelekhez képest,de az otthonomhoz nem fogható.


-Gabi!
-Igen,kisasszony?-Teremt rögtön a szemem előtt a keresett lány.Egyedül ő jött velünk Loire-ból.Ő itt a cseléd lány,de én a barátnőmként szeretem.Mindig meghallgat,tanácsokat ad,és amit a legjobban szeretek benne,az az hogy nem úgy bánik velem,mint egy királyi család sarja.
-Sophie,csak Sophie.-Mosolyogtam rá.
-Igen,Sophie?-Kérdezett rá most már a kisasszony helyett Sophie-val.
-Nem láttad Markot?
-Azt hiszem hogy ezelőtt 20 perccel ment le a partra.Rámosolyogtam egy olyan  "Köszönöm" mosollyal.
Annak ellenére,hogy azért erőszakoskodtam Anyámékkal,hogy Gabriella is eljöhessen,úgy mint egy barát,ugyan úgy mint a kastélyban törölget,mosogat.Nem éppen így terveztem vele kapcsolatban,de azt is tudom,hogy ameddig nem végez mindennel,úgysem fogja annyiban hagyni a takarítást.
Mivel a hotel pont a tengerpart előtt van,az erkélyünk a partra néz.Ott rögtön kiszúrtam az éppen az izmait mutogató fiút,aki történetesen a barátom.
Szem forgatva,szótlanul hagytam el a közös lakosztályunkat,és mentem le a partra.Természetesen az én barátom a lányokkal folytatott kisebb flörtölést.Néha nem  is értem,hogy hogyan tudok én együtt lenni ezzel az egoista fiúval.Mert az,és ezt ő sem tagadja.Talán mert a szüleim így akarják,vagy pedig szerelmes vagyok,vagy mindkettő?Fogalmam sincs,de szerintem inkább az első.
-Khm...-Hangosan tettem ezt a cselekedetemet.Erre minden szempár rám szegeződött.-Nos,lányok,ha kigyönyörködtétek magatokat a pasimban,akkor kölcsönvenném.De nyugalom,ha így folytatja,akár még nálatok és töltheti az éjszakát.-A mondatom második részét már mérgesen mondtam a barátomnak.
A karjánál fogva ráncigáltam el a lányoktól,akik hangosan kinyilvánították nem tetszésüket velem szemben.Magasról le vannak ejtve.

-Mégis hogy a fenében képzeled,hogy pont a 3 hónapos hónapfordulónkon teszed ezt?Nem volt elég megmutatni magadat Párizsban?Sőt,még  Rómában is ezt csinálod.-Kérdeztem,jobban mondva letámadtam,és kiabáltam vele.-Még egy ilyen,és mehetsz azokhoz a lányokhoz.-Mutattam ki az erkélyen az említett személyekre.
-Oké bocs.De,ismerhetnél.Én egy izmos srác vagyok,és ezt nem félek kinyilvánítani.-Kezdett bele az  átlagos monológjába.Szememet egy pillanatra lehunytam.Ennyi elég volt nekem arra,hogy az ajtóhoz lépjek,kinyissam azt,és jól bevágjam azt,amennyire csak lehetett.

Mark mindig is ilyen volt.Az autó balesetem után ismertem meg 2 hétre,és megkérte hogy legyek a barátnője.Sohasem éreztem iránta különösebb vonzalmat,de a szüleim mindig csak azt hajtogatták hogy nagyon jó származású,elegáns,és illedelmes.Én azt hiszem,hogy pont az ellentéte.Nem valami romantikusra sikeredett az első randevúnk sem.Azt hiszem,hogy nekem már volt ennél jobb kapcsolatom is.
Anyuék és Mark szerint még sohasem volt kapcsolatom,de a telefonom nem ezt árulja el nekem.Tele van olyan képekkel,amilyenekkel nem kellene.A legtöbbön egy fiú van,akinek az égig mered a haja,csokoládé barna a haja,és édesen mosolyog.Fogalmam sincs,hogy régen kik voltunk,és mi közünk volt egymáshoz,de egyszer szeretném kideríteni.

Epilógus

Ide is elérkeztünk.Epilógus,és vége.Mármint az első évadnak.Most nagyon sírhatnékom van.Vége az első évadnak,és jön a második,amit iszonyúan várok.Remélem addigra is velem maradtok,mert egy kis "szabadságot veszek ki",legalább is ebben a blogban.
A második évadot egy kicsit jobban ki szeretném dolgozni,ezért időt kérek.Előre fogok dolgozni,és így mindig fogom tudni hozni majd a részeket akadozás nélkül.A 2.évadban nem lesz prológus,mert mindenki tudja már az előzményeket.Szóval az első rész Augusztus 10.-én fog megjelenni.Addig nézzetek be a mások blogomba,amit mostanság szerkesztek:
http://stay-with-me-forever-jb.blogspot.hu/
Remélem addigra is velem maradtok! 
♥

Szeretlek titeket! 

*Sophie szemszöge*

Mosolyogva nyugtáztam hogy a külsőm tökéletes.Koktélruhámat utoljára megigazítottam,majd belebújtam a tűsarkú  cipőmbe,és amilyen gyorsan elhagytam a szobámat,úgy a kastélyt is.A kapunál intettem az őröknek,és kiléptem a kastély falain kívülre.Amikor körbenéztem a mellettem elhaladó,tökéletes tájon,megint az a furcsa érzés tört rám,ami már napok óta kínoz engem.
Nemrég balesetem volt.Nem emlékszem pontosan,de a szüleim azt mondták,hogy a limuzinunkba,ami éppen az ország másik felére tartott volna beleütközött egy személygépkocsi.Nekem lettek a legnagyobb sérüléseim,legalább is szerintük.A külsőmön semmi horzsolás,és ehhez hasonlók nem voltak,amik balesetre utaltak volna,viszont elvesztettem az emlékeimet.Mindent,ami eddig velem történt.Az orvosok azt mondták,hogy soha nem fogok emlékezni semmire,ami régen történt.Már megbékéltem a tudattal,de valami hiányzik.
Amikor hazaértünk a kórházból,és elővettem a telefonomat,a háttere egy furcsa kép volt,vagy inkább az volt furcsa akivel azon a képen voltam?Nem tudom,de az egész telefonom ilyen képekkel volt tele.

A szülők nem voltak bőbeszédűek:Azt mondták hogy ő egy énekes,és igen jóban lettünk,bár szerintem ez nem igaz.Akkor nem lennének olyan képeim,ahol egymást puszilgatjuk,és ehhez hasonlók.Fogalmam sincs,hogy mi történt anno,de úgy érzem,hogy ez a fiú számomra több volt,mint barát,és attól,hogy egy kicsit ismerős,még helyes is.

*Justin szemszöge*

Eltelt pár nap Sophie "balesete" után,ami valójában nem is baleset volt,ahogyan azt ország-világ tudja.Az én hibám miatt összeomlott a szervezete.Azóta ebbe már belenyugodtam,és próbálom őt elfeledni más nőkkel és drogokkal,amiket bulikon fogyasztok.Azt hiszem visszatértem a régi életmódomhoz,amit még akkor folytattam,mielőtt még egy hercegnőt nem sodort hozzám a sors.
Azóta,amióta otthagytam a kórházat,vele együtt egykori barátnőmet,Malibuban vagyok.Először nagyon nehéz volt más nőkre néznem,de lassan az összes sebem be fog gyógyulni,remélem.
Ő nem tud rólam,azt sem talán hogy ismertük egymást,de én még mindig rá gondolok,gyönyörű,telt ajkaira,megigéző szemeire.Hiányzik.

20.Sosem gondoltam volna hogy ezt mondom

 Sziasztok Drágáim! <3 

Elérkeztünk ide,amikor az utolsó részt írom nektek.Mármint ebben az évadban,nem ebben a a blogban:D Nagyon boldog vagyok,hogy több visszajelzést is kaptam az előző bejegyzéseimnél,hogy legyen második évad.Hát...Erről az utolsó részről nem ez lett volna a tervem,de az előző részeket nagyon elszúrtam.Hogy én ezt hogyan jellemezném?Unalmas,ünneprontó,és egyéb ilyenek.

Nem az az álom rész lett.A prológushoz még hozzá sem fogtam,de ott ennek a folytatása lesz,de a kövi évad*-*

Már komolyan várom,de azt remélem hogy nem fogom elszúrni.Köszönöm,hogy mindeddig velem tartottatok!

Köszönöm az első évad idejében kapott díjaimat!(Pontosan kettőt).Köszönöm annak a két rendszeres visszajelzőmnek,akik eddig velem tartottam!

Nem vagyok elkeseredve semmi miatt,hogy túl kevés az oldal nézettsége.Tudom,hogy többen olvassák  a blogomat,mint képzelném,mert e-mailben több visszajelzést kapok!Köszönöm nektek <3

Akinek esetleg hozzáfűzni valója van a bloggal kapcsolatban,az nyugodtan írhat erre az e-mail címre:lili2516@freemail.hu

És,amit most kitaláltam:

A következő évadban ti is szerepelhettek!

Mindössze csak az alábbi e-mail címre kell elküldened magadról egy fotót,és hogy gonosz vagy jó,vagy kedves(és egyéb tulajdonságok) legyen.

Köszönöm nektek!Ezer puszi és ölelés:Lili

-Kislányom,megmondtam,hogy nem lesz nála jó helyed!Megmondtam,de te ennek ellenére is elmentél vele.Ugye nem bántott?Esetleg nem üldözött el?Jaj,Istenem!-Mért végig anya,majd a köztünk lévő kis távolságot megszakítva átölelt.
Jól esett valakitől azt érezni,hogy fontos vagyok neki,de nem Anyura és Apura lett volna szükségem.Rá lett volna szükségem,mint eddig,de ő nem tudja nekem megadni sohasem azt a törődést.Nem a munkája miatt,hanem maga miatt.Sokszor a gőgössége az egekbe kerget,de amikor a szemébe nézek,mintha elmesélné az egész életét,és éreztetné azt velem,hogy ő is egyedül van a nagyvilágban,hiába híres.
-Nem Anya,nem bántott.-Nyugtattam meg,bár én is eléggé zaklatott voltam.
Ki ne lenne az,ha azt a hírt kapná a repülőn,hogy a barátja a sárga földig itta le magát,előtte pedig mindenki előtt kimutatta,hogy Selena tetszik neki?Nem értem Justin,nem értem a viselkedését,a gondolkodását.Ami kapcsolatos Justinnal,azt nem értem.
Miért kell neki Selena,ha itt vagyok neki én?-Nyilvánvaló a válasz.
Én vajon miért léptem le az esküvőről?Azért mert boldogtalan lettem volna.Justin is boldogtalan.Még mindig szereti Selenat,Selena pedig ezzel nem törődve csalja őt,ha pedig nincsenek együtt,akkor meg lefekszik egy 30 éves férfivel és aztán rámászik Justinra.
-Ugye most már itt maradsz?-Kérdezte reményekkel teli arccal apám.
-Igen.Sajnálom,amiért itt hagytalak benneteket.Sajnálom,amiért annyi botrányt csináltam,mindhiába,és azt is sajnálom,hogy elmentem az ünnepségről,amit nekem szerveztetek.-Hangom halk volt,de éppen hallották.Én eközben szégyenemben  a márványpadlót fixíroztam.
Szégyelltem magam a történtekért,és azért is,mert 18  évesen megszöktem egy fiúval,aki csúnyán átvágott.
-Kislányom...-Anyám hatalmas sírásba tört ki.

Eközben engem felkísértek a már jól ismert szobámba.

*Justin szemszöge*

Nagyon szégyellem magam.Éppen az előbb jöttem ki az egyik szobából.Egy nő társaságában voltam,remélem értitek,hogy mi volt ott.....
Eszméletlenül fáj a fejem.A sok pia még nem volt elég,nekem még drogoznom is kellett,aztán ágyba vinni az első utcai ribancot.-Gratulálok Justin Bieber,te vagy az egyik legnagyobb balfasz!
És ezt hogy magyarázzam meg Sophienak?Aki az életemnél is többet ér,most annak okoztam óriási csalódást.Aki nem érdemelte volna meg,aki csak támogatott.
Nagyot csalódtam magamban,mert amikor Sophie esküvője közeledett,megígértem hogy soha többé nem drogozom és nem iszom,de mindezt megszegtem,és ki miatt?
Selena miatt.De nekem egyáltalán mi közöm van Selenahoz?Semmi az ég világon.Az exem,és mi van akkor?Boldogan éltem a barátnőmmel,erre ezt csinálom egy ribanc miatt.

De annyira irritál a jelenléte.Emlékszem,amikor Selena menedzsere postán küldte a terhességi tesztet.Egyrészt örültem,másrészt átkoztam magam akkoriban.Éreztem,hogy az a gyerek nem az enyém,de ha igen,akkor sem kell nekem egy gyerek a nyakamba házasság előtt.Aztán meg kiderült,hogy egy kocsmában összefeküdt egy részeg pasassal,a gyerek meg nem az enyém.Hát,nagyon örültem neki.És az a kis senkiházi még a képembe hazudott.

Igen fájdalmas múlt,de már túl léptem rajta.Ahhoz,hogy ne kövessem el ugyan azt a hibát,mint egykori barátnőm,bevallom az igazságot Sophienak.Fogalmam sincs,hogy mit mondok neki,vagy mit sejthet.Ahogy közelebb kerültem a hatalmas villámhoz,egyre rosszabb érzés fogott el.

A házban rögtön szétnéztem.Sehol semmi szilánk,rendetlenség.A szobánkban is minden rendjén volt,csak Sophie szekrénye volt nyitva.Remegő kezekkel mentem közelebb a bútorhoz.Sophie ruháinak hűlt helye volt.Minden egyes ruháját elvitte.
Gondolkozz Bieber,hova mehetett!Ne ismer senkit rajtam kívül,szóval egyedül a szüleihez mehetett.Ilyen hamar még nem érhetett Párizsba,vagy mégis?Mindenképpen utána kell mennem!



-Azt mondtad hogy azért jöttél,mert magyarázatot akarsz adni valamire...-Mondta sejtelmesen.
A lehető leghamarabb visszajöttem a Loire.völgybe,és most itt vagyok.
-Nem lehetne...-Próbáltam kibújni a magyarázat elől,de rögtön rámszólt.
-Nem!Vagy most elmagyarázod,vagy ott az ajtó!-Monda mérgesen az ajtóra mutatva.
-Oké oké,nyugi.Nos,amikor Selena akkor megjelent teljesen dühbe jöttem.
-És miért?

*Sophie Szemszöge*

-Légy szíves értsd meg!-Nézett rám azokkal a hatalmas,mogyoróbarna szemeivel,amiben most megbánás tükröződött.
-Mit?Azt hogy mindenki felé helyeztelek,itt hagytam a szüleimet,közben meg nem is szeretsz?Ha ezt ezelőtt 3 hónappal mondod,akkor nem éltem volna 3 hónapon át tévhitben.Tudod hogy most mennyire fáj?-Mondtam szenvedéssel teli  hanggal,ami most  sokkal gyerekesebben és  kényesebben hangzott.
-És most mi lesz?Mi lesz velünk?-Állt fel,és kezét felém nyújtotta,jelezve,hogy át akar ölelni,de én hátra léptem.
-Semmi.Már nem lesz több mi,csak te és én.És most,ha ennyi volt a magyarázatod,amit tisztelek,akkor légy szíves.-Hátat fordítva neki felmentem a lépcsőn.

Amennyire tudtam,nem mutattam ki neki a gyengeségemet a hatalmas lépcsőn felfelé tartva.De a szobámban már nem fogtam vissza magamat.Le térdeltem az ágyam elé,és fejemet a puha paplanra hajtottam.Már nem akarok ezen rágódni,csak egyszerűen holnap úgy akarok felkelni,mintha mi sem történt volna.Mintha nem ismertem volna Justint.Sosem gondoltam volna hogy ezt mondom,de ez az igazság.


*Pár nap múlva,Justin szemszöge*

Ami az utolsó pár napban történt,még mindig fel foghatatlan számomra.Az a nap,amikor a kórházból hívnak,azzal a címszóval hogy az egykori barátnőm élet és halál között van,elfogadhatatlan.Még most sem bírom felfogni.Egyenlőre amit róla tudok,hogy küzdenek az életéért,de ehhez neki is küzdenie kell.

"A telefonom eszeveszettül csörgött.Miután rájöttem,hogy ha eddig 2 perc után nem rakták le,akkor soha nem fogják,feltápászkodtam az ágyamból,és a konyhában heverő telefonomért mentem.
-Haló?-Szóltam bele álmos hanggal.Amióta Sophie elküldött,azóta egész nap csak alszok.
-Justin Bieber?-Szólt a vonal másik végéről egy monoton férfi hang.
-Igen.
-Itt a Victoria Hospital.A barátnőjét súlyos sérülések közepette beszállítottuk,azóta az életéért küzd.
-Tessék?Sophiet?
-A hölgy teljes neve Kira Sophia Armandina Lavigne.

Ennyi kellett nekem hogy teljesen kikészüljek.Telefonom kiesett a kezemből,és végül a padlón landolt törött képernyővel,de ez volt most a legkevesebb gondom.Attól,hogy most rögtön repülőre szállok,nem leszek rögtön ott.

Pár cuccomat összepakolva 5 perc alatt indultam a repülőtérre...."

Talán,ha nem én találom meg,hanem valaki más,nem szenvedne miattam.Biztos vagyok benne hogy az  én hibám.Miért omlott volna össze a szervezete,ha nem éppen az előző nap történtek miatt?Bárcsak én lennék ott.Bárcsak én szenvednék.Bárcsak én meghaltam volna.Bárcsak nem élnék...


-Felébredt!-Jött ki az orvos Sophie szobájából.
-Felébredt?!-Kérdezett vissza mindenki,aki csak Miatta volt itt.
-Igen,de még nem fogadhat látogatókat.
-Akkor,már nincs...?-Kérdezte könnyes szemekkel Mrs.Lavigne.
-Nem,nincs életveszélyben.Nagyon erős lány,hamar fel fog épülni,de...-Itt a doktor úr elhallgatott.Mindenki fejében lejátszód.
-De?De mi?!-Kérdeztem vissza ingerülten.
-De nem emlékszik semmire,és soha nem is fog.
Az egész folyosóra csend ült ki,egyedül csak Mrs.Lavigne szipogása hallatszott.Nem fog emlékezni semmire sem.A gyermekkorára,a rossz és jó emlékekre,amikbe én is beletartozom,de inkább a rossz emlékek közé.Ez is mind miattam van.Miattam esik ki neki minden emléke,amit egész életében átélt.Bűntudatom van,ami akkora mint az egész univerzum talán.Szerintem ezt nem lehet szavakba önteni,amit most érzek.
Másnap a főorvos bejelenti,hogy már teljesen magánál van,lehet látogatóknak bemenni.
-Mr.Lavigne,én...
-Igen,fiam?-Ez alatt a 4 nap alatt már fiuknak szólítottak,ami nagyon jól esett,de nem tudtam magam beleélni a helyzetbe.
-Én,most elmegyek.-Mondtam,és köszönés nélkül távozni akartam.Nem merek a szemükbe  nézni.
-Nem is szeretnéd őt látni?
-De,viszont nekem az ő életében nincs helyem.

Szomorúan távoztam.Azt hiszem,hogy a mi történetünknek itt lett vége,vagy már ezelőtt 1 héttel,amikor mindent elbasztam.

Második díjam

A második díjamat is megkaptam,hála Horkoló Virslinek (http://foreverjustinanddiana.blogspot.hu/)
Nagyon örültem neki,mint ahogyan a pár napja kapott első díjamnak is! :)

A kérdések:

1. Mi a kedvenc ételed?
2. Mi a kedvenc italod?
3. Kedvenc blogod?
4. Kedvenc állat?
5. Állatod neve? (ha van)
6. Kedvenc színészed?
7. Mit bánsz legjobban az életedben?
8. Szerelmes vagy?
9. Kivel találkoznál legszívesebben?
10. Hova jutnál el legszívesebben?

A válaszok:

1.Spagetti
2.Általában vizet iszom
3.Sok van,de ami nagyon megfogott:http://nesirjkicsimszeretlek.blogspot.hu/
4.Kutya,abban is a kisebb fajta
5.Lili
6.Hilary Duff
7.Talán azt,hogy nem léptem amikor lehetőségem volt rá,és nem mutattam meg mit tudok,amikor kellett volna
8.Igen,de reménytelen
9.Justin Bieberrel *-*
10-Párizsba és Los Angelesbe

Az általam feltett  kérdések:

1.Van kedvenc blogod?
2.Van háziállatod?
3.Mióta blogolsz?
4.Szerelmes vagy?
5.Melyik a kedvenc dalod?
6.Milyen nyelven tudsz?
7.Van kedvenc filmed?Ha igen mi a címe?
8.Szoknya vagy nadrág?
9.Mi a kedvenc ruhamárkád?
10.Ki a példaképed?

És aki(k)nek ezt küldöm:

http://nesirjkicsimszeretlek.blogspot.hu/