Epilógus

Ide is elérkeztünk.Epilógus,és vége.Mármint az első évadnak.Most nagyon sírhatnékom van.Vége az első évadnak,és jön a második,amit iszonyúan várok.Remélem addigra is velem maradtok,mert egy kis "szabadságot veszek ki",legalább is ebben a blogban.
A második évadot egy kicsit jobban ki szeretném dolgozni,ezért időt kérek.Előre fogok dolgozni,és így mindig fogom tudni hozni majd a részeket akadozás nélkül.A 2.évadban nem lesz prológus,mert mindenki tudja már az előzményeket.Szóval az első rész Augusztus 10.-én fog megjelenni.Addig nézzetek be a mások blogomba,amit mostanság szerkesztek:
http://stay-with-me-forever-jb.blogspot.hu/
Remélem addigra is velem maradtok! 
♥

Szeretlek titeket! 

*Sophie szemszöge*

Mosolyogva nyugtáztam hogy a külsőm tökéletes.Koktélruhámat utoljára megigazítottam,majd belebújtam a tűsarkú  cipőmbe,és amilyen gyorsan elhagytam a szobámat,úgy a kastélyt is.A kapunál intettem az őröknek,és kiléptem a kastély falain kívülre.Amikor körbenéztem a mellettem elhaladó,tökéletes tájon,megint az a furcsa érzés tört rám,ami már napok óta kínoz engem.
Nemrég balesetem volt.Nem emlékszem pontosan,de a szüleim azt mondták,hogy a limuzinunkba,ami éppen az ország másik felére tartott volna beleütközött egy személygépkocsi.Nekem lettek a legnagyobb sérüléseim,legalább is szerintük.A külsőmön semmi horzsolás,és ehhez hasonlók nem voltak,amik balesetre utaltak volna,viszont elvesztettem az emlékeimet.Mindent,ami eddig velem történt.Az orvosok azt mondták,hogy soha nem fogok emlékezni semmire,ami régen történt.Már megbékéltem a tudattal,de valami hiányzik.
Amikor hazaértünk a kórházból,és elővettem a telefonomat,a háttere egy furcsa kép volt,vagy inkább az volt furcsa akivel azon a képen voltam?Nem tudom,de az egész telefonom ilyen képekkel volt tele.

A szülők nem voltak bőbeszédűek:Azt mondták hogy ő egy énekes,és igen jóban lettünk,bár szerintem ez nem igaz.Akkor nem lennének olyan képeim,ahol egymást puszilgatjuk,és ehhez hasonlók.Fogalmam sincs,hogy mi történt anno,de úgy érzem,hogy ez a fiú számomra több volt,mint barát,és attól,hogy egy kicsit ismerős,még helyes is.

*Justin szemszöge*

Eltelt pár nap Sophie "balesete" után,ami valójában nem is baleset volt,ahogyan azt ország-világ tudja.Az én hibám miatt összeomlott a szervezete.Azóta ebbe már belenyugodtam,és próbálom őt elfeledni más nőkkel és drogokkal,amiket bulikon fogyasztok.Azt hiszem visszatértem a régi életmódomhoz,amit még akkor folytattam,mielőtt még egy hercegnőt nem sodort hozzám a sors.
Azóta,amióta otthagytam a kórházat,vele együtt egykori barátnőmet,Malibuban vagyok.Először nagyon nehéz volt más nőkre néznem,de lassan az összes sebem be fog gyógyulni,remélem.
Ő nem tud rólam,azt sem talán hogy ismertük egymást,de én még mindig rá gondolok,gyönyörű,telt ajkaira,megigéző szemeire.Hiányzik.

20.Sosem gondoltam volna hogy ezt mondom

 Sziasztok Drágáim! <3 

Elérkeztünk ide,amikor az utolsó részt írom nektek.Mármint ebben az évadban,nem ebben a a blogban:D Nagyon boldog vagyok,hogy több visszajelzést is kaptam az előző bejegyzéseimnél,hogy legyen második évad.Hát...Erről az utolsó részről nem ez lett volna a tervem,de az előző részeket nagyon elszúrtam.Hogy én ezt hogyan jellemezném?Unalmas,ünneprontó,és egyéb ilyenek.

Nem az az álom rész lett.A prológushoz még hozzá sem fogtam,de ott ennek a folytatása lesz,de a kövi évad*-*

Már komolyan várom,de azt remélem hogy nem fogom elszúrni.Köszönöm,hogy mindeddig velem tartottatok!

Köszönöm az első évad idejében kapott díjaimat!(Pontosan kettőt).Köszönöm annak a két rendszeres visszajelzőmnek,akik eddig velem tartottam!

Nem vagyok elkeseredve semmi miatt,hogy túl kevés az oldal nézettsége.Tudom,hogy többen olvassák  a blogomat,mint képzelném,mert e-mailben több visszajelzést kapok!Köszönöm nektek <3

Akinek esetleg hozzáfűzni valója van a bloggal kapcsolatban,az nyugodtan írhat erre az e-mail címre:lili2516@freemail.hu

És,amit most kitaláltam:

A következő évadban ti is szerepelhettek!

Mindössze csak az alábbi e-mail címre kell elküldened magadról egy fotót,és hogy gonosz vagy jó,vagy kedves(és egyéb tulajdonságok) legyen.

Köszönöm nektek!Ezer puszi és ölelés:Lili

-Kislányom,megmondtam,hogy nem lesz nála jó helyed!Megmondtam,de te ennek ellenére is elmentél vele.Ugye nem bántott?Esetleg nem üldözött el?Jaj,Istenem!-Mért végig anya,majd a köztünk lévő kis távolságot megszakítva átölelt.
Jól esett valakitől azt érezni,hogy fontos vagyok neki,de nem Anyura és Apura lett volna szükségem.Rá lett volna szükségem,mint eddig,de ő nem tudja nekem megadni sohasem azt a törődést.Nem a munkája miatt,hanem maga miatt.Sokszor a gőgössége az egekbe kerget,de amikor a szemébe nézek,mintha elmesélné az egész életét,és éreztetné azt velem,hogy ő is egyedül van a nagyvilágban,hiába híres.
-Nem Anya,nem bántott.-Nyugtattam meg,bár én is eléggé zaklatott voltam.
Ki ne lenne az,ha azt a hírt kapná a repülőn,hogy a barátja a sárga földig itta le magát,előtte pedig mindenki előtt kimutatta,hogy Selena tetszik neki?Nem értem Justin,nem értem a viselkedését,a gondolkodását.Ami kapcsolatos Justinnal,azt nem értem.
Miért kell neki Selena,ha itt vagyok neki én?-Nyilvánvaló a válasz.
Én vajon miért léptem le az esküvőről?Azért mert boldogtalan lettem volna.Justin is boldogtalan.Még mindig szereti Selenat,Selena pedig ezzel nem törődve csalja őt,ha pedig nincsenek együtt,akkor meg lefekszik egy 30 éves férfivel és aztán rámászik Justinra.
-Ugye most már itt maradsz?-Kérdezte reményekkel teli arccal apám.
-Igen.Sajnálom,amiért itt hagytalak benneteket.Sajnálom,amiért annyi botrányt csináltam,mindhiába,és azt is sajnálom,hogy elmentem az ünnepségről,amit nekem szerveztetek.-Hangom halk volt,de éppen hallották.Én eközben szégyenemben  a márványpadlót fixíroztam.
Szégyelltem magam a történtekért,és azért is,mert 18  évesen megszöktem egy fiúval,aki csúnyán átvágott.
-Kislányom...-Anyám hatalmas sírásba tört ki.

Eközben engem felkísértek a már jól ismert szobámba.

*Justin szemszöge*

Nagyon szégyellem magam.Éppen az előbb jöttem ki az egyik szobából.Egy nő társaságában voltam,remélem értitek,hogy mi volt ott.....
Eszméletlenül fáj a fejem.A sok pia még nem volt elég,nekem még drogoznom is kellett,aztán ágyba vinni az első utcai ribancot.-Gratulálok Justin Bieber,te vagy az egyik legnagyobb balfasz!
És ezt hogy magyarázzam meg Sophienak?Aki az életemnél is többet ér,most annak okoztam óriási csalódást.Aki nem érdemelte volna meg,aki csak támogatott.
Nagyot csalódtam magamban,mert amikor Sophie esküvője közeledett,megígértem hogy soha többé nem drogozom és nem iszom,de mindezt megszegtem,és ki miatt?
Selena miatt.De nekem egyáltalán mi közöm van Selenahoz?Semmi az ég világon.Az exem,és mi van akkor?Boldogan éltem a barátnőmmel,erre ezt csinálom egy ribanc miatt.

De annyira irritál a jelenléte.Emlékszem,amikor Selena menedzsere postán küldte a terhességi tesztet.Egyrészt örültem,másrészt átkoztam magam akkoriban.Éreztem,hogy az a gyerek nem az enyém,de ha igen,akkor sem kell nekem egy gyerek a nyakamba házasság előtt.Aztán meg kiderült,hogy egy kocsmában összefeküdt egy részeg pasassal,a gyerek meg nem az enyém.Hát,nagyon örültem neki.És az a kis senkiházi még a képembe hazudott.

Igen fájdalmas múlt,de már túl léptem rajta.Ahhoz,hogy ne kövessem el ugyan azt a hibát,mint egykori barátnőm,bevallom az igazságot Sophienak.Fogalmam sincs,hogy mit mondok neki,vagy mit sejthet.Ahogy közelebb kerültem a hatalmas villámhoz,egyre rosszabb érzés fogott el.

A házban rögtön szétnéztem.Sehol semmi szilánk,rendetlenség.A szobánkban is minden rendjén volt,csak Sophie szekrénye volt nyitva.Remegő kezekkel mentem közelebb a bútorhoz.Sophie ruháinak hűlt helye volt.Minden egyes ruháját elvitte.
Gondolkozz Bieber,hova mehetett!Ne ismer senkit rajtam kívül,szóval egyedül a szüleihez mehetett.Ilyen hamar még nem érhetett Párizsba,vagy mégis?Mindenképpen utána kell mennem!



-Azt mondtad hogy azért jöttél,mert magyarázatot akarsz adni valamire...-Mondta sejtelmesen.
A lehető leghamarabb visszajöttem a Loire.völgybe,és most itt vagyok.
-Nem lehetne...-Próbáltam kibújni a magyarázat elől,de rögtön rámszólt.
-Nem!Vagy most elmagyarázod,vagy ott az ajtó!-Monda mérgesen az ajtóra mutatva.
-Oké oké,nyugi.Nos,amikor Selena akkor megjelent teljesen dühbe jöttem.
-És miért?

*Sophie Szemszöge*

-Légy szíves értsd meg!-Nézett rám azokkal a hatalmas,mogyoróbarna szemeivel,amiben most megbánás tükröződött.
-Mit?Azt hogy mindenki felé helyeztelek,itt hagytam a szüleimet,közben meg nem is szeretsz?Ha ezt ezelőtt 3 hónappal mondod,akkor nem éltem volna 3 hónapon át tévhitben.Tudod hogy most mennyire fáj?-Mondtam szenvedéssel teli  hanggal,ami most  sokkal gyerekesebben és  kényesebben hangzott.
-És most mi lesz?Mi lesz velünk?-Állt fel,és kezét felém nyújtotta,jelezve,hogy át akar ölelni,de én hátra léptem.
-Semmi.Már nem lesz több mi,csak te és én.És most,ha ennyi volt a magyarázatod,amit tisztelek,akkor légy szíves.-Hátat fordítva neki felmentem a lépcsőn.

Amennyire tudtam,nem mutattam ki neki a gyengeségemet a hatalmas lépcsőn felfelé tartva.De a szobámban már nem fogtam vissza magamat.Le térdeltem az ágyam elé,és fejemet a puha paplanra hajtottam.Már nem akarok ezen rágódni,csak egyszerűen holnap úgy akarok felkelni,mintha mi sem történt volna.Mintha nem ismertem volna Justint.Sosem gondoltam volna hogy ezt mondom,de ez az igazság.


*Pár nap múlva,Justin szemszöge*

Ami az utolsó pár napban történt,még mindig fel foghatatlan számomra.Az a nap,amikor a kórházból hívnak,azzal a címszóval hogy az egykori barátnőm élet és halál között van,elfogadhatatlan.Még most sem bírom felfogni.Egyenlőre amit róla tudok,hogy küzdenek az életéért,de ehhez neki is küzdenie kell.

"A telefonom eszeveszettül csörgött.Miután rájöttem,hogy ha eddig 2 perc után nem rakták le,akkor soha nem fogják,feltápászkodtam az ágyamból,és a konyhában heverő telefonomért mentem.
-Haló?-Szóltam bele álmos hanggal.Amióta Sophie elküldött,azóta egész nap csak alszok.
-Justin Bieber?-Szólt a vonal másik végéről egy monoton férfi hang.
-Igen.
-Itt a Victoria Hospital.A barátnőjét súlyos sérülések közepette beszállítottuk,azóta az életéért küzd.
-Tessék?Sophiet?
-A hölgy teljes neve Kira Sophia Armandina Lavigne.

Ennyi kellett nekem hogy teljesen kikészüljek.Telefonom kiesett a kezemből,és végül a padlón landolt törött képernyővel,de ez volt most a legkevesebb gondom.Attól,hogy most rögtön repülőre szállok,nem leszek rögtön ott.

Pár cuccomat összepakolva 5 perc alatt indultam a repülőtérre...."

Talán,ha nem én találom meg,hanem valaki más,nem szenvedne miattam.Biztos vagyok benne hogy az  én hibám.Miért omlott volna össze a szervezete,ha nem éppen az előző nap történtek miatt?Bárcsak én lennék ott.Bárcsak én szenvednék.Bárcsak én meghaltam volna.Bárcsak nem élnék...


-Felébredt!-Jött ki az orvos Sophie szobájából.
-Felébredt?!-Kérdezett vissza mindenki,aki csak Miatta volt itt.
-Igen,de még nem fogadhat látogatókat.
-Akkor,már nincs...?-Kérdezte könnyes szemekkel Mrs.Lavigne.
-Nem,nincs életveszélyben.Nagyon erős lány,hamar fel fog épülni,de...-Itt a doktor úr elhallgatott.Mindenki fejében lejátszód.
-De?De mi?!-Kérdeztem vissza ingerülten.
-De nem emlékszik semmire,és soha nem is fog.
Az egész folyosóra csend ült ki,egyedül csak Mrs.Lavigne szipogása hallatszott.Nem fog emlékezni semmire sem.A gyermekkorára,a rossz és jó emlékekre,amikbe én is beletartozom,de inkább a rossz emlékek közé.Ez is mind miattam van.Miattam esik ki neki minden emléke,amit egész életében átélt.Bűntudatom van,ami akkora mint az egész univerzum talán.Szerintem ezt nem lehet szavakba önteni,amit most érzek.
Másnap a főorvos bejelenti,hogy már teljesen magánál van,lehet látogatóknak bemenni.
-Mr.Lavigne,én...
-Igen,fiam?-Ez alatt a 4 nap alatt már fiuknak szólítottak,ami nagyon jól esett,de nem tudtam magam beleélni a helyzetbe.
-Én,most elmegyek.-Mondtam,és köszönés nélkül távozni akartam.Nem merek a szemükbe  nézni.
-Nem is szeretnéd őt látni?
-De,viszont nekem az ő életében nincs helyem.

Szomorúan távoztam.Azt hiszem,hogy a mi történetünknek itt lett vége,vagy már ezelőtt 1 héttel,amikor mindent elbasztam.

Második díjam

A második díjamat is megkaptam,hála Horkoló Virslinek (http://foreverjustinanddiana.blogspot.hu/)
Nagyon örültem neki,mint ahogyan a pár napja kapott első díjamnak is! :)

A kérdések:

1. Mi a kedvenc ételed?
2. Mi a kedvenc italod?
3. Kedvenc blogod?
4. Kedvenc állat?
5. Állatod neve? (ha van)
6. Kedvenc színészed?
7. Mit bánsz legjobban az életedben?
8. Szerelmes vagy?
9. Kivel találkoznál legszívesebben?
10. Hova jutnál el legszívesebben?

A válaszok:

1.Spagetti
2.Általában vizet iszom
3.Sok van,de ami nagyon megfogott:http://nesirjkicsimszeretlek.blogspot.hu/
4.Kutya,abban is a kisebb fajta
5.Lili
6.Hilary Duff
7.Talán azt,hogy nem léptem amikor lehetőségem volt rá,és nem mutattam meg mit tudok,amikor kellett volna
8.Igen,de reménytelen
9.Justin Bieberrel *-*
10-Párizsba és Los Angelesbe

Az általam feltett  kérdések:

1.Van kedvenc blogod?
2.Van háziállatod?
3.Mióta blogolsz?
4.Szerelmes vagy?
5.Melyik a kedvenc dalod?
6.Milyen nyelven tudsz?
7.Van kedvenc filmed?Ha igen mi a címe?
8.Szoknya vagy nadrág?
9.Mi a kedvenc ruhamárkád?
10.Ki a példaképed?

És aki(k)nek ezt küldöm:

http://nesirjkicsimszeretlek.blogspot.hu/

19.Szeretlek

Sziasztok!Az előző részhez kaptam kettő kommentet,aminek iszonyatosan örültem.Sa Látától kaptam még egy díjat is,amit külön megköszönök!Ez az utolsó előtti rész,aztán Epilógus,és vége az első évadnak.A két évad között mint már említettem az előző részeimnél egy kis szünetet tartok,hogy tudjak előre írni részeket,és bizonyos napokon ki tudjam őket rakni:)Köszönöm az előző részhez érkezett kommikat!
És,tegnap nem tudtam hozni a részt,mert nem tudtam befejezni,és miért nem?Mert vagy négyszer megnéztem a Believe filmet Justintól *-* Imádtam,ne hagyjátok ki,aki még nem nézte meg felíratozva van magyarra is! :)Jó olvasást!
Xoxo:Lili

                                                                  ~  ~  ~ 

*Sophie szemszöge*


Nagyon boldog vagyok Justinnal.Szeretem,és szerintem ez nála is így van,vagyis szeret engem.Nem szokott sok ideig magamra hagyni,ha  mondjuk dolga van a munkájával kapcsolatban,de a tegnapi nap végig nem láttam,ezért ma lemondta a találkozóit,és velem tölti a napot.
-Igazán nem kellett volna ma beteget jelentened.-Néztem rá,miközben ő a kukoricát pattogatta ki.
-Érted tettem,a szerelmemért.-Hátulról átölelte a derekamat,és vállamon áthajolva adott egy puszit a szám sarkába.
-Köszönöm,és nagyon hálás vagyok azért,hogy ennyire törődsz velem,de attól félek hogy ez a karriered romlását fogja hozni.-Mondtam neki arra utalva,hogy talán nem kellett volna csúnya módon Scooternak azt hazudnia,hogy 39°-os láza van.Ő ezen csak elmosolyodott.
-Érted mindent.-Édes csókot nyomott az ajkaimra,átölelte a derekam jobb oldalát,és felmentünk a szobájába valami filmet nézni,ami persze vígjáték.

A film közepénél kint elkezdett esni az eső.A hatalmas csapadékmennyiségez még villámlás és mennydörgés is hozzájárt.Reszketve bújtam Justin pólójába.Mindig is féltem az ilyen viharoktól,ezért Justinnak nem volt ez meglepetés.
-Ssssh,nincs semmi baj.-Suttogta.Hangja lágy és édes volt.Ettől megnyugodtam.Szorosabban hozzá bújtam,és átöleltem.
-Szeretlek.-Mondtam halkan,de úgy hogy pont ő meghallja.
-Én is szeretlek.-Nézett le rám,miközben derekamat cirógatta.


Hogy most hogyan is állunk?Justin hivatalosan betöltötte a huszadik életévét,ahogyan én a tizenkilencediket.Tombol a nyár,és ezt Justin ki is használja.Ma például egy strandra hozott engem,de ott csak az ő és az én barátaim vannak.Sokkal tartozom neki.
-Miért érdemeltelek én ki téged?-Gondolkodtam hangosan,miközben Justin  hibátlan arcát kémleltem.
-Ezt én is kérdezhetném.-Mosolygott.
-De most komolyan.Mi lett volna ha akkor nem találsz rám?Vagy mondok jobbat,mi lett volna,ha nem jössz el az esküvőre?-Gondoltam bele.
-Akkor szépen megszöktettelek volna.-Kuncogott.Én csak megforgattam szemeimet.
-Meghiszem azt.
-Justin!Ide tolnád azt a formás hátsódat,és végre elénekelnéd  azt a hülye dalt?-Mondta kb 15 méterre tőlünk Scooter Barátomnak.Megforgatta a szemét,és döcögősen odament a menedzseréhez.
Én ezalatt az idő alatt,amíg Justin elénekelte a pár napja írt dalát,elmentem vízért,mondván,hogy Justin szomjas lesz.
A közeli büfébe mentem,ahol kértem Jussnak egy palack vizet,és visszaindultam.Miközben a folyosón haladtam,a raktár feliratú ajtó nyitva volt.A kis helységből hangos sóhajok szűrődtek ki.Nem akartam hallgatni a folytatást,de egy szó,pontosabban egy név megütötte a fülemet:Selena.A nyögések mellet ezt a nevet is hallottam.Halkan osontam el a raktár mellett,és siettem vissza Justinékhoz.
-Szívem,azt hittem eltűntél.-Ölelt át rögtön.
-Nem,csak hoztam neked vizet.
-Életmentőm.-Mosolygott hálásan,és meghúzta az előbb hozott vizes palackot.
-Kölyök,mehetünk.-Szólt Kenny.
Elköszöntünk mindenkitől,majd Justin kézen fogott,és elindultunk az a bizonyos folyosón,amit már nem leptek el nyögések.
Mindössze Selena jött ki a raktárszobából megigazítva extra rövid szoknyáját.Amint a haját is átfésülte,felpillantott,ezzel meglátva minket.
-Justiiiin!-Mondta kényes hangon,és az említett fiú felé futott,akinek egyre jobban szorítottam a kezét.
Biztatás képen rászorított a kezemre,és bocsánatkérően nézett rám.Elejtettem egy halvány mosolyt,majd tekintetemet az éppen Justinra ugráló Selenara emeltem.
-Már annyira hiányoztál!Képzeld,örökbe fogadtam egy új cicát,Mollynak neveztem el!-Mondta szinte Justin szájába.

Éreztétek már úgy,hogy valaki simán  a helyetekbe léphet?Hogy pár másodperc alatt leválthatnak,és az életed értelme mellett maga az ördög fog állni?Én most ezt érzem.Akármikor lecserélhet Justin.Nem,ne értsetek félre.Bízok benne,de nem bízok magamban.
Én és Selena két külön fogalom.
Ő csinos.Én egyszerű vagyok.
Ő gyönyörű,én kevésbé.
Szinte milliárdos,nekem nincs pénzem sem.
A tehetségben nem szűkölködik,de én?Semmihez sem értek,csak hárfázok,a hangomról meg ne is beszéljünk.Ő hozzám képest egy Malibu Barbie.
Ekkor a szobából kijött egy 32-34 éves körüli férfi is,aki éppen a pólóját húzta magára.Selena szempilláit rebegtetve nézett az én barátomra.
-Na hagyj a fenébe.-Mondta Justin,majd faképnél hagyta Selenat,engem pedig magával húzott.Kenny hűségesen követett minket.
-Justin,lassíts!-Próbáltam kirángatni kezemet erős szorításából.
Rosszul esett ez az egész.Justin reakcióra arra a férfire,ahogyan elrohant,és magával cibált.Ez azt jelenti,hogy még mindig szereti Selenat.De akkor én mit keresek mellette?
Engedett szorításából,majd teljesen elengedte a kezemet.
Könnyes szemekkel hagytam őt egyedül a folyosón,és léptem ki az utcára.Szívemre tettem a kezemet,ami most százszor gyorsabban dobogott a megszokottnál,mint még talán soha.A könnyeimnek utat engedtem.Nem féltem,hogy esetleg valaki meglát,és a címlapokon fogok azzal a címmel szerepelni hogy Justin  Bieber barátnője az utcán sír,mivel az eső most úgy mosta az aszfaltot,mintha dézsából öntötték volna.
Hamar szereztem magamnak egy taxit,és Justin otthonába vitettem magam.Szomorúan nyugtáztam,hogy Justin nincs itthon,vagyis nem követett,mert mi dugóba keveredtünk.
Nem tudom,hogy most jól-e cselekszem.Nem tudom,hogy mi lesz ennek a következménye,de nem szeretném tényleg terhelni őt,ha neki a szíve mást akar.Tudom,hogy még Selenat szereti,Selena akárhogyan csalná Justin,ő akkor is tiszta szívből szerette/szereti.Csak azt nem értem,hogy miért vagyok én a képben.Miért kért meg a barátnőjének?Miért?Ha csak a terhére vagyok.
Nem hibáztatom,ő jobb,ő szebb,ő kecsesebb,egyszerűen ő az ideális barátnő. Éppen ezért teszem azt,amit most:pakolok.
Fogtam a bőröndömet,és a ruháimat beledobáltam.Most nem nagyon érdekelt,hogy hogyan hajtom össze őket,csak az hogy minél hamarabb készen legyek.Az összes pakolás 15 perc alatt megtörtént.A kint rám váró taxiba beszálltam,és elhagytam a villát,Justin Bieber villáját.

-Hova lesz az út?-Kérdezte a taxisofőr,aki igen kedves,mert megvárt kint,ameddig én bent pakoltam.
-A reptérre.-Bólintott.

*Justin szemszöge*

Selena nagyon feldühített.Másik pasival fekszik össze,és még mindig rám mászik.Istenem,ments meg ettől az undorító nőszemélytől!Azért tiszteletben tarthatná,hogy barátnőm van,neki meg valószínűleg barátja.De nem,ő akkor sem hagy békén.
Sophie egyedül hagyott.Most valószínűleg otthon zokog.Nem érdekel,nagy lány,tudja hogy sosem csalnám meg,és hogy sosem cserélném le.Szükségem van egy kis magányra,amíg kiszellőztetem a fejemet,aztán hazamegyek,és bocsánatot kérek.Szeretem,még az életemnél is jobban,de félek a reakcióitól.Most egyáltalán nincs kedvem ehhez.
Hogy kicsit egyedül lehessek,elmentem egy bárba.Igen,egy szórakozóhelyre,ahol sok sztriptíztáncos van itt,sok pia,és sok magányos lélek,vagy éppen kicsit sem magányos.

Pár óra múlva,amikor haza akartam menni,rájöttem hogy az nehezebb lesz,mint gondoltam.

*Sophie szemszöge*

Párizs.A szerelem városa,ahol ennek az egész nagyvárosnak a szeme van:Az eiffel torony,ahol a szerelmesek minden este tanyáznak.Visszajöttem Párizsba.
-Ki-kisasszony!-Dadogott az egyik szolgáló hölgy,aki éppen kinyitotta a nagy ajtót.
-Clara.-Mondtam mosolyogva.
-Jöjjön be!-Nyitotta ki rögtön a hatalmas faajtót.

Első díjam

Nos sziasztok!Megkaptam életem első díját!fél órán át ugráltam az ágyamon,és szinte sírtam,mivel sosem gondoltam volna,hogy én díjat fogok valaha kapni.Teljesen felfoghatatlan számomra,köszönöm <3

Megszeretném köszönni a díjat a Hate You-Justin Bieber blog írójának/a blog linkje:http://whatthefuckjustinbieber.blogspot.sk/ / Sa Látának!Imádlak! <3

Kaptam 10 kérdést,amire válaszolnom kell:

1.Mi a kedvenc sportod?(Ha van)
2.Általában milyen márkájú ruhát hordassz?
3.Ki a kedvenc énekesed/énekesnőd?
4.Hova mennél legszívesebben nyaralni?
5.Szereted a focit?
6.Hány évesen keztél el blogolni?
7.Van háziállatod?
8.Szeretsz shoppingolni?
9.Játszol valamilyen hangszeren?
10.Mi inspirál blogíráskor?

1.Kézilabda :)
2.Adidas/Neo Adidas/Nike
3.Justin Bieber 
4.Los Angeles
5.Nem igazán
6.Írni valójában 12 évesen,és rá két és fél évre kezdtem blogolni,vagyis 15 évesen
7.Igen,több is:)
8.Imádok
9.Sajnos nem
10.A sok kitűnő blogger/bloggerina,akinek a blogját 1 óra alatt el tudom olvasni,és természetesen Justin Bieber :)

És szintén 10 kérdés,amire kötelező válaszolni/bocsi a hülye kérdésekért/ :)
1.Van háziállatod?
2.Szereted a nyarat?Ha igen,miért?
3.Ki a kedvenc előadód?
4.Van kedvenc nyári italod?
5.Ha egy napig bárkinek beleláthatnál a fejébe,ki lenne az?
6.Hova akarsz eljutni a nagyvilágban?
7.Hány évesen kezdtél blogolni?
8.Mi inspirált téged arra,hogy elkezdj blogolni?
9.Valaki a családodból tudja hogy blogot írsz?
10.Van kedvenc autómárkád?

És akiknek ezt küldöm sok szeretettel:

http://justinbieberandrosebraun.blogspot.hu/
http://dontbe-scaredtoflyalone.blogspot.hu/
http://staystrongwithjb.blogspot.hu/

18.Éppen az ellentéte

Sziasztook!Elég későn hoztam,de kifogytam  az ötletekből,és ez a rész igazolja is a hosszúsága miatt.Remélem azért elolvassátok!
Jó olvasást!
Xoxo:Lili

Hirtelen nem tudtam mit mondani.Szeretem,kétségem sincs felőle,de valami mégis visszafog.Valami,ami nem tudom hogy mi az.
Szegény Justin tekintete magabiztosról lassacskán kezdett átváltozni kétségbeesetté,mert egy szót sem szóltam.
Végül elmosolyodtam.Nem akarok ezen gondolkodni.Ezért a válaszom egyértelmű volt:
-Igen!-Vágtam rá rögtön,mosolyogva.
Megkönnyebbülten elmosolyodott,felállt,és a nyakláncot kivette a kis dobozából.Szív alakú volt,és a közepéből hiányzott egy kis rész,ami olyan volt mint egy kis Puzzle darab.
-Úgy gondoltam,hogy te jobban örülnél ennek a szívformájúnak,mint ennek.-Húzta elő,a már nyakában ékeskedő nyakláncát,ami az enyémből hiányzott.
-Ez gyönyörű Justin..
-Reméltem hogy tetszik.Megengeded?-Kérdezte udvariasan.Aprót bólintottam,ő pedig rám adta a nyakláncot,ami a kedvencemmé vált,ilyen kis idő alatt.
Felé fordultam,és gyorsan ajkaimat ajkaira tapasztottam.Nem lepődött meg,mivel ő is erre készült.Csókja most édesebb volt,mint az előző,az első csókja,ami nekem az első csókom is volt egyben.
Nyelveink vad táncba kezdtek.Erőszakosan,mégis gyengéden csókolt,ami nagyon tetszett.
Levegő hiány miatt én váltam el először.Szótlanul,mégis mosolyogva mentünk vissza kézen fogva a szállodába.

*Justin szemszöge*

El sem hiszem hogy igent mondott.Próbáltam mindvégig magabiztos maradni,de a félelem eluralkodott rajtam,mikor már fél perce térdeltem.Nem csak a barátságát,hanem őt is elveszítettem volna,azt meg nem éltem volna túl.
Nagyon boldog vagyok,olyan minta semmi sem tudná levakarni az arcomról a mosolyt.Végre egy tökéletes párt alkothatunk.Mások véleménye nem érdekel.Az igazi rajongóim ezt meg fogják érteni,ebben biztos vagyok.

*Napokkal később*

Sophie-val-mivel már nem éppen a kedvence a Kira név,és a teljes neve Kira Sophia Armandina Lavigne-visszamentünk Stratfordba a nagyszüleimhez meglátogatni őket.Még nem mutattam be őket egymásnak.Biztos vagyok benne,hogy imádni fogják egymást,akárcsak anya imádja Sophiet.

-Mosolyogj-Súgtam a barátnőmnek,amikor a rajongók mellett haladtunk el a repülőtéren.
-Éppen azt teszem.-Suttogta válasz képen.
Sokan nincsenek kibékülve a gyönyörű barátnőmmel,mert a Lavigne családhoz tartozik,de inkább örülniük kéne,ahogyan én is.Örülök,hogy őt sodorta hozzám az élet,és hogy meglátta bennem azt,aki vagyok.


-Justin,Drágám,jó téged újra látni!-Ölelt át a Nagyi,de annyira,hogy majd meg fulladtam.-Ó,és magaddal hoztad Selenat?Egy kicsit megváltozott,sőt!Nem is olyan amilyen a képeken volt!-Méregette a Nagyi Sophiet.
Barátnőm arca eltorzult.Rosszul esett neki,hogy Selenához hasonlítja őt mindenki.Szorosan átöleltem,és egy puszit nyomtam a hajába.
-Nagyi,ő nem Selena.
-Elnézést gyermekem!Nem jó a látásom a szemüveg nélkül.
-Semmi baj.Örülök hogy megismerhettem.
-Kérlek,tegeződjünk!És szólíts Dianna nagyinak!-Ölelte végül meg a nagyi Sophiet.
Nagypapával is lepacsiztunk,és bemutattam neki a kedvesemet.

Hamar szalad az idő,itt a nagyiéknál.Lassacskán csökkennek a rólunk írt cikkek,mert már csak 70%-ban írnak rólunk,ami egy kicsit nyugtatóbb,mint a 100%.
Eddig nem voltak vitáink.Sophie nem olyan fajta,hogy amikor épp egy rajongóval fotózkodok,elcibál mint Selena,éppen az ellentéte.

17.Lennél a barátnőm?

Hello!Nos,valójában nincs semmi mondani valóm a résszel kapcsolatban,hiszen a rész neve mindent elárul.Minél hamarabb próbálom hozni a következőt!:)
Jó olvasást!
Xoxo:Lili



-Honnak tudtad hogy hol vagyok?-Kérdeztem halkan.

Justin miután kiütötte azt a fiút,visszavitt a hotelba,aminek nem éppen örültem.
-Éppen téged kerestelek,erre mit látok?Egy pasas éppen cibál téged.Hát mit ne mondjak,gratulálok!Épphogy magadra hagylak,már a bajt kevered,és mellesleg a melletted lévő szobában voltak.-Mondta ingerülten.Nyakán erei kidülledtek,akár csak amikor hazafelé hozott,helyesbítve a szállodába.


Szemeim könnybe lábadtak,és a nekem szánt szobába menekültem be.Nem az fáj,hogy így beszél,hanem az hogy igaza van.Igaza van,teljes mértékben.Nagyon fáj,hogy sokszor olyant teszek,amiről azt hiszem hogy jó,aztán pedig kiderül hogy a lehető legrosszabb,amit talán tehettem volna.
-Nem úgy értettem!-Dörömbölt Justin az ajtón.
-Tudom hogy hogyan értetted.Nekem nem az fáj,amit mondtál,hanem az,hogy igaz is.-Nyitottam ki az ajtót,és mondtam ezt a szemébe.
Most gyönyörű szemeit nem tisztán láttam,mert szememet könnyfátyol fedte.Szemeimet lehunytam,és átöleltem.
-Sajnálom.Sajnálok mindent,és köszönöm mindazt amit értem teszel!-Ölelésemet viszonozta.Miután abbahagytam a szipogást,elszakított magától,de csak annyira,hogy a szemembe tudjon nézni.
-Ma estére szerveztem neked valamit.-Mosolygott.-El kell mennem egy kis időre,de nemsokára visszajövök érted.-Mondta,majd a szám sarkába nyomott egy kis puszit.
-Rendben...

*Kis idő múlva*

Fogalmam sincs,hogy Justin megint hova akar vinni,de semmi kedvem semmihez.Nem mertem neki nemet mondani,mert lehet hogy rosszul érintette volna.
Hosszas tanakodás nélkül választottam ki a ma estére szóló ruhakölteményemet:

Egy térdig érő lila ruha,és hozzá illő kiegészítők.Sminkként mindössze szempillaspirált használtam,és egy kis szájfényt.Alig volt este hét óra,máris hallottam ahogyan nyitódik az ajtó,ami bevezet a lakosztályba.Éppen kimentem volna hozzá a szobámból,amikor az ajtó nem úgy csukódott be,ahogyan Justin be szokta azt csukni.Ezt most jól bevágták.Ijedten néztem meg,mégis ki lehet ennyire dühös,és hogyan jött be,már ha nem Justin az,de remélem nem.

Amint kiléptem a szobámból,Selenat  pillantottam meg.Arcomra mosoly ült ki,de ez  rögtön le is fagyott onnan arckifejezése láttán.

-Selena,esetleg valami baj van?-Mentem hozzá közelebb.

-Még kérdezed?Te kis cafka,hogy képzeled?!-Kezdett kiabálni.

-Mégis miről beszélsz?-Hátráltam gyors cselekvése után.

-Szerinted?Elvetted a pasimat!-Kapott hajam után,de gyorsan elugrottam onnan.

-Te hogy képzeled,hogy szinte betörsz ide,másnak a lakosztályába?

-Te csak ne oktass ki engem!-Mivel én az ülőgarnitúrák mögött voltam,átpróbált rajtuk ugrani,kisebb nagyobb sikerrel.

-Itt meg mi a...-Jött be Justin,és láthatóan meglepte a látvány.

A nappaliban találta szétdobálva a díszpárnákat,és 2 éppen civakodó  lányt.Selena láttán arca mérgesre váltott a meglepődöttből.

-Te meg mi a faszomat keresel itt?-Intézte szavait Selenahoz.

-Édesem,máris visszaértél.

-Kira,menny be a szobádba!-Utasított monoton hangon Justin,mint egy mérges apa.

Kikerülve őket siettem be az említett helyre.

Justinék nagyon veszekedtek.Szerintem még a mellettünk lévő szobákban is hallották.Nem tudom mi történt,mert elhalkultak a végén,majd Selena távozott,igen ingerülten.

-Na,készen állsz?-Jött be Justina szobába izgatottan,mosolyogva.Nem értettem hirtelen hangulat változásait a mai napon,ahogyan ezt sem.Előbb még Selenának a fejét majd leordította,most meg mosolyog.Nem tudom,de megkönnyebbültem,hogy nem feszült,és mérges.Ez bennem is feloldotta egy kicsit a hangulatot,bár még mindig nem tudom,hogy Selena miért támadott rám.Rosszul esett,aminek nevezett,de tudom,hogy ő  nem ilyen.

*1 óra múlva*

El sem hiszem,hogy Justin ilyen helyre hozott el.

A La Seine folyó folyik közvetlen alattunk.A nap bevilágítja az eget,mi pedig jókedvűen beszélgetünk mindenről.A Nap már szinte  majdnem lement,amikor Justin idegessé kezdett válni.

-Valami baj van?-Néztem őt féltő tekintettel.

-Semmi..Viszont kérdezni szeretnék valamit..Arra gondoltam hogy,esetleg..-Egy kicsit bátrabban felállt a székéről,és letérdelt elém.Meglepett a tette,és nem tudtam miért teszi.

-...Lennél a barátnőm?-Húzott elő egy kis dobozkát,amiben egy nyaklánc lapult,igen érdekes formával.

16.Tom

Sziasztok!A mai nap már a második részt hoztam:)Egy kicsit kifogytam az ötletekből jelenleg,de ez nem akadályoz meg engem abban,hogy  holnap is hozzak 1 részt:)
Nagyon köszönöm a 15.részhez írt kommentet!
Ez a rész is rövid,amit sajnálok.Viszont a következővel próbálok igyekezni.
Jó olvasást!Xoxo:Lili

                                                                     ~  ~  ~  






Szorosan szorítom a párnámat,mintha ezzel nem meg történté tudnám tenni az eseményeket.És most megint hol tartok?Justin Bieber,az énekes nyakán élek,mint ezelőtt.A saját lábamra akarok állni.Nem akarok függni másokon,nem akarok másokat terhelni.

*Justin szemszöge*

Tudom,hogy most Kira haragszik rám.Nem hiába.Az biztos,hogy a mai napi terv nem fog sikerülni.Sajnálom,hogy úgy viselkedtem az Édesanyjával,de azért nála is legyenek határok.
Miután meguntam a siránkozásomat,és beletörődtem abba,hogy javíthatatlan vagyok,Kira ajtaján kopogtattam,remélve hogy elhangzik egy "gyere" válasz,vagy esetleg egy "nyitva".
-Kira,én vagyok az,Justin.Létszíves engedj be,beszéljük meg!-Semmi válasz.Tovább kopogtattam,és miután semmi válasz nem jött,benyitottam.
Ami ott fogadott,meglepett.Sehol senki.Az éjjeliszekrényen egy lap volt.

                                                                   "Kedves Justin!

Azt hiszem,hogy elváltak az útjaink.Köszönöm az eddigieket,amit tettél értem.Sokat jelentett/jelent ez nekem.Köszönöm az eddigi csodás emlékeket,amiket megélhettem veled.

Ne aggódj miattam.Tudd,hogy örökre emlékezni fogok rád,rád,aki megmentette az életemet,talán kétszer is.Köszönöm neked mindent!

Ölel:Kira"

A levelet olvasva a szemem szúrni kezdett a könnyek miatt.Mégis miért ment el?És mi lesz,ha valami baja esik?Vagy ha esetleg behúzzák egy sikátorba?Nem hagyhatom,hogy valami baja legyen.

Mint még talán soha,úgy száguldottam a kocsimmal Párizs utcáin.Fejemet jobbra-balra kapkodtam,hátha meglátom valahol,de reménytelen volt.

*Kira szemszöge*

Eljöttem Justintól.Igen,eljöttem.Nem bírtam ott maradni.Fogtam pár ruhát,és bár búslakodva,de elhagytam a hotelt,észrevétlenül.Első utam rögtön az Eiffel-toronyhoz vezetett.Egy kicsit messze a csodálatos építménytől leültem egy padra,és tovább gyönyörködtem Párizs gyöngyszemében.

-Foglalt ez a hely?-Szólalt meg egy mély hang.Tekintetemet rögtön a hang tulajdonosára emeltem.

 -Nem,dehogy.-Viszonoztam mosolyát a fiúnak.Igen kényelmetlenül éreztem magam,már épp azon voltam,hogy felállok,és elmegyek innen a lehető leghamarabb,mert az ismeretlen fiú-számomra-végig engem mért fel.
-Esetleg ismerlek?Nagyon ismerősnek tűnsz.-Vakarta a tarkóját.
-Nem hinném.-Mondtam igen "bő szavúan".
-Ez esetben Tom Montgomery vagyok.Örülök.
-Kira Lavigne,szintén.-Mondtam egyhangúan.
-Lavigne?Akkor azért voltál olyan ismerős,hát persze!Napok óta te lettél az internet és az újságok sztárja.
-Oh,ezt nem tudtam.Azt hiszem hogy nekem mennem kell.-Álltam rögtön fel,és köszönés nélkül távozni akartam,ha nem kapta volna el a karomat,és rántott volna vissza.
-Ugyan,ne siess ennyire.
-Bocsáss meg,de halaszthatatlan dolgot kell elintéznem.
-Az még tud várni,mennyünk inkább fel hozzám.-Kezdte a hajamat birizgálni.
-Hagyj békén!-Próbáltam ellökni,de lehetetlen volt,olyan erősen szorított.
-Csak szeretnéd!
-Segítség!-Kezdtem kiabálni.

Hirtelen egy ököl fúródott Tom arcába,ezzel megmentve engem.A fiú a földön végezte,ahogyan én is,mert magával rántott.Rá sem nézve pattantam rögtön fel,és megmentőm arcára néztem hálásan.Ám ez a mosoly,amit arcomra festettem hamar lemosódott,amikor tudatosult bennem,hogy ki mentett már meg megint.
-Justin...-Mondtam nevét halkan.

                                                          

15.A szülők

Sziasztok!Ez egy kicsit unalmasabb rész lett,mint amilyennek kellett volna lennie.A következőben több érzelem lesz<3
Köszönöm az előző részhez érkezett 2 kommit!Mivel ilyen szorgalmasan kommiztok,minden nap próbálok részt hozni.Vagyis még ma kéne egyet hoznom.Nem tudom,hogy sikerülni fog-e,de ha nem,akkor holnap reggel hozom a következőt,biztosra<3
Ja,igen.Mielőtt még belefognánk a 2.évadba 1 hét szünetet szeretnék tartani.Addigra persze írok nektek részeket,de csak piszkozatban:)
Jó olvasást!
                                                                    
                                                         ~  ~  ~

-És most mi lesz?-Kérdeztem kétségbeesetten Justintól,aki éppen szorosan ölelt magához.
-Elbúcsúzol a szüleidtől,és velem tartasz a turnén.-Puszilt bele a hajamba.-Viszont holnap reggel rögtön elmegyünk vásárolni neked.Aztán elviszlek a szüleidhez,és estére nem mondom meg a programot.-Mosolygott sejtelmesen.
-Milyen program?-Húztam össze szemöldökömet.
-Meglepetés.Mindjárt jövök,elintézek valamit.-Adott egy utolsó puszit a szám sarkába,és az ajtó felé tartott.
-Öhm,Justin!-Szóltam utána félénken.
-Igen?
-Miben aludjak?-Kérdeztem zavartan,ugyan is nem mindenki kérdez ilyent másoktól,de az én szituációm jelenleg ilyen.
-A  fürdőbe készítettem neked ruhákat.-Mosolygott,majd elhagyta a lakosztályt.
Jobban körülnézve ebben a helységben amelyben jelenleg tartózkodom,igen....Nos,minden bútor és kiegészítő igen drágának tűnik.

Miután kétszer körbefordultam a nappalinak nevezett részben,és kigyönyörködtem magam,a fürdőszobába mentem.Ott is minden gyönyörű volt.

A ruháim a hatalmas kád szélén voltak.Egy fekete térdig érő melegítőnadrág volt,és Justin egyik pólója.
Mosolyogva vizslattam a rám igen nagy fehér pólót.Miután arcomra fagyott a mosoly,kiszedtem a már nedves hajamból azt a sok hajrögzítőt.Lehámoztam magamról a csurom vizes esküvői ruhámat,ami  mostanra már nem is pompázott annyira,mint egykoron.

Beálltam a zuhanyzókabinba,és magamra engedtem a frissítő vizet.Jól esett,ahogyan a langyos vízcseppek átjárják a bőröm minden részét,és lemosva rólam azt a sok rossz emléket,ami a mai nap történt velem.

A  zuhanyzókabinban egy kis polcon volt 1-1 tusfürdő,és 1-1 hajsampon.1 férfi ,és egy női tusfürdő,ugyanez a hajsamponoknál.Elvettem a női tusfürdőt,és eloszlattam a bőröm minden részén a tenger illatú tusfürdőt,aminek a flakonjára aranyozott betűkkel  volt ráírva a hotel neve.


A zuhanyzást követve megszárítkoztam,felvettem a Justintól kapott ruhákat,és a nappaliba mentem.Justint kerestem szemeimmel.Hamar megláttam.A tv-t nézte,de amikor meghallotta a fürdőszoba ajtó csapódását,amit igyekeztem halkan becsukni több kevesebb sikerrel,felém nézett és elmosolyodott. 
-Köszönöm a ruhákat.-Néztem szemébe,amikor  lehuppantam mellé.
-Ugyan.Egyébként gyönyörű vagy.-Ezen a mondatán elpirultam.Vörösödő arcomat hajammal próbáltam takarni.-Szeretem amikor elpirulsz.-Gyengéden megfogta az államat,és maga felé fordította,és fejünk egy vonalba került.
Szemei,amik most is csillogtak,elkápráztattak.

*Másnap*

Végre kipihenten tudtam aludni,gondok és bajok nélkül.Nagyot nyújtózkodva keltem ki az ágyból,és a fürdőbe siettem.Megmostam az  arcomat,a hajamat alaposan kifésültem,és a tegnap szintén a hajamból kivett hajcsatokkal gyönyörű hajat csináltam.

Mivel nincsenek itt ruháim,ezért maradtam a melegítő nadrágban és Justin fehér pólójában.Mivel szerintem még Justin alszik,ezért semmi dolgom,így visszamentem a vendégszobába,ahol éjjel aludtam.

Mosolyogva dőltem vissza az ágyamra,ahonnan nemrég kikeltem.

Az életem sokkal tisztábbnak,fehérebbnek tűnik így,hogy senki sem kényszerít semmire.Végre elszabadultam onnan.Na jó,a tegnapi gondolataim,amikor elmentem az esküvőmről igen különösek voltak.Végre szabad vagyok...Nem mondhatnám.2 fajta szabadság létezik:

1.Olyanokkal él együtt,akik szeretik,és ő is viszont szereti őket,ez olyan családias szabadság.

2.És ami nekem a leginkább nem tetszik,az a "dzsungel életmód".Elmegyek egy erdőbe,2 nadrággal,és 2 pólóval,1 késsel.Ez egy igazi kihívás.

Az első szempont jobban tetszik.

Az én kis elmélkedésemen elmosolyodtam.Családi és dzsungel életmód....Ilyent is csak én tudok kitalálni egyedül a Föld nevű bolygón,talán még  a Naprendszerben is.
-Kopp-Kopp-Kukucskált be az ajtón koppot mondva Justin.
-Jó reggelt!-Mosolyogtam.
-Jó reggelt!Hoztam neked pár ruhát.Ezek Selenáé voltak,vedd fel ami tetszik,aztán megyünk reggelizni és vásárolni.-Kacsintott,majd ki is ment,olyan sebességgel,amilyennel kiment.Eleged téve kérésének Selena ruháiban kezdtem válogatni.Nem az én stílusaim voltak,egyáltalán.Ami a legvisszahúzódóbb darabok voltak egy csőfarmer és egy hosszított fehér póló.Ezeket vettem fel,és egy fekete balerina cipőt.
-Kész vagyok.-Mentem ki a szobából.

*Órákkal később*

Vége a hosszú vásárlásnak.Most jön a nap rettegett része:A szülők.
Az ujjaimat tördelve,tűkön ülve várom hogy megérkezzünk a kastélyhoz.
Miután megérkeztünk,kiszálltunk Justin méregdrága Lamborghini autójából,és a hatalmas kapuhoz mentünk.Az őrök után bemehettünk magába a kastélyba.Ahogy beléptünk a hatalmas bejárati ajtón,megpillantottam azokat az ismert bútorokat,szőnyegeket,és arcokat.
-Kislányom....-Gyűlt könnybe Anyámnak a szeme.Rögtön odasietett,és átölelt.Viszonoztam gesztusát.
-Merre voltál?Jól vagy?Mik ezek a göncök rajtad?-Nézett végig rajtam.
-Zsaklin,létszíves.-Intette le Apám Anyámat.
-Justinnal voltam,semmi bajom nem lett,mint látod.Ezeket a csodaszép ruhákat tőle  kaptam.-Mosolyogtam az említett személyre.
-Vártunk haza Csillagom,megértem hogy elmentél az esküvőről.Nem haragszunk rád,ha esetleg erre gondoltál.
-Köszönöm,Apám!-Őt  is átöleltem,mint előbb Anyámat.
Apám sokkal engedékenyebb,sokkal jószívűbb mint Anya.
-Mindjárt jövök,visszahívom a keresőcsapatokat.-Mosolygott,majd elment az irodája felé.
-Hogy képzeled ezt,Kis Hölgy?Éjjel Nappal keresünk téged,mert te elfutsz a saját esküvőd elől!Nem volt szép dolog,aztán meg egy férfi lakására mentél.Gratulálok neked....-Osztott le anyám.
-Nem beszélhet így vele!-Szólt közbe mérgesen Justin.Hátrálni kezdtem.
-Neki is vannak érzései.És ha nem akarta azt az esküvőt?Akkor nem,nem történt semmi.Nem hiszem,hogy azért,amit maga rá erőltetett,azért legyen szidva.
-Úgy beszélsz mintha valami közöd lenne az ÉN lányomhoz!
-Igen is közöm van hozzá.Ha hiszi ha nem,a barátnőm!-Közelebb lépett hozzám,és felemelte összekulcsolt kezünket.Anya dühös arca ellágyult.Mikor már azt hittük,hogy a szíve is,akkor jött csak a java.
-Ezt nem hiszem el!Erre neveltelek?Erre tanítottalak?-Kiabált velem.
-Kira,menny ki,létszíves.-Mondta Justin.
-De...-Ellenkeztem.
-Szeretnék négyszemközt  beszélni az édesanyáddal.-Mosolygott Justin nyugtatóan.Kérésének eleget téve kiléptem a kastélyból.Az irányt a kertbe vettem,ami közel volt a bejárati ajtóhoz,hogy hamar meglássanak.

Justin 10 perc múlva kb kijött,dühösen.Csak úgy forrt.Az autója felé ment,én pedig nem tudtam,hogy mennyek vele,vagy sem.Minden esetre követtem őt.Hamar meggyőződtem róla,hogy engem is magával akart vinni,mert kinyitotta nekem az anyósülés felüli ajtót.Csendben tettük meg a hotelbe vezető utat.

Justin elment,engem meg egyedül hagyott a lakosztályban.Ennek egyrészt örülök,mert senki sem halhat meg.Sírok.A könnyeim patakokban folytak le az arcomon.Szégyellem magam a szüleim miatt.Hogy tehették ezt?Jobban mondva anyám.
Miután visszajöttünk Anyám utánunk sietett,és engem követelt.Justin pedig még mindig forrva a dühtől jól megmondta a magáét anyámnak.
Ez a másik fele.Megértem.hogy dühös volt,de akkor is.Egy kicsit haragszom rá...

14.Kiss in the Rain

14.rész*-*
Az előzőhöz jött 1 kommi,aminek nagyon örültem,főleg a tartalmának:))Lesz 2.évad*-*Már én is várom,mert annyi ötletem van.Nem húzom az időt,csak ennyi még:Ez a blog,ha minden jól megy 20 részes lesz+epilógus.Aztán 2.évaad*-*a második évad itt fog fojtatódni:)
Köszönöm hogy itt vagytok velem!Jó olvasást,remélem tetszeni fog!*-* <3
Kiss:Lili

                                                            ~  ~  ~


-Nem megy...
A gyönyörű,gyöngyökkel díszített csokrom kiesett a kezemből.Szememet szúrni kezdték a könnyeim,amik hamar kibuggyantak a szememből,és folyókat megszégyenítő sebességgel folytak le az arcomon.
Hátrálni kezdtem,miközben végig néztem a sok emberen,akik mind engem bámultak.Már nem bírtam tovább,futni kezdtem.Fogalmam sincs,hogy merre,de csak futottam és futottam.Nem érdekelt a méregdrága ruhám,a cipőm,a hajam,a sminkem,ami már lefolyt a könnyeim miatt az arcomon.

Senki sem jött utánam,senki.A szüleimet csak az érdekli,hogy minden tökéletesen sikeredjen az esküvőm,legalább is anyámat  ez jobban érdekelte,mint apámat.Hát,a tervük befuccsolt,nem sikerült.Nekem is vannak jogaim,és van egy életem.Ezt az egy életemet úgy akarom élni,ahogyan én akarom.
Álmodozva a szebb,és jobb jövőről,szabadon.Nem pedig elvárásoknak élni,és azt csinálni,amit nekem mondanak.Nem.
Úgy érzem,hogy most van annyi erőm,hogy ezt kikiáltsam a világnak,a szüleimnek.Végre az leszek,aki akarok.Azt csinálok,amit akarok.Azokkal lehetek,akikkel akarok.Élhetem az életemet.Nem érdekel hogy most ki mit gondolhat rólam,milyen őrült vagyok,vagy mennyire hálátlan.Nem érdekel.A magam ura  vagyok mától kezdve.Nem számítanak a rangok,a családfák.

Már nem sírtam,és nem is futottam.Arcomra hatalmas mosoly kerekedett,amit semmiképpen senki sem tudott volna eltüntetni onnan.Lassan sétáltam.Egy tisztáson voltam,ahol madarak hangja hallatszott.Jobban  végig nézve a helyen,nem is olyan rossz ötlet volt ide jönni.Valójában azt sem tudom hogy hol vagyok,de érzem,hogy itt senki sem talál rám.
-Kira....-Mondta valaki fáradt hangon.A hang mögöttem hallatszott.Lassan,és óvatosan megfordultam.
-Justin??-Nagyon meglepődtem.-Te mit keresel itt?
-Mit csinálsz?Ott hagytad a saját esküvődet.
-Tudok róla.-Fontam össze karjaimat a mellem alatt.
-Azonnal vissza kell menned.
-Miért tenném?Senki sem akarja ezt az esküvőt,legalább is én és Alexander sem.-Elmosolyodott,és lassú léptekkel közeledett felém.
Az eső lassacskán cseperegni kezdett,és hirtelen úgy ömlött,mintha dézsából öntötték volna.
Justin elkapta a derekamat,és megpörgetett,miközben én erősen fogtam a nyakát.

Vissza engedett a földre,és mélyen a szemembe nézett.Szemei az én szemeim és az ajkam között cikázott.Tudtam,hogy most mi jár a fejében.Hátrálni kezdtem,mert féltem.Féltem,hogy talán ez neki csak egy játék lenne.Nem a szavak embere az ilyesfajta dolgokban,és igen félénk is,ezért nem tett semmit.Én tőle egy méterre megálltam,és onnan  bámultam.Szomorúan pislogott a földre.

Az igazság az,hogy én is szeretem.Igenis szeretem,csak ezt eddig én sem vallottam be magamnak.Féltem,de most már nem.

Gyorsan közeledtem felé,átöleltem és mosolyogva ajkaira tapadtam.

Mosolyogva visszacsókolt.Egy percet sem hezitáltam a csókkal kapcsolatban.
Hogy milyen is volt?Fogalmam sincs.A világ megszűnt körülöttem,az idő lelassult,és a  gyomromban mintha 1000-1000 pillangó csapkodott volna.A fejemben minden lejátszódott,amikor együtt voltunk.Például amikor magamhoz tértem,rögtön miután partra vetett a tenger.Amikor táncolni tanított,vagy amikor épp a medencében bohóckodtunk.
Miután elváltunk,hatalmas bűntudat kerített hatalmába.Mintha valaki megsuttogta volna,olyan hamar ötlött az eszembe egy név:Selena.
Selenáék még együtt vannak,én meg...Nem,az lehetetlen.Nem csak én hibáztam akkor,hanem Justin is.
-Én,nagyon sajnálom.-Mondtam ki lehajtott fejjel ezt a pár szót a zuhogó esőben.
-Mégis mit?
-Te és Selena...
-Már nem vagyunk együtt.
-Tessék?De,de miért?
-Megcsalt,és dobtam.De ez már régen volt,mint ahogyan az is régen volt,amikor rájöttem,hogy te kellesz nekem.-Ezen elmosolyodtam,és egy hatalmas kő esett le a szívemről.Ekkor egy hatalmasat villámlott,aminek a fénye bevilágította gyönyörű,hibátlan arcát,és telt ajkait.
-Azt hiszem,hogy mennünk kéne.
-Jó ötlet.-Kézen fogott,és vezetett.Kivezetett az erdőből,a tisztásról,és elvitt egy luxushotelba,ahol ő szállt meg.

13.Stay in my backpack forever

*3 nappal az esküvő előtt*

Az egész kastély nyüzsög már tegnap óta.A szolgálólányok díszítik a termeket,a szakács nem tudja eldönteni hogy milyen tortával mutatkozzon,mondván hogy "ez egy különleges alkalom,kitűnőnek kell lennie".Csak reménykedni tudok,hogy hamar elszalad ez a 3 nap,és vége lesz mindennek.

De abba még mindig nem tudok beletörődni,hogy össze kell házasodnom Alexanderrel.Ezen gondolkozom már napok óta,de mindig csak egyre jutok:ezt neki is tudni kell.Több ok is van hogy miért kellene tudnia arról,hogy mit érzek ezzel kapcsolatban.
1.Nem szeretném,ha úgy élnénk le az életünket,hogy egyáltalán nincs semmi szikra köztünk.
2.Nem szeretném,hogy évekkel később rájönne,hogy nem működik ez a kapcsolat.
3.Nem szeretném összetörni a szívét.
Nem szeretném...Semmit sem szeretnék.Érzem,ha most nem mondom meg neki,még az esküvő előtt,akkor később fogunk csalódni.Nem csak ő,hanem én is.Ő bennem fog csalódni,és én is magamban.
Nem  tudnám elviselni azt,hogy egy embernek velem kelljen élnie,amikor nem akar.Mert amint kimondjuk az igent,nincs visszaút.A családunkban-egyikőnkében sem-szokás válni,soha.

De mit mondjak neki?Kerek-perec kimondani ezt szörnyű lenne,valamivel be kell vezetnem ezt a témát.Ezen nem gondolkodom tovább,ami történni fog,történni fog.
-Köszönöm az ebédet,Isteni volt.-Néztem a szüleimre és a szakácsra,aki kíváncsian várta a véleményünket,mint mindig.
-Köszönöm Miss Lavigne!-Az elnevezésemen elmosolyodtam.Ő az aki egyedül még Miss Lavigne-nak szólít,nem úgy mint a többiek,Mrs Fuentes.A többiek már a jövőben élnek..
Miután mindenki megebédelt,Alexander szülei elmentek megnézni Párizst,Apu intézi a Loire-völgy "fejlesztését",Anyu meg mint mindig,az esküvő előkészületein fáradozik.
-Alexander,azt hiszem beszélnünk kellene az esküvőről.
-Ahogy óhajtod.-Hajolt meg.
-Azt hiszem,hogy ez az esküvő nem jó ötlet.-Mondtam ki kertelés nélkül.Hiszen minek kerüljem a témát?
-Egyet értek.
-Tessék?
-Szerintem sem jó ötlet,hogy két idegent egybe kényszerítenek a szülők.Ugye te is erre gondolsz?
-Igen.Már rég el akartam mondani,de féltem a válaszodtól.-Elmosolyodott,és átölelt.Az átölelését nem  nagyon értettem,de amint követtem tekintetét,rájöttem hogy a szülei közelednek.

*2 nappal az esküvő előtt*

Párizs utcáin bolyongunk Alexanderrel,kettesben.Ez egy kivételes alkalom,hogy egyedül vagyunk szolgák,cselédek,szülők nélkül.
Épp azt tárgyaljuk,hogy miért jobb Párizs,mint mondjuk New York.Nos,elég fura vélemények születtek mindkettőnktől.
Hirtelen hatalmas sereg kezdett felénk futni,jobban mondva a kb 30 méterre mögöttünk lévő színpadhoz.Biztosan valaki fellép-gondoltam magamban,de nem hittem volna,hogy az a valaki Justin Bieber lesz az.Az a Justin,akit én ismerek.
Egy új számot énekelt,aminek a szövegét nem értettem. 

You said, "I come in peace," so I took you home
I gave you food and I gave you clothes
I taught you how to move your feet when the rhythm's on
Still you wanna leave cause you feel alone

You don't know what they're like if they know that you're alive
They're gonna try to take away the secrets of your planet's life
I know you must be upset, you lost your family in a wreck
But you gotta listen (listen, listen)

Don't try to find your spaceship
They might be out there waiting
Stay in my backpack forever
Stay in my backpack forever
You know I gotta find my spaceship
My planet's outside there waiting
I can't stay in your backpack forever
Stay in your backpack, backpack, backpack

Before you came around I was in a rut
Didn't have a friend, didn't know what it was
You taught me how to dream and how to love
You're my best friend, please listen to me

You don't know what they're like if they know that you're alive
They're gonna try to take away the secrets of your planet's life
I know you must be upset, you lost your family in a wreck
But you gotta listen (listen, listen)

Don't try to find your spaceship
They might be out there waiting
Stay in my backpack forever
Stay in my backpack forever
You know I gotta find my spaceship
My planet's outside there waiting
I can't stay in your backpack forever
Stay in your backpack, backpack, backpack

[Lil Wayne:]
Uh, greetings, I fell from the sky
I'm from a different world, I use Lil Wayne as a disguise
And my flying saucer crashed, I'm the only one that survived
I've only taken over this planet since I've arrived
I'm in the backpack, I'm ducking Men In Black
Yeah, I'm an alien, my swag is outta this world
Different galaxy, they try to capture me
When I die they gon' name this planet after me
Wayne's world (Wayne's world, Wayne's world)

[Justin Bieber:]
Don't try to find your spaceship
They might be out there waiting
Stay in my backpack forever
Stay in my backpack forever
You know I gotta find my spaceship
My planet's outside there waiting
I can't stay in your backpack forever
Stay in your backpack, backpack, backpack

In our planet we don't kill one another
We don't take love for granted, it's a gift from the mother land,
In your planet you are filled with greed and false belief
We came here to bring you peace

(magyar fordítás forrása:https://www.youtube.com/watch?v=bF394F74EhE)

Azt mondtad "békével jöttem" ezért hazavittelek

Adtam neked ételt és ruhákat

Megtanítottam,hogyan mozgasd a lábaid amikor szól a zene

De te még mindig menni akarsz,mert egyedül érzed magad

Nem tudod,hogy fognak viselkedni ,ha megtudják hogy életben vagy

Meg fogják próbálni elvenni a bolygód életének titkait

Tudom,hogy mérges vagy,amiért elvesztetted a családod a becsapódásnál 

De figyelj ide

Ne próbáld meg megtalálni az űrhajód

Lehet hogy odakint vár

Maradj a Hátizsákomban örökre

Maradj a Hátizsákomban örökre

Tudod,hogy meg kell találnom az űrhajóm

A bolygóm odakint vár

Nem maradhatok örökké a hátizsákodban

Nem maradhatok

Mielőtt jöttél,egy gödörben voltam

Nem volt barátom,nem tudtam mi az

Megtanítottad nekem hogyan kell álmodni és szeretni

A legjobb barátom vagy,kérlek figyelj rám

Nem tudod,hogy hogy fognak viselkedni,ha megtudják hogy életben vagy
Meg fogják próbálni elvenni a bolygód életének titkait
Tudom,hogy mérges vagy,amiért elvesztetted a családod a becsapódásnál
De figyelj ide
Ne próbáld meg megtalálni az űrhajód
Lehet,hogy odakint vár
Maradj a hátizsákomban örökké
Maradj a hátizsákomban örökké
Tudod,hogy meg kell találnom az űrhajóm
A bolygóm odakint vár
Nem maradhatok örökké a hátizsákodban
Nem maradhatok

Üdvözlet,az égből estem le
Egy másik világból származom,Lil Wayne-t álcaként használom
És a repülő csészealjam lezuhant én vagyok az egyedüli túlélő
Egyedül én uralom ezt a bolygót,amióta megérkeztem
Egy hátizsákban vagyok,éppen rejtőzködöm a feketébe öltözött férfiak elől
Igen,én egy idegen vagyok,a Swagem túlvilági
Más Galaxis,megpróbálnak elkapni engem
Amikor meghalok,rólam fogják elnevezni ezt a bolygót
Wayne Világa
Ne próbáld meg megtalálni az űrhajód
Lehet hogy odakint vár
Maradj a hátizsákomban örökké
Tudod,hogy meg kell találnom az űrhajóm
A bolygóm odakint vár
Nem maradhatok örökké a hátizsákodban
Nem maradhatok
A mi bolygónkon nem öljük egymást
Nem adunk szeretetet az áldottnak
Ez ajándék a természettől
És a ti bolygótokon az emberek tele vannak pénzvággyal és hamis hittel 
Azért jöttünk,hogy békét hozzunk nektek

*Az esküvő napján*


Ez a nap is eljött,az esküvőm napja.Az utóbbi 2 napot igen visszahúzódva töltöttem.Anyám meghallotta az Alexanderrel való beszélgetésemet,aztán elég rendesen leszidott minket,hogy az esküvő mindenképpen meg lesz tartva.Már beletörődtem,nincs ellenfogásom.Legalább is a megszokott ellenfogásokon kívül nincs.
Justinnal aznap nem tudtam beszélni,de biztosan észrevett.Tudom.Mintha azt a dalt nekem énekelte volna,de miért?Érthetetlen ez a dal,legalább is szerintem az volt,mindaddig ameddig közelebb nem mentünk hozzá a nagy tömegben,és a szemébe néztem.

***

A hatalmas templom ajtó kinyílt.Szemem elé tárult a sok vendég,a sok ismeretlen vendég,akik mind engem csodálnak.De a tömegből rögtön felismertem azt,aki miatt ma túlestem mindenen.Akit már rég akartam látni.
Justin tekintetében a bánkódás  látszott,és a sajnálat.Sajnálta,ami velem történik.Nem kell engem sajnálni-gondoltam magamban,és épp a szökésemet terveztem.Aztán tekintetem Alexanderre vándorolt.Csak  állt,és  várt.Ki volt téve a hullámoknak.Azt csinálta mindig mint én,amit mások  mondtak nekünk.Végül Anyára néztem.Gyönyörű ruhában volt,és büszkén állt a helyén.
Hirtelen nem tudtam hogy én mit keresek itt.
-Nem megy...-Mondtam nagyon halkan,de ezt csak egy személynek:Justinnak.
Mintha neki szántam volna ezt a két szócskát,amivel megváltoztatom az életemet.Pedig neki ehhez semmi köze.Nem ő erőltetett egybe minket,nem ő hozott helyettünk döntést.Ő csak megismert engem,megmentette az életemet,és támogatott.
De úgy éreztem,mintha ezt ő is akarta volna hallani,bár kétlem,hogy hallotta volna.

                                                                    ~   ~   ~ 

Sziasztok!Már rég írtam ide^-^
Huh,hát hol is kezdjem..Sokat gondolkodtam ezen a részen,és a továbbiakon is.Ez szerintem egy igen tartalmas lett,hozzám képest.
Amikor megjelent Justinnak a Backpack száma,én tudtam,hogy ez egy történetet rejt magában.Gondoljatok bele,"Azt mondtad Békével jöttem,ezért hazavittelek"-Kira partra vetődött,Justin "karba vette".A folytatás is hasonlít a dalszöveghez,már amennyire.
Valójában én franciául tudok,nem angolul,de angolul is tudok pár alapmondatot.Amikor felfedeztem hogy magyarul is van fordítása a Backpack számnak,akkor már a történetben kb a 8 résznél jártam.Szóval,igen találó volt az egész,szerintem.Remélem hogy tetszett nektek:)
É a másik..Nagyon előre haladtam,mármint 13.résznél járunk,és szerintem a történet végénél,szóval lenne egy kérdésem:
HA VÉGE ENNEK A TÖRTÉNETNEK LEGYEN 2.ÉVAD?
Ez már akkor játszódna,amikor Justinéknak gyerekük lenne,és még pár drogos ügyet is belekevernék.Az egy kicsit "durvább" lenne,18+ részekkel,és trágár beszéddel.
Létszi,komizzatok:)Köszönöm!